Nem SUV, nem hibrid, mégis megfordulnak utána – Kia K4-teszt

A kompakt személyautók piaca az SUV-k térnyerésével egyre szűkebb lett, ezért már önmagában érdekes, amikor egy gyártó vadonatúj modellel jelentkezik ebben a kategóriában. A dél-koreai márka ráadásul nem egy visszafogott, mindenkinek megfelelni akaró autót gurított ki az utakra: a Kia K4 látványosan szakít a klasszikus kompaktok megszokott formavilágával.

• A Kia K4 látványos formájával üdítő kivétel a SUV-k és crossoverek uralta világban.
• 150 lóerős turbós benzinmotorja villanyos rásegítés nélkül mozgatja a formás ferdehátút.
• Kényelmes és jól vezethető, de a hétfokozatú DCT-váltó működése nem minden helyzetben remekel.

Kia K4 teszt női szemmel: merész belépő a kompaktok világába

Éles vonalak, karakteres fények, hangsúlyos kerékjáratok és egy meglehetősen merész sziluett teszik azonnal felismerhetővé. Élőben talán még érdekesebb, mint fényképeken, és határozottan van benne valami futurisztikus. Nem feltétlenül az az autó, amely első pillantásra mindenkinek tetszeni akar – de legalább van saját arca. Ez pedig ma egyáltalán nem magától értetődő.

Külcsín: nagyobb, mint amilyennek látszik

A Kia K4-et kompaktként emlegetjük, de azért érdemes egy pillantást vetni a számokra. A karosszéria 4440 milliméter hosszú, 1850 milliméter széles és mindössze 1435 milliméter magas, tengelytávja pedig 2720 milliméter. Vagyis nem egy apró autóról beszélünk, és a méretek az utastérben is éreztetik hatásukat. Igaz, kevésbé jellegzetes, mint az elektromos Kiák, de még mindig elég egyedi ahhoz, hogy kitűnjön.

Az alacsony karosszéria rögtön meghatározza a vezetési pozíciót is. Az első beülésnél kifejezetten furcsa, hogy milyen mélyre huppanunk. Az elmúlt évek SUV-őrülete után annyira hozzászoktunk a magas üléspozícióhoz, hogy a K4-ben elsőre szinte úgy érezzük, mintha az aszfaltra ülnénk. Pedig valójában csak visszakapjuk azt a klasszikus személyautós vezetési pozíciót, amely nem is olyan régen még teljesen természetes volt a szüleinknek, nagyszüleinknek.

Belbecs: végre nem minden fekete és egérszürke

Az utastér hangulata nálunk egyértelműen a K4 egyik erőssége lett. Tesztautónk különleges sötétzöld–fekete belsőt kapott, ami meglepően sokat hozzátesz az autó karakteréhez. A mélyzöld árnyalat elegáns, de nem hivalkodó, a fekete részletekkel együtt pedig olyan kifinomult párost alkot, amely a divat világában is a visszafogott luxus egyik biztos receptje.

Kifejezetten üdítő látvány egy olyan világban, ahol a legtöbb autó belsejében a fekete, a szürke és az antracit különböző árnyalataiból próbálnak hangulatot teremteni. A Kia mert egy kicsit mást csinálni, és jól tette. A műszerfal kialakítása modern, a digitális felületek jól illeszkednek a K4 futurisztikus karakteréhez, miközben az egész kabin kellően átgondolt ahhoz, hogy ne kizárólag a látványról szóljon. A K4 belsejének egyszerűen van hangulata, és ez az a tulajdonság, amelyet nehéz pusztán műszaki adatokkal kifejezni. A 2720 milliméteres tengelytávnak köszönhetően a helykínálat sem okoz csalódást, a 438 literes csomagtér pedig a hétköznapi használathoz bőségesen elegendő.

Indulás: 150 lóerő, ami egyedül is boldogul

A tesztautó orrában az 1,6 literes, négyhengeres T-GDI turbós benzinmotor dolgozott. Az 1598 köbcentiméteres erőforrás 150 lóerőt és 250 Nm maximális forgatónyomatékot ad le. És itt nincs villanymotor, nincs külső töltés, nincs hibrid trükközés. Ez egy hagyományos turbós benzines. A 150 lóerő a hétköznapokban megfelelően mozgatja a K4-et. Nem akar sportautót csinálni belőle, de nincs is rá szüksége. Városi közlekedéshez, országúti előzésekhez és autópályázáshoz megvan benne az a teljesítménytartalék, amit egy ilyen autótól elvárunk.

A gyári adat szerint álló helyzetből 9,1 másodperc alatt éri el a 100 km/órát, végsebessége 207 km/óra. Maga a motor tehát rendben lenne. Csakhogy van a hajtásláncnak egy másik tagja, amely jelentősen rontja az összképet.

Az automata sebességváltó reakciói sem igazán ösztönöznek sportos vezetésre: egy határozottabb gázadás után érezhető szünet telik el, mire visszakapcsol alacsonyabb fokozatba. Egyértelmű, hogy a K4-nek még GT Line kivitelben sem a sportosság az elsődleges feladata, sokkal inkább a kényelem. Futóműve a rosszabb minőségű utakon is magabiztosan teljesít, miközben kiszámítható, kiegyensúlyozott vezethetőséget kínál.

