Szemüveges lesz a gyereked? A személyiségét is megváltoztathatja!

„Nézd, milyen kis komoly! Olyan, mint egy miniatűr professzor!” – áradoznak a rokonok a szemüveges gyerek láttán. Persze, hogy komolyan viselkedik. Te folytatnád a bohém életed, ha egy fél havi fizetésnyi, törékeny üveggel az arcodon kellene fogócskáznod? A pszichológia ezt „viselkedéses gátlásnak” hívja, de mi hívjuk egyszerűen csak parának. A gyerek nem azért ül le olvasni a sarokba, mert hirtelen megvilágosodott, hanem mert ott biztonságban érzi magát és az orrán hordott drága eszközt. Egy amerikai tanulmány szerint a szemüveg láthatatlan falat húz köré, ami elzárja a gondtalanul rohangáló kortársaitól. Dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológussal közösen értelmeztük a tanulmány eredményeit.

Így változtatja meg a szemüveg a gyereked személyiségét

• A mondat, ami mindent elront – így lesz a spontán gyerekből szorongó kis felnőtt.
• Az NIH (National Institutes of Health) tanulmánya igazolja, hogy a rövidlátó gyerekek szignifikánsan kevesebb időt töltenek a szabadban.
• ​A kényszerű introverzió okai.
• A tanárok kedvence, a csendes, jól nevelt gyerek csak álca

Mire a gyerek megkapja a szemüveget, a családi kassza eléggé megcsappanhat, a szülő aggódását a gyerek pedig azonnal átveszi. A szemüveg személyiség formáló ereje éppen ebben az anyagi nyomásban rejlik: a kicsi hamar megtanulja, hogy a vad játék veszélyes az orrán csücsülő drága kiegészítőre és anyagi csődbe taszíthatja a családját, ha újat kell csináltatni. Az amerikai National Institutes of Health (NIH) adatbázisában elérhető tanulmány, amely a szemüvegesség és a fizikai aktivitás összefüggéseit vizsgálta, egyértelműen igazolta, hogy a rövidlátó gyerekek sokkal kevesebb időt töltenek a szabadban, fizikai aktivitással. A kutatásban 2000 12 éves gyerek életét követték nyomon két éven keresztül és azt találták, hogy a kényszerű passzivitás változtathatja őket visszahúzódó megfigyelőkké.

„Az elemzések kimutatták, hogy a szabadban töltött idő negatív összefüggést mutat a rövidlátással... A korábban megfigyelt kapcsolat a szabadtéri tevékenység és a myopia (rövidlátás) között valószínűleg annak köszönhető, hogy a rövidlátó gyerekek kevesebb időt töltenek a szabadban.” – fogalmaztak a tanulmány szerzői.

A mondat, ami megváltoztatja a személyiséget

Mikor egy gyerek megkapja az első szemüvegét, az ilyenkor, szokásosan elhangzó „Vigyázz rá, nagyon drága volt!” mondat a szülő részéről racionális kérés, a gyerek szempontjából viszont egyfajta átok. A kicsik – főleg a lelkiismeretesebb típusok – ezt parancsként értelmezik és onnantól még a hirtelen mozdulatokat is mellőzik. A tanulmány szerint ez azért van, mert a felszabadult spontaneitást felváltja a kockázatkerülő magatartás. Ezért tűnnek a szemüveges gyerekek koraérettnek, hiszen nagy felelősséget kell viseljenek, mert különben a családi kassza bánja.  Dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus szerint: „A szemüveg jó alkalom arra, hogy a gyerek megtanuljon felelősséget vállalni: vigyázni a saját dolgaira. De ha nagy nyomást helyezünk rá, könnyen szorongóvá válhat.”

A könyvekre cserélt focilabda negatív hatásai

Az amerikai National Institutes of Health (NIH) által publikált kutatás eredményei rávilágítanak az ördögi körre: a rövidlátó gyerekek bizonyítottan kevesebb időt töltenek a szabadban aktív mozgással, ami miatt több időt töltenek el passzívabb cselekvésekkel, így tovább romlik a szemük és romlanak a közösségi készségeik. A tanulmány adatai szerint így akár az is megtörténhet, hogy egy korábbi, extrovertált energiabomba gyerekből hirtelen visszafogott, introvertált könyvmoly lesz.

A gazdasági nyomás és a kényszerű introvertáltság csapdája

Ha nem mehet be a focipálya sűrűjébe (mert lefejelik róla a szemüveget), és nem birkózhat a szőnyegen (mert elgörbül a szára), akkor mi marad? A pálya széle. A szemüveges gyerekekből gyakran azért lesznek jó megfigyelők és introvertáltak, mert a fizikai játékokból kiszorulnak. Megtanulnak egyedül játszani, elemezni, olvasni – ami fejleszti az agyukat, de ugyanakkor elsorvasztja a társas készségeket. A könyvmoly sztereotípia mögött sokszor egy magányos gyerek áll, aki szívesen játszana, csak fél, hogy otthon leszidják a törött keret miatt.

A szemüveg, mint célkereszt a fejen

Mivel a szemüveges gyerekek másként néznek ki, mint a többség, az iskolai bántalmazás céltáblájává válhatnak. A piszkálódás természetéhez tartozik, hogy idővel egyre intenzívebb lesz, ami még inkább a visszahúzódó viselkedés felé löki őket és ezt a tanulmány is megerősíti.

„A gyerekek nagyon kegyetlenek tudnak lenni egymással és emiatt megéli, hogy ő más. Mivel ebben az életkorban a környezet visszajelzései határozzák meg az önértékelést, a csúfolódás könnyen vezethet testképzavarhoz vagy akár iskolafóbiához is. Ilyenkor a szülőnek és a pedagógusnak kötelessége beavatkozni, nem hagyhatják magára a gyereket a szorongásával.” – fogalmazott Dr. Makai Gábor.

A „jó tanuló” álarc mögötti félelem

A tanárok imádják őket, mert csendben ülnek, nem rohangálnak a szünetben és vigyáznak a holmijukra. Habár felnőtt szemmel nézve ezek a dolgok előnyösek, ez a mintagyerek-viselkedés sokszor abból a szorongásból fakad, hogy a gyerek fél a büntetéstől, ami akkor járna, ha kár keletkezik a szemüvegében. A tanulmány szerint a szemüveges gyerek hamarabb tanulnak meg szabályokat követni, mint a többiek, mert a szabályszegés (pl. verekedés) számára azonnali anyagi kárral jár. Magas felelősségtudatuk az önfeledt gyerekkor rovására megy.

A szemüveg, mint önbeteljesítő jóslat

A szemüveg viselőjének egyfajta intellektuális megítélést adhat, vagyis mások számára egy szemüveges ember okosabbnak látszik. A tanulmány alapján azok a gyerekek, akik szemüveget hordtak, jobb tanulók is lettek, mintegy megfelelve ennek a külső elvárásnak. Úgy tűnik tehát, hogyha valaki ezt a külső elvárást saját identitásává teszi, később mindent elkövethet majd, hogy okosnak lássák szemüveg nélkül is. Dr. Makai Gábor szerint ebben az életkorban nem szabad alábecsülni a projekció erejét: „Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy aki szemüveges, az rögtön okosabb is. Ez persze csak egy sztereotípia, de minél többen mondogatják, a gyerek annál inkább elhiszi magáról. Ez a stréber-effektus pedig nemcsak teher, hanem páncél is lehet: a környezet pozitív előítélete megvédheti őt bizonyos konfliktusoktól.” 

​Ezek a cikkek is érdekelhetnek: