Megérkezett a család szelíd óriása: Volkswagen Tayron R-Line teszt


Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Life.huA Touareg leköszönésével megváltozott a német autómárka SUV-kínálatának hierarchiája. A közel 4,8 méteres Volkswagen Tayron modellre így nagyobb szerep hárul, mint azt eredetileg gondoltuk. Kipróbáltuk, mit tud R-Line kivitelben, 193 lóerős dízelmotorral és összkerékhajtással.

Első találkozásra a Tayron kellemes meglepetést okoz. Bár tekintélyes méretű autóról van szó, egyáltalán nem hat ormótlannak: nyúlánkabb, áramvonalasabb formája inkább egy elegáns, méretes kombit idéz, mint egy robusztus, szögletes SUV-ot. A tervezők láthatóan ügyeltek arra, hogy a praktikum mellett a megjelenésnek is jusson főszerep. Különösen látványosak az autó orrán és hátulján végigfutó fénycsíkok, valamint a világító Volkswagen-emblémák – utóbbiak most először jelennek meg a márka nem elektromos modelljén. Az összhatást hatféle, 18 és 20 col közötti könnyűfém keréktárcsa közül választva tehetjük még inkább a saját ízlésünkhöz illővé.
A Tayron ráadásul már azelőtt képes egy kis műsort rendezni nekünk, hogy beszállnánk. Az opcionális, fejlett fényszórók egyenként több mint 19 ezer LED-et rejtenek, az üdvözlő fényanimációhoz pedig hat különböző változat közül választhatunk. Így amikor az autóhoz közeledünk, szinte úgy köszönt bennünket, mintha örülne, hogy végre megérkeztünk.
Amikor a Volkswagen bemutatta a Tayront, még egyszerű volt elhelyezni a márka kínálatában. A Tiguan fölé érkezett, lényegében a korábbi Tiguan Allspace feladatát átvéve, miközben a csúcsot továbbra is a jóval drágább és műszakilag is egészen más világot képviselő Touareg jelentette.
Azóta azonban változott a helyzet. A Volkswagen 2026-ban befejezi a Touareg jelenlegi, belső égésű motorral készülő generációjának gyártását, a Final Edition rendelhetősége pedig már március végén lezárult. A Tayron ezzel nem lett egyik pillanatról a másikra Touareg-utód – már csak azért sem, mert teljesen más műszaki alapokra épül –, de a hagyományos Volkswagen SUV-k között mégis sokkal fontosabb szereplővé vált.
Méretben megvan hozzá a tekintélye. 4792 milliméteres hosszával mindössze néhány centiméter választja el az ötméteres kategóriától, tengelytávja 2791 milliméter. Nem egy Tiguan, amelynek kicsit megnyújtották a hátulját, hanem valóban nagy családi SUV. És ezt élőben sokkal inkább érezni, mint a fényképeken.

Talán jól is tette a Volkswagen, hogy nem próbált egy olcsóbb Touareget alkotni belőle. A Tayron az aktuális Volkswagen-formanyelvet viszi tovább: elöl keskeny fényszórók és világító embléma, hátul teljes szélességű LED-es fénycsík határozza meg a megjelenést. Az R-Line ennél egy fokkal tovább megy. Nagyobb légbeömlőket imitáló lökhárítók, látványosabb keréktárcsák és néhány sportos részlet különbözteti meg a visszafogottabb kivitelektől. Ettől azonban szerencsére nem próbál GTI-t játszani egy majdnem 4,8 méteres családi SUV. Inkább van benne valami elegáns monumentalitás. Széles, hosszú és tekintélyes autó, amely mellett egy Tiguan már meglepően kompaktnak tűnik.
A Tayron méretének igazi értelmét azonban az utastérben találjuk meg. Elöl hatalmas a hely, és a széles középkonzol ellenére sem érezzük szűknek az autót. Hátul még látványosabb a különbség: bőséges a térd- és fejtér, a második üléssor pedig hosszirányban is mozgatható. A Tayron öt- és hétüléses kivitelben készül. Az ötüléses TDI csomagtere alaphelyzetben akár 885 literes, a hátsó ülések ledöntésével pedig 2090 literig bővíthető. A hétülésesnél a második üléssor mögött 850, mind a hét ülést használva pedig 345 liter áll rendelkezésre.
Vagyis ez már nem az a SUV, amelynek a divatos karosszériáért cserébe meg kell bocsátani néhány praktikus kompromisszumot. A Tayron tényleg családi mindenesnek készült.
A vezető környezete már sokkal ismerősebb. A Volkswagen legújabb generációs műszerfalát kapjuk digitális műszeregységgel és a középkonzol fölé helyezett hatalmas érintőképernyővel. A nagyobb rendszer 15 colos, így lassan kisebb televíziónak is beillene. A grafika szép, a rendszer gyors, és az előző generációs Volkswagenek sokat kritizált kezelési logikáján is javítottak. Ettől függetlenül továbbra is vannak olyan funkciók, amelyekhez egyszerűbb lenne egy valódi kapcsoló.

