Ördög Nóra: Így okozhat feszültséget a pénz

Érzelmek és anyagiak. Ezen a héten Szilvi levele inspirált a téma kifejtésére, aki azt a kérdést szegezte nekem, hogy szerintem fontos tényező lehet-e a pénz, ha két ember szereti egymást.

Nehéz ügy. Nagyon nehéz. Mert a romantikus Ördög Nóri egyértelműen azt mondja, hogy ha a mondat második fele valóban megállja a helyét, tehát dúl a szerelem, akkor mégis mi az, ami ezen kívül fontos tényező lehet? Semmi! De akkor miért látunk ennyi ellenpéldát a másik oldalon? Arról lenne szó csupán, hogy az anyagiakkal kapcsolatos problémák mindig mindenhova befurakodnak, és akkor miért épp a szerelem lenne a kivétel?

Vagy igenis tudomásul kell vennünk, hogy a pénz a szívügyekben is tényező, vagyis párválasztásnál ösztönösen nemcsak azt vizsgáljuk a másikban, hogy összepasszolunk-e az ágyban, jókat tudunk-e beszélgetni, értjük-e egymás humorát, hanem azt is, hogy a pénztárcáink kompatibilisek-e?

Lehangoló már a felvetés is, de sajnos van realitása. Még mielőtt ezt a szörnyű 21. századi felgyorsult, anyagias világot kezdenénk szidni a dolog miatt, eszembe villan, hogy pár száz évvel ezelőtt nagyjából ez volt az egyetlen szempontja a párválasztásnak: a szülők rendelkeztek a gyerekeik érzelmei fölött az elvárások és az anyagi érdekek mentén. Az őszinte szerelem szinte senkit nem érdekelt - csak az egymás mellé kényszerített, boldogtalan fiatalokat. Ma azért ennél sokkal jobb a helyzet.

Próbáltam végigfuttatni a lehetőségeket, azaz hogy milyen kombinációban okozhat feszültségeket a pénz.

Vegyük elsőként a legideálisabb esetet: a nő is és a férfi is jól keres, egyiküknek sincsenek anyagi gondjai. Ha egy ilyen párt kérdeznénk arról, hogy szerintük van-e összefüggés a boldogság és a pénzügyek között, biztosan nem értenék már a felvetést sem. Persze-persze, zakatolnak tovább a gondolatok a fejemben, hiszen a pénz egészen addig nem okoz gondot, amíg van.

Az tűnik fel, ha nincs, vagy átmenetileg nincs - talán ez utóbbi még rosszabb is. Ugyanakkor minden viszonyítás kérdése, mert láttunk már olyan nagyon boldog párokat is, akik napi szinten küzdenek filléres gondokkal, de mégis imádják egymást, sőt, a közös problémák, a nehézségek csak még jobban összekovácsolják őket. A hosszú ideig tartó nélkülözés és az állandó harc az elemekkel persze felőrölhet még egy jól működő kapcsolatot is, de azért ebben az esetben nem mondhatjuk egyértelműen, hogy a pénz - vagyis annak hiánya - állt két ember közé. Szóval nem arról volt szó, hogy anyagilag nem passzoltak össze.

Olyan helyzetet is keveset látunk, ahol azért bomlik fel egy kapcsolat, mert a férfi jóval tehetősebb, mint a nő. (Hacsak nem családi nyomásra, vagyis a kritikus szülők nem elégedettek fiuk választásával.) Valahogy ezt érezzük a természetes állapotnak: apu pénzt keres, eltartja a családot, anyu gyereket nevel, viszi a háztartást, és az már csak extra bónusz, ha még ő is hozzá tud tenni a családi kasszához.

Az igazán problémás helyzet az lehet, amikor a nő tartja el a párját. Alapvetően erről a dilemmáról szólt Szilvi levele is, mert náluk most épp ez történik, bár az nem derült ki egyértelműen, hogy ez kit zavar jobban. Mivel ez egy dupla csapda, azt hiszem, mindkettejüket: egy férfi büszkesége sem viseli jól hosszú távon, ha csak a nő keres. Átmeneti időszakok persze lehetnek, de valószínűleg nagyon erős belső tartás kell ahhoz, hogy ezt a helyzetet átvészelje egy magára valamit is adó pasi. A nő is ösztönösen a potens férfit keresi, és ezzel a képpel hosszú távon nem fér össze, ha egy kezdetben életerősnek látott hím nem tud gondoskodni a szeretteiről. Persze a kérdés nem ennyire fekete vagy fehér, mert manapság nagyon is életképes az a családmodell is, ahol az apuka marad otthon a gyerekekkel, amíg anyu dolgozik.

Egy a lényeg: nőként fontos, hogy fel tudjak nézni a páromra! Hogy tisztelni tudjam őt azért, amit mond, amit tesz, amit képvisel. Ez lehet akár az is, hogy ő a föld legjobb apukája és nem feltétlenül az, hogy talicskaszám hordja haza a pénzt. De ha nem erről van szó, hanem egyszerűen arról, hogy a párom nem dolgozik, és én tartom el, akkor is lássam, hogy küzd, akar, keres, ötletei vannak, hogy nem csak egyszerűen ül otthon a kanapén, és várja, hogy becsöngetnek a lehetőségek - mert azok nem fognak.

Azt gondolom, hogy a mai világban minden lehetőségre fel kell készülni: nehéz elhelyezkedni, jól fizető munkát találni, érzelmileg alkalmazkodni kell a megváltozott körülményekhez, és ügyesen kell kezelni, ha nőként nekünk megy jobban. A párunknak segíteni kell feldolgozni a helyzetet, és fontos, hogy egységben, családban gondolkozzunk. Lehet, hogy a nő tesz bele anyagilag többet, de ha az egészet nézem, akkor ez mindegy is. Nincs olyan, hogy az enyém, vagy a tiéd, olyan van, hogy a miénk.

Ezúttal különösen kíváncsi vagyok, ti mit gondoltok!