Thriller a vásznon: a Michael Jackson-film tele van ikonikus pillanatokkal, de súlyosan hiányzik belőle a tartalom


Kevés olyan előadó létezett a modern poptörténelemben, aki akkora hatással volt a zenére, a táncra és a popkultúrára, mint Michael Jackson. A „pop királya” nemcsak slágereket gyártott, hanem újradefiniálta a zenei videók, a koncertshow-k és a popelőadók szerepét is. Nem meglepő tehát, hogy életéről újra és újra filmek, dokuk és színpadi produkciók születnek. A Michael című új életrajzi film is ezt a legendát próbálja megragadni – méghozzá látványosan, érzelmesen és erősen a zenére koncentrálva, és egy nagy adag hiányérzettel fűszerezve.

A történet a hatvanas évek közepén kezdődik az indianai Gary városában, ahol a Jackson család szerény körülmények között él. Itt indul a Jackson 5 sikertörténete, amely rövid idő alatt a Motown egyik legnagyobb szenzációjává válik. A film végigköveti a család útját a detroiti stúdióktól egészen a kaliforniai Encino elegáns negyedéig, ahol a Jackson család a híres Hayvenhurst birtokon veti meg a lábát.
A film Michael Jackson karrierjének korai és legfényesebb időszakára koncentrál. A történet az 1988-as Bad világturnénál zárul, amikor Jackson már globális szupersztárként uralja a popvilágot. Az alkotók tehát inkább a felemelkedést és a művészi áttörést mutatják meg, mint a későbbi évek bonyolultabb fejezeteit.
A film legerősebb pillanatai egyértelműen a zenei jelenetek. Amikor a történet a stúdiókba vagy a színpadra költözik, a film szinte felrobban az energiától. Látjuk a legendás Thriller videó forgatását, a Beat It koreográfiájának próbáit, valamint a Motown 25. évfordulós műsorát, ahol Michael Jackson először mutatta be a világnak a moonwalkot.
Ezek a jelenetek adják a film igazi szívverését. A koncertfelvételek és a színpadi produkciók látványosak, és egy pillanatra visszarepítik a nézőt abba a korszakba, amikor Michael Jackson tényleg uralta a popkultúrát.
Viszont ebben nagy szerepe van Antoine Fuqua rendezőnek is, aki ugyan inkább akciófilmekről ismert, de pályája elején zenei videókat készített. Ez a tapasztalat egyértelműen érződik az egész filmen, hisz a koncertjelenetek dinamikusak, a kameramunka pedig igazi show-élményt teremt. Bár talán lehet épp ez az egyik probléma is, hiszen ezek a felvételek már-már koncertfilmmé teszik az alkotást.
A film egyik legnagyobb meglepetése Jaafar Jackson alakítása, aki Michael Jackson unokaöccseként kelti életre a popkirályt. A mozdulatok, a hanghordozás és a gesztusok annyira hitelesek, hogy néha szinte dokumentumfilmnek tűnik a jelenet.
A fiatal Michael szerepében Juliano Krue Valdi is kiemelkedő. Az ő jelenetei a Jackson 5 korszakát idézik fel, és remekül bemutatják azt a karizmát, amely már gyerekként sztárrá tette az énekest.
A film nem feledkezik meg Michael Jackson családjáról sem. Kiemelt szerepet kap az apja, Joe Jackson, akit kemény, kontrolláló figuraként ábrázolnak. A konfliktusok közte és Michael között gyakran feszült jelenetekben jelennek meg, és érzékeltetik, milyen nyomás alatt nőtt fel a későbbi popikon.
Ebben az életben vagy nyertes vagy vesztes vagy, nincs köztes.
Bár a mozi számos érzelmes és látványos pillanatot kínál, a történet sokszor túl simának tűnik. Ennek egyik oka lehet, hogy a produkcióban a Jackson család több tagja is producerként vett részt. Így a film alapvetően az ő nézőpontjukból meséli el Michael Jackson történetét. Szóval a nehéz vagy vitatott témák csak érintőlegesen jelennek meg.
Például felidézik a híres 1984-es Pepsi-reklám forgatását, amikor a pirotechnika miatt Michael haja lángra kapott, és súlyos égési sérüléseket szenvedett. Ez a jelenet finoman utal a későbbi fájdalomcsillapító-használatra, de a film nem mélyül el igazán a problémákban.
Ugyanígy csak röviden villan fel Michael Jackson magányossága is: a fiú, aki a reflektorfényben nőtt fel, és aki gyakran egy fantáziavilágba menekült – Peter Pan történeteibe, régi hollywoodi filmekbe és gyerekkori álmokba. Pedig, ha jobban belegondolunk ezzel a történetszállal akár egy kegyesebb képet is kaphatna a néhai ikon.
A „Michael” végső soron nem egy kritikus életrajzi film, hanem inkább tisztelgés. A forgatókönyvíró John Logan – aki korábban olyan filmeken dolgozott, mint a „Gladiátor” vagy „Hugo” – egy lendületes, könnyen követhető történetet épített fel, amely a popkirály művészi zsenialitását állítja a középpontba. És ebben a film nagyon jól működik.
A dalok, a koreográfiák és a legendás pillanatok újraalkotása egyszerűen szórakoztató. Amikor felcsendülnek az ikonikus slágerek, szinte lehetetlen nem együtt mozogni a zenével. Viszont e mellett rettentően hiányzik az a „lélek” amit például a Freddy Mercuryról szóló film hozott magával, mert így hiába szórakoztató a zene és van egyfajta nosztalgikus feeling is, mégis akkora hiányérzetet hagy maga után, amit - már elnézést - de talán egy második rész sem fog felhúzni.
A stáblista előtt megjelenő „folytatódik” üzenet is inkább segélykiáltásnak vagy a média megnyugtatásának tűnik.
Addig viszont a „Michael” egy energikus, nosztalgikus utazás a poptörténelem egyik legfényesebb korszakába. Nem teljes portré, nem dokumentumfilm, de egy látványos emlékeztető arra, miért lett Michael Jackson a popkirály.



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.