Csipogós póló, cuminyaklánc – Ezek voltak a '90-es évek imádott „Labubui"


Ha a '90-es évek elején voltál gyerek vagy tini, akkor valószínűleg nemcsak a legutáltabb téli ruhadarabok élnek még élénken az emlékezetedben, hanem a cumi formájú medálok, a Tamagochi, a csipogós póló, az illatos szandál és az illatos tollak is. Ezek a retró tárgyak akkoriban pont olyan státuszszimbólumnak számítottak, mint ma a sztárok által is imádott Labubuk, az okostelefonok, vagy éppen az ear pods. De honnan eredtek ezek az őrületek, és miért váltak meghatározóvá egy egész generáció számára?

Aggattuk a kulcstartónkra, a tolltartónkra, sőt, akadtak olyanok is, akik annyit halmoztak fel belőlük, hogy rétegezve, rövidebb-hosszabb nyakláncokon viselték. A cuminyakláncok története közel három évtizedre nyúlik vissza. Ha lehet hinni a korabeli tini magazinoknak, akkor a színes, cumi formájú medálokat – amiket manapság charmoknak neveznénk – a Public Enemy nevű amerikai hiphop csapat egyik tagja, a Flavor Flav művésznéven tevékenykedő rapper viselte először (hihetetlen, de még ma is él, 65 éves).

Nyakba akasztott kiegészítőként először valódi cumit viselt (aztán nyilván szóltak neki, hogy ez több okból is nagyon gáz), majd váltott a műanyag színes cumikra.
A felnőtt társadalomból való menekülést, az ártatlan gyerekkorba való visszavágyódást szerette volna a bébiknek való tárggyal kifejezni.
Hónapokkal később a TLC nevű R’n’B-lánycsapat tagjainál is felbukkant a tárgy, és innentől aztán nem volt megállás: a szájba való ékszerek világuralomra törtek. Az iskolában az a lány volt a menő, aki a legnagyobb cumigyűjteménnyel rendelkezett.
Már óvodában elkezdődött a „ki a menőbb” verseny. Egyértelműen az számított a minicsoport sztárjának, aki csipogós pólót viselt, vagyis akinek sikerült az idegösszeomlásig szekíroznia a szüleit, hogy megvegye azt neki. Célja ugyanaz volt, mint bármilyen más felsőruházatnak: öltöztetett, viszont, ha megnyomtuk a póló közepén látható ábrát (maci, eper, virág, cica), akkor a póló csipogó hangot hallatott.
Nyomkodtuk egymást és magunkat óvodában és iskolaidőben. Hát, így teltek el a most 40-es éveiket taposók mindennapjai.
Aki ilyet viselt, nagyobb tiszteletnek örvendett, mint Jennifer Lopez 2 milliót érő aranyszínű magassarkúban az Emmy-díjátadón. A zselére emlékeztető, átlátszó műanyagból készült, bolhapiacokon is kapható szandálba ugyan kissé beleizzadt a lábunk, de imádtuk, mert volt, amelyik illatos volt, és volt, amelyiknek a sarka csipogott, ha erőteljesen ráléptünk.
Tehát miért volt fantasztikus találmány a „zselés” szandál? Mert ez volt az egyetlen lábbeli, ami képes volt hangadással jelezni a környezetünk felé, hogy a lábunk nem büdös, hanem illatos.

Vagy magyarosan írva: tamagocsi. 1996-ban a mindenre is ráérő japánok piacra dobtak egy kulcstartóra emlékeztető, tojásformájú apró kütyüt, ami úgy viselkedett, mint egy kisállatszimulátor. A játékban egy kis, aranyos lényt kellett gondozni, mintha a valós házi kedvencünk lenne. Ha megéhezett, etetnünk kellett, ha megbetegedett, a gyógyulásáért küzdhettünk. Aki ilyen kincset birtokolt, gyakorlatilag nevelőszülője lehetett egy apró lénynek, akiért felelősséggel tartozott. A gond csak az volt, hogy a tanórák alatt is erős felelősséget éreztünk irántuk, amiért bizony beírás vagy intő járt.
A konfliktus tanárok és tamagocsit nevelő diákok között egyre jobban elmérgesedett: szülők tettek panaszt tanárokra, amiért azok elkobozták órán a gyerek „kisállatát”, sőt, létrejöttek tamagocsi temetők is, ahol a pedagógusok miatt életüket vesztett kis kütyük békében nyugodhattak.
A tamagocsik halálához indirekt módon hozzájáruló, közintézményben dolgozó nevelők azóta is szabad lábon vannak, tetteikért komolyabban soha senki nem vonta őket felelősségre.

Ezek a különleges tollak a ’90-es évek tolltartóinak elengedhetetlen kellékei voltak. A lányok legnagyobb örömére nemcsak unalmas kék színnel lehetett írni velük, hanem lilával és rózsaszínnel is. Mindegyiknek más-más édes, gyümölcsös illata volt. Repestek is a tanárok, amikor ilyennel adtuk be a dolgozatainkat!

A Z-generáció tagjai is lesznek idősebbek, nekik is lesznek olyan kedves tárgyaik, amikre nosztalgiával, mosolyogva gondolnak majd vissza. Hogy ez a drón, a power bank, a charm vagy a közösségi oldalak lesznek-e, majd elválik.



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.