Kritika, nem dicséret: bóknak tűnő, de valójában ítélkező mondatok

Sokféleképpen kommunikálhat az ember, mindenkinek megvan a maga elsődleges stílusa. Talán a legelviselhetetlenebb mindegyik közül a passzív-agresszív kommunikáció, amely első nekifutásra néha akár kedveskedésnek is tűnhet, de hamar szembesül vele az ember, hogy kicsit sem az, és akkor aztán kinyílik a bicska a zsebében. De hiába, hiszen a másik nem is érti, mi a gond, illetve tudja ő azt nagyon jól, de nem véletlenül fogalmazott úgy, ahogy, pontosan tudja, hogy amit közölt, az kőkemény kritika, de felelősséget nem vállal érte.

7 mondat, amely kedvesnek tűnik, de valójában kritika

Lássuk a kedvességbe, bókba, esetleg dicséretbe csomagolt mondatokat, amelyek valójában tele vannak ítélkezéssel és kritikával.

1. Fáradtnak tűnsz...

Sötét karikákkal a szemed alatt valószínűleg túl sokszor hallottad ezt a mondatot, ami elsőre őszintének tűnhet, valójában a megjelenésedet kritizálja. Nemcsak udvariatlan, de egy tanulmány szerint kifejezetten kártékony is, mivel a külsőt érő negatív megjegyzések étkezési zavarokhoz és nagy fokú testelégedetlenséghez vezetnek. Szóval, ha legközelebb valaki ezt a mondatot mondja neked, bátran küldd el melegebb éghajlatra.

2. Majd elmúlik

Amikor épp lelkesedsz valami vagy valaki iránt, sok időt és energiát fektetsz valamibe, ami neked sokat jelent, egy ilyen kijelentés, hogy „Majd elmúlik” vagy „Ennek is vége lesz egyszer”, esetleg „Majd megunod”, olyan érzés lehet, mintha gyomorszájba vágtak volna. Hiszen ezek a mondatok valójában azt üzenik, hogy amivel foglalkozol jelentéktelen, nevetséges, ezért kizárt, hogy sokáig lekötné bárki figyelmét, még a tiédet sem. 

3. Én fel nem venném, de neked jól áll

A jóindulatú ember azt mondja, jól áll, csinos vagy benne, vagy egyszerűen nem mond semmi, ha nem kérdezik. A vitatható szándékú pedig azt, hogy ő ugyan soha fel nem venné azt a ruhát, ami rajtad van, de neked persze jól áll. Tanulmányok támasztják alá, hogy gyakoriságtól függően, az ilyen beszólások negatívan befolyásolják az önértékelést és testképzavarhoz is vezethetnek. 

4. Ezt tényleg mind megeszed?!

Egy családi vagy baráti falatozásnál újabb adag ételért nyúlsz, ám mielőtt az a plusz egy szelet hús a tányérodon landolhatna, valaki felteszi ártatlannak tűnő kérdését: „Ez mind  beléd fér?”. Ilyenkor az ember kicsit elszégyelli magát, majd joggal lesz dühös. Valakinek az étkezési szokásaihoz megjegyzéseket fűzni, megszégyeníteni mások vagy akár csak önmaga előtt, rosszabb, mint simán kritizálni.

5. Ha neked jó, nekem is

Lehetséges, hogy aki mondja, tényleg csak azért mondja, mert nem akar a véleményével megbántani, de ez is egy olyan mondat, ami sértőbb, mintha egyszerűen azt mondaná, hogy szerinte rossz döntést hozol. Ha legközelebb valaki, akinek a véleménye számít, ezt mondja neked, tisztázd vele, hogy tényleg elfogadja a választásodat vagy éppen ellenkezőleg.

6. Ne sértődj meg, de...

Ha valakit nem akarok megbántani vagy megsérteni, akkor nem teszem. Aki így kezdi a mondatot, hogy „Ne sértődj meg, de...”, az nyilván nem valami felemelő dolgot akar közölni, hanem ítélkezik, kritikát fogalmaz meg, és még csak nem is ad arra, hogy azt finoman tegye. Ezzel az indítással nem lehet elvárni, hogy a másik ne sértődjön meg, az ilyen mondatokba még a „de” előtt érdemes belevágni, és közölni, hogy nem vagy kíváncsi a folytatásra.

7. Nyugi, csak vicceltem

Hát persze... Aki először sérteget, kritizál, majd azt mondja, nyugi, csak viccelt, az valójában nagyon is komolyan gondolta, amit mondott, csak éppen fél a felelősségre vonástól, azaz attól, ahogy lereagálod a mérsékelten poénos, de annál bántóbb megjegyzését.