Anyák napján nem mindenkit lehet tiszta szívvel felköszönteni

Dózsa-Vépy Renáta

2018.05.02.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Már csak pár nap, és elérkezik az egyik legkedvesebb ünnep, az anyák napja. Ilyenkor minden gyermek dalokban, mondókákban és apró meglepetésekben fejezi ki feltétel nélküli szeretetét. Vannak azonban olyan anyák, akik köszöntése nem lehet őszinte, akik nem érdemlik meg gyermekeik rajongását és csodálatát.

Korábban már írtunk a mérgező szülőkről, akik testileg és lelkileg is képesek, akár egy egész életre megnyomorítani saját gyermeküket. Ők azok, akik egyszerűen nem érdemlik meg, hogy egy teljes napot, vagy akár csak egy másodpercet az ünneplésüknek szenteljünk. Természetesen senki sem felelhet meg száz százalékosan az idealizált anyaképnek, mivel minden embernek vannak hibái. Az egyik türelmetlen, a másik túl engedékeny, a harmadik már-már mániákusan féltő. Ám mindaddig, amíg előttük gyermekük egészséges fizikai-, mentális- és értelmi fejlődése lebeg, óvják és biztonságot nyújtanak a számukra, addig jó anyákról beszélhetünk.

A kisgyerekek édesanyjukra egyfajta megkérdőjelezhetetlen, magasztos lényként tekintenek. Azok, akik mérgező anya mellett kénytelenek felnőni, folyamatosan próbálnak megfelelni neki, küzdenek a figyeleméért és a szeretetéért. Szörnyű sors ez egy gyermeknek, akinek még képlékeny az énképe, vajmi csekély önismerettel rendelkezik, valamint kevésbé képes meghúzni a határt jó és rossz között.

A gyerekek semmi másra nem vágynak jobban, mint édesanyjuk szeretetére Forrás: Shutterstock

A mérgező anyák visszaélnek gyermekük feltétel nélküli bizalmával, szeretetével és lojalitásával. Nem ritka, hogy hazugságra, csalásra kényszerítik őket, eltorzítják az énképüket.

Amikor az alsós osztályfőnököm megkérdezte, hogy mi az a lila folt a vállamon, természetesen megint hazudtam. Elestem, beütöttem a játszótéren, birkóztam a tesómmal... épp, ami az eszembe jutott. Tudtam, hogy nem mondhatom el az igazat, hiszen akkor anyu bajba került volna

A gyerekek semmi másra nem vágynak jobban, mint édesanyjuk szeretetére, ezért pedig bármire hajlandóak. Legbelül érzik, hogy valami nincs rendben a kapcsolatukkal, de ilyenkor mindig önmagukban kezdik el keresni a hibát. Nem képesek kívülről látni a helyzetüket, így nem látják, hogy a baj, csupán egyetlen emberrel van, méghozzá az anyjukkal.

Anyám alkoholista volt. 12-13 éves lehettem, amikor a sörről áttért a borra. A közelünkben volt egy borkimérő, és sokszor engem küldött el a két 2 literes flakonnal, hogy hozzak neki vörös édeset. Egyszer elfogyott az a bor, amit szeretett, az eladó pedig megkérdezte, hogy adjon-e helyette fehéret. Én bólintottam, mert féltem, ha bor nélkül megyek haza, anyám nagyon mérges lesz. Így is az lett. Elkezdett velem üvöltözni, hogy én még erre sem vagyok képes, kikapta az egyik üveget a kezemből és a földhöz vágta. Sírtam, de nem mertem megmozdulni, ő csak kiabált tovább, majd kikapta a kezemből a másik üveg bort is, és bement a nappaliba. Én meg csendben összetakarítottam

A szenvedélybeteg anyák gyakran a testi bántalmazástól sem riadnak vissza Forrás: Shutterstock

A szenvedélybetegséggel járó személyiségtorzuláson és a testi bántalmazáson kívül az elhanyagolás is nagyon káros tud lenni. Az, amikor a gyermek jelentéktelennek érzi magát anyja szemében, meghatározza az akkori és a későbbi szociális kapcsolatait is.

Az iskolában elbáboztuk a János Vitézt. Heteket készültünk rá, mi csináltuk a bábokat is. Izgultam, és nagyon vártam. A kezdés előtt bekukucskáltam a termünkbe, hogy megnézzem, hol ül anyukám, de hiába kerestem a szememmel, nem találtam. Nem jött el. Akkor ez ott annyira fájt, hogy alig bírtam visszafojtani a könnyeimet. Amikor vége lett és hazamentem, anyám megkérdezte, hogy miért jöttem ilyen későn. Mondtam neki, hogy ma volt a bábelőadás. „Ja, jó." Ennyit volt képes reagálni

Képzeljük el a fenti történeteket elmesélő felnőtteket gyerekként, ahogy ott állnak ünneplőben, és épp édesanyjuknak szavalnak valamilyen kedves és szép verset. Nagyon szomorú és egyben igen dühítő kép.

Az óvodai, iskolai anyák napi műsorban ott sorakoznak azok is, akiket anyjuk rendszeresen megver, akiket otthon semmibe vesznek, akiknek el kell viselniük anyjuk dühkitöréseit, alkoholizmusát... stb.

Amikor a gyermek jelentéktelennek érzi magát anyja szemében, meghatározza az akkori és a későbbi szociális kapcsolatait is Forrás: Shutterstock

A legtöbb bántalmazott gyermek, az anyjától szerzett sérüléseit magával hurcolja felnőtt korában is. Sőt, van, aki tudat alatt átülteti ezeket a saját szülő-gyerek kapcsolatába is. Ebből az állapotból azonban van kiút. Merj kitörni a mérgező szülő árnyékából, és kérj segítséget!

Ha Ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116-123 ingyenes, lelki elsősegély számot!