Vezethetőség: a 7DCT valahogy mégsem találja a ritmust

A 150 lóerős motorhoz hétfokozatú, duplakuplungos automata sebességváltó társul. Papíron ez megint csak ígéretes kombináció. A gyakorlatban viszont számunkra éppen a váltó lett a K4 egyik legnagyobb csalódása. A működése furcsán ideges. Különösen kisebb sebességnél és elinduláskor hajlamos darabosan dolgozni, időnként szinte lökdösődik az autó. Nehéz egyetlen konkrét hibára rámutatni, inkább az egész működésből hiányzik az a természetesség és finomság, amit egy modern duplakuplungos automatától várnánk.

Egy jól eltalált Volkswagen-csoportos DSG után különösen érezhető a különbség. A DSG képes úgy intézni a háttérben a fokozatváltásokat, hogy a vezető szinte megfeledkezik róla. A K4 7DCT-je ezzel szemben túl gyakran emlékeztet arra, hogy ott van. Mintha a motor és a váltó nem mindig ugyanazt akarná ugyanabban a pillanatban. Kár érte, mert maga a 150 lóerős T-GDI megfelelő alapot ad az autónak, és egy finomabban dolgozó váltóval sokkal harmonikusabb lenne az összkép.

Nyolc liter hibrid segítség nélkül

Tesztünk során 8 l/100 kilométer körüli átlagfogyasztást mértünk. Ez ma, amikor egyre több hibrid modellnél látunk öt-hat liter körüli értékeket, elsőre talán nem hangzik kiemelkedőnek. Csakhogy a K4-ben nincs villanymotor, amely városi araszolásnál vagy elinduláskor besegítene a benzinmotornak.
Egy 150 lóerős, 1,6 literes turbós benzines, automata autótól, valós használat mellett a nyolcliteres átlag szerintünk teljesen vállalható. Nem rekord, nem fogunk tőle leesni a székről, de nem is az a fogyasztás, amely miatt panaszkodnánk. Főleg annak fényében, hogy a K4 méretét tekintve már a kompakt kategória nagyobb képviselői közé tartozik.

Van, amiben kicsit alulmaradt 

Akadt még egy meglepetésünk, amely elsőre apróságnak tűnhet, a mindennapi használatban azonban egyáltalán nem az. A légkondicionáló teljesítményét kevésnek éreztük az autóhoz. A rendszer működött, mégis szinte állandóan azt éreztük, hogy meleg van az utastérben. Egy nyári napon természetesen minden autó belseje átforrósodik, de egy modern klímaberendezéstől azt várjuk, hogy viszonylag gyorsan úrrá legyen ezen. 

A K4-ben valahogy folyamatosan hiányzott az a határozott teljesítmény, amely gyorsan lehűti a kabin hőmérsékletét, majd különösebb erőlködés nélkül kellemesen hűvösen tartja azt. Nem arról van szó, hogy a klíma ne működött volna, egyszerűen kevésnek éreztük a teljesítményét a K4 utasteréhez. Ez pedig pontosan az a tulajdonság, amelyet egy műszaki adatlap soha nem árul el. Csak akkor derül ki, amikor az ember napokon keresztül együtt él az autóval.

Nem SUV, de milyen jó, hogy nem az

A Kia K4 érdekes autó, mert nehéz rá egyszerűen azt mondani, hogy jó vagy rossz. A formája karakteres, az utastere szerethető, a sötétzöld–fekete összeállítás pedig kifejezetten különleges hangulatot teremt. Az alacsony üléspozíció elsőre szokatlan, néhány kilométer után azonban rájövünk, mennyire kellemes tud lenni újra egy hagyományos személyautóban ülni.

A 150 lóerős, 1,6 literes turbómotor teljesítménye megfelelő, és a tesztünk alatt mért nyolcliteres fogyasztással sincs különösebb problémánk. Éppen ezért bosszantó, hogy néhány részlet ennyire kizökkent az összhangból. A 7DCT darabos, időnként lökdösődő, ideges működése nem illik ahhoz a kiforrottsághoz, amit ma a Kiától megszoktunk, a nyári melegben pedig a légkondicionáló teljesítménye is hagyott maga után kívánnivalót. Mindezek ellenére van valami a K4-ben, ami miatt nem lehet egyszerűen legyinteni rá.

Következtetés: van saját arca, egyedi hangulata és karaktere

Ha tágas, kényelmes és karakteres autót keresünk, de nem szeretnénk sem elektromos, sem hibrid modellre váltani, a Kia K4 mindenképpen megérdemli a figyelmet. Még GT Line kivitelben sem akar sportautónak látszani: a hangsúly sokkal inkább a kényelmen, a kiegyensúlyozott vezethetőségen és a hétköznapi használhatóságon van. A 150 lóerős turbómotor ehhez elegendő teljesítményt kínál, még ha a váltó reakciói időnként vissza is fogják a lendületet. Aki ennél többre vágyik, annak érdemes lehet megvárnia a már beharangozott, erősebb hibrid változatot. Aki viszont egyszerűen egy jól használható, feltűnően szép és hagyományos benzines autót szeretne, annak a K4 már most is érdekes alternatíva lehet.

Nem SUV. Nem hibrid. Nem hibátlan. De számunkra kétségtelenül az utóbbi évek egyik legszebb formájú Kia modellje.

Ha tetszett a Kia K4-ről szóló beszámolónk, ezt a videót is nézd meg:

Ha érdekelnek az autók, ezeket a cikkeket is olvasd el: