Boomerek, X generációsok, figyelem! Ezzel az 5 dologgal elmarod magad mellől felnőtt gyereked
2025.11.02.
Amikor a gyerek felnő és önállósodik, a generációs különbség gyakorta rányomja a bélyegét a viszonyra. Összeszedtük azokat a tipikus szokásokat, amikkel mindenki elidegeníti felnőtt gyerekét.
A szülő-gyerek kapcsolatok legnagyobb mumusa a generációk közti különbségek, melyek napjainkban minden korábbinál intenzívebben kiütköznek. A boomer és X generáció az, akiknek már felnőtt gyerekei vannak, ám számos régi beidegződés, szokás miatt önkéntelenül is elmarják csemetéiket maguk mellől. Összeszedtük azt az 5 szokást, ami megmérgezi a kapcsolatot.
Forrás: Getty Images
Kik azok a boomerek és X generációsok?
Nagyjából 1946 és 1965 között született generációt nevezik boomereknek, akik az egyik legfélreértettebb nemzedék. Erős munkamorál jellemzi őket, sokat adnak mások véleményére, jellemzően tekintélyelvűek.
Mivel egy más világban szocializálódtak, sok félreértés van köztük és a fiatalok közt, melybe felnőtt gyerekeik is beletartoznak.
A hozzávetőlegesen 1966 és 1979 között világra jött X generáció függetlenebb, lázadóbb, ellenben jóval együttműködőbb, szkeptikusabb, ám Magyarország történelme okán kevésbé különbözik az azt megelőző nemzedéktől. De vajon melyek azok a szokások, amelyek leggyakrabban ássák alá a szülő-gyerek kapcsolatot?
Ha ezt az 5 dolgot csinálod, elmarod magad mellől felnőtt gyereked
A kommunikáció hiánya, a régi beidegződések és a tekintélyelvű nevelési minták mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a szülő és felnőtt gyereke eltávolodjanak egymástól. A boomer (1946–1965 között született) és X generáció (1966–1979 között született) tagjai jellemzően más világban szocializálódtak, ez okozza a legtöbb konfliktust. Nézzük meg részletesen, melyek azok a viselkedésminták, amik szakadékot teremtenek a szülők és a felnőtt gyerekeik között.
1. Feltétel nélküli tisztelet
Mivel az idősebb nemzedékek egy olyan világban szocializálódtak, ahol még kisebb generációs különbségek voltak, a tisztelet magától értetődő volt, hisz az évtizedekkel korábban szerzett tapasztalat sokat számított, és még érvényes volt. Azonban a felgyorsult világ és digitalizáció miatt olykor még a fiatalok is csak kapkodják fejüket, a hasznos tudás gyorsan változik. A fiatalabb generációk pedig már nem automatikusan adják meg a tiszteletet, hanem a kölcsönösség alapján. Ha mégis ez az elvárás, csak annyi csapódik le a felnőtt gyerekben, hogy a szülő fölényeskedik, visszahelyez gyerekstátuszba. Ennek úgy lehet kihúzni a méregfogát, ha tájékozódunk, képezzük magunkat és követjük a világ eseményeit.
2. Kemény munka dicsőítése
A boomerek és X generációsok számára a szorgalom és a kitartás volt a siker záloga, de egy tudásalapú társadalomban már más a munkamorál mércéje. Az Y és Z generációsok rájöttek, hogy a minőségi munkához kell a feltöltődés, pihenés, élmények, arról nem is beszélve, hogy esetükben teljesen mások az életkilátások. Ha a gyermeked panaszkodik a munkahelyére, és te csak annyit mondasz: „bezzeg az én időmben…”, azzal nem erősíted, hanem elidegeníted. Az új generációk nem lusták – csak másképp dolgoznak, mint te.
3. Múltbéli hibák módszeres tagadása
A boomerek, X generációsok jellemzője a tökéletességre való törekvés, tekintélyelvűség, számukra nehezebb a múltban elkövetett hibáik elismerése, különösen a gyereknevelés terén. Csakhogy épp ez az ami a leggyakrabban megmérgezi a felnőtt gyerek-szülő kapcsolatot, mivel egy egészséges viszony kialakításához elengedhetetlen a megbocsátás, csak akkor lehetséges, ha a szülő is hajlandó beismerni, hogy nem volt tökéletes. Az önkritika nem gyengeség – épp ellenkezőleg, ez az első lépés a gyógyuló kapcsolat felé. Egy őszinte „sajnálom” sokszor évtizedes feszültségeket oldhat fel.
4. Sebezhetőség elmaszkírozása
A mások elvárásainak való megfelelési kényszer kéz a kézben jár azzal, hogy az esetleges gyengeségeket, sebezhető oldalunkat még önmagunk előtt is tagadjuk. Ezzel viszont érzelmileg elérhetetlennek tűnünk, akihez lehetetlen kapcsolódni, hisz sérülékeny oldalunk megmutatása építi a bizalmat.
Szerencsére könnyen kivédhető ez a probléma: nyíljunk meg a gyerek előtt és beszéljünk neki a problémáinkról, hisz nincs bennük semmi szégyellnivaló.
5. Öngondoskodás elutasítása
Előző pontunkból logikusan következik, hogy a korábbi nemzedékek az öngondoskodást, terápiát is hajlamosak elutasítani, éles kontrasztot mutatva a mentálhigiénés szempontból tudatos milleniálokkal és z generációsokkal. A problémák szőnyeg alá söprése azonban nem megoldás, hanem hosszú távú pszichés gondok forrása, mely megmérgezi a gyerekünkkel való kapcsolatot. Ha elutasítod a lelki támogatást, azzal azt üzened a gyermekednek, hogy a saját érzései sem fontosak. A nyitottság e téren nemcsak a kapcsolatot mélyíti, hanem példát is mutat arról, hogy önmagunkkal törődni bátor dolog.