A középkonzolról eltűnt a hagyományos váltókar. A DSG irányváltója a kormány mögé költözött, aminek van egy nagy előnye: rengeteg tárolóhely szabadult fel az első ülések között. Az R-Line sportülései és az eltérő dekoráció valamivel komolyabb hangulatot teremtenek, de itt érezhető igazán, hogy a Tayron nem akarja átvenni a Touareg prémiumszerepét. Jó minőségű, modern Volkswagen-belső, de nem luxusautó. És talán jobb is, hogy nem próbál annak látszani.
A Tayronhoz többféle hajtás választható, a tesztautó azonban a ma már lassan különlegességnek számító megoldást kapta: kétliteres turbódízelt. Ráadásul nem a 150 lóerős alapváltozatot. A 2.0 TDI itt 193 lóerőt teljesít, maximális nyomatéka 400 Nm, az erőt hétfokozatú DSG továbbítja mind a négy kerékhez. És néhány kilométer után nehéz nem arra gondolni, hogy egy ekkora autóba pontosan ilyen motor való.
A 193 lóerő önmagában nem hangzik félelmetesen egy olyan korban, amikor családi villanyautók tudnak 300-400 lóerőt, de a Tayron nem is gyorsulási versenyre készült. Sokkal fontosabb a 400 Nm, amely alacsony fordulattól rendelkezésre áll.
Városban könnyedén mozgatja a nagy karosszériát, országúton egy előzéshez sem kell hosszasan készülődni, autópályán pedig 130 km/óránál sem érezzük úgy, hogy elfogyott volna a tartalék. Teljes terhelésnél, négy-öt emberrel és csomagokkal valószínűleg még inkább kijön majd a nagy dízel előnye. A 4MOTION ennél a motornál alapból jár, és a Tayron akár 2,5 tonnás fékezett utánfutót is vontathat. Ez sokat elárul arról, mire szánták ezt a változatot. Az R-Line felirat könnyen elvihetné rossz irányba az elvárásokat. A Tayron azonban nem sport-SUV, és nem is akar az lenni.

A kormányzás könnyű, a közel 4,8 méteres karosszéria pedig menet közben kisebbnek érződik annál, amekkora valójában. Persze az első szűk mélygarázsban gyorsan eszünkbe jutnak a külső méretek, országúton és autópályán viszont kifejezetten könnyen kezelhető. A 4MOTION normál használat mellett szinte észrevétlenül teszi a dolgát. Nem azért van rá szükség, hogy minden kanyar kijáratánál keresztbe állítsuk az autót, hanem azért, hogy havas úton, vizes aszfalton vagy egy nehezebb utánfutóval is legyen megfelelő tapadás.
A Tayron karakteréhez sokkal jobban illik a nyugodt, nagy tempójú utazás. Autópályán stabilan fut, az utastér csendes, a motor pedig hetedik fokozatban alacsony fordulaton dolgozik.
A Volkswagen egy nagy, kényelmes és valóban praktikus családi SUV-t épített, majd belerakta azt a hajtásláncot, amelyet hosszú utakra évtizedek óta jól ismerünk: erős kétliteres dízel, automata váltó és összkerékhajtás. A Touareg korszakának lezárásával ráadásul a Tayronra most már más szemmel nézünk. Nem lett belőle zászlóshajó, és nem is próbálja pótolni a Touareget. Egyszerűen ez lett a Volkswagen nagy családi SUV-ja. És a 193 lóerős 2.0 TDI 4MOTION-nal talán éppen a legjobb formáját mutatja.
Ha tetszett a Volkswagen Tayron R-Line modellről szóló beszámolónk, ezt a videót is nézd meg:



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.