Ördög Nóra: Ki a legjobb barátod?

Az életre szóló barátságok valahol ugyanott köttetnek, ahol a karmikus, örök szerelmek. A legjobb baráttal is az a helyzet, hogy valaki egy életen át keresi az igazit, és van, aki egyszerűen csak belebotlik, és attól kezdve minden olyan természetesen és ösztönösen alakul.

Az óvoda, iskola, közös munkahely, hobbi, szomszédság, rokonság egymás mellé sodorja a tökéletes párosításokat, és ha ez megtörtént, a kémia intézkedik a többiről. Gyorsan hozzáteszem, hogy a legjobb barát nem összetévesztendő a "szimpla" baráttal, és itt a "szimpla" szó tényleg nagyon idézőjeles, mert minden barátra óriási szükség van, és egyáltalán nem szeretném lebecsülni a szerepüket életünk bizonyos szakaszaiban.

De tény, hogy ők csak addig vannak mellettünk, amíg megvannak a közös pontok. Ha kipotyog a fuga a mozaikdarabok közül, akkor szétesik a megbonthatatlannak hitt egység, de a legjobb baráttal mindig együtt leszünk, mint két kicsi Lego. (Köszi, Fluor!)

Én már általános iskola ötödik osztályában megtaláltam az én kicsi "Lego-páromat". Akárhogy próbálom visszaidézni azt, hogy Erikával hogyan kezdődött a legjobb barátságunk, csak arra emlékszem, hogy teljesen magától értetődő volt az első pillanattól kezdve, hogy ez így lesz. Nem rémlik semmilyen különleges közös kaland, ami összehozott volna minket. Nem utaztunk együtt a buszon reggelente, sőt, még csak nem is ültünk egymás mellett az első félévben, másodiktól viszont igen - egészen érettségiig. Egyszerűen csak tudtuk mindketten, hogy mi mostantól legjobb barátnők vagyunk, és kész - tényleg azok is lettünk.

Az élet számtalan helyzetet produkált, ami elsodorhatott volna bennünket egymás mellől, de nem tette. Több mint 20 éve vagyunk egymás mellett jóban-rosszban, és ezért a biztonságért nem tudok elég hálás lenni. Mindig is éreztem, hogy a mi barátságunk különleges, de valójában csak felnőtt fejjel fogtam fel, hogy ami nekünk van, az nem magától értetődően adatik meg mindenkinek.

Pedig vannak dolgok, amiket sem a szüleinkkel, sem a párunkkal, sem a kollégáinkkal nem tudunk igazán őszintén, tabuk nélkül megbeszélni, csak vele: a legjobb barátunkkal. Ezért is adódott a gondolat, amikor gyerekkori álmainkat megvalósítva mindenáron szerettünk volna belefogni valami közös dologba, hogy ezt az érzést - a barátnőségünket - próbáljuk meg megosztani másokkal is! Úgy érzem, sikerült: csajos angyali hadseregünk egy olyan közösséggé nőtte ki magát, ahová jó tartozni, és ahol ki tudott alakulni egy olyan őszinte, közvetlen légkör, ahol tabuk nélkül lehet beszélgetni bármiről.

Valami ilyesmi mozgat akkor is, amikor ezeket a jegyzeteket írogatom. Rengeteget töröm a fejem azon, hogy valami olyasmiről szóljanak a bejegyzések, ami személyes, ami foglalkoztat, de ami mások számára is érdekes lehet, vagyis amit a barátaimnak is elmesélnék. Borzasztóan élvezem a sok visszajelzést, kommentet, saját történetet, amit viszonzásul ti is elküldtök nekem. Ettől lesz az egész számomra valóban olyan, mint egy beszélgetés.

Szóval köszönöm, hogy csacsogtok velem csütörtökönként, és nyugodtan bombázzatok e-mailekkel, üzenetekkel a hét többi napján is, hogy valóban olyan dolgokról írhassak, ami érdekel titeket! Elég egy szó, egy kérdés, egy élethelyzet, de lehet saját történet is, egy észrevétel, bármi, amivel kapcsolatban kíváncsiak lennétek mások véleményére is. Mondjuk az enyémre.

Tudom, hogy az ilyen online "barátságok" nem tudják pótolni a valódi legjobb barátokat, és ha ti is azok közé a szerencsések közé tartoztok, akik már megtalálták az "igazit", nagyon vigyázzatok rájuk! Ápolgassátok, gondozzátok szorgosan ezeket a kapcsolatokat, mert kevés ennél értékesebb dolog van a világon! Jó barátnőként szólhattok nekik is, hogy itt viszont egy jó kis netes közösség van kialakulóban, le ne maradjanak!