A disznóvágás, a disznótor a magyar kultúra szerves részét képezi már évszázadok óta. A téli időszakban szerte az országban hódolnak ennek a régi hagyománynak. A mondás szerint azért télen vágnak disznót, mert ilyenkor nem romlik el a hús, és nem savanyodik meg a menyasszony sem. Egy igazi vidéki disznóvágás kemény munka, és az egész család kiveszi belőle a részét.

Honfoglaló őseink a Kárpát-medence elfoglalásakor a szalontai disznót is magukkal hozták Keletről. Ez a különleges fajta csak a legújabb időkben pusztult ki, de addig bőségesen kiszolgált minket. Ebből kifolyólag őseink bőséges lakomákat rendeztek, így a sertéshús vagy a szalonna már szinte évezredek óta a magyar gasztronómia oszlopos tagja.

A sertéshús vagy a szalonna már szinte évezredek óta a magyar gasztronómia oszlopos tagjaForrás: Marton Adrienn

A paprikát ebben az időben nem ismerték, ez a fűszerünk csak a 18. században kezdett szélesebb körben elterjedni. Ezután már egyre többen készítettek kolbászt, hurkát és egyéb finomságokat, így szép lassan a disznóvágás egyfajta hagyománnyá is vált a családoknál. A régi időkben nagyon is komolyan vették ezt az eseményt, és hatalmas várakozás előzte meg. A gyerekek például aznap már nem is mentek iskolába, és az egész családdal együtt már a hajnali órákban várták azt a jó barátot, komát, aki levágja majd az állatot.

A vágás után következett a perzselés, ahol mindenkinek megvolt a maga feladata: míg az asszonyok sütötték a vért, előkészítették a zöldségeket, kimosták a beleket, megtöltötték a hurkát, aprították a zsírnak való szalonnát, addig a böllér felbontotta a disznót, elkészítette a kolbászt és tökéletesre sózta a szalonnát. A gyerekek sürögtek-forogtak mindenhol, a gazda pedig vidám történetekkel és mesékkel szórakoztatta a családot.

A régi időkben nagyon is komolyan vették ezt az eseményt, és hatalmas várakozás előzte megForrás: Gréger Szabolcs

Az egész napi munka megjutalmazása pedig a disznótor volt, ahová nemcsak a disznóvágás résztvevőit hívták meg, hanem a közeli rokonokat, barátokat is. Igazi közösségi lakoma kerekedett ilyenkor. Ínycsiklandó, friss falatokkal teli asztalok, vidám társaság, házi pálinka és házi borok sokasága várta a vacsorára érkezőket. 

A jó disznótor sokáig tartott, gyakran hajnalig mulatoztak, beszélgettek és tréfálkoztak egymással. Például a böllér elé tett töltött káposztából veréb röpült ki, amit az asszonyok csavartak bele tréfa gyanánt. Az asszonyok készítette hurkából pedig sokszor került elő fadarab, amit meg a férfiak csempésztek bele, hogy visszaadják az ugratást az asszonyoknak.

A jó disznótor sokáig tartott, gyakran hajnalig mulatoztak, beszélgettek és tréfálkoztak egymássalForrás: Gréger Szabolcs

A hosszúra nyúlt disznótorról senki sem távozhatott üres kézzel, így mindenki kapott egy kis útravalót. Hurka, kolbász, abált szalonna, némi házi sütemény várta a hazainduló vendégsereget.
A disznóvágás hagyománya a vidéki városokban és falvakban még mindig jelen van, olyannyira, hogy már turizmussá nőtte ki magát. Ezáltal a városi emberek is bepillantást nyerhetnek egy vérbeli, magyar disznóvágásba. Persze a technika ma már modernebb, és vannak dolgok, amiket emiatt másként csinálnak, de az élmény így is nagyszerű, és kicsit jobban megismerhetik általa az ősi, magyar hagyományokat az odalátogatók.