2026.03.04.
A kutyások és a macskások közti örök rivalizálás újabb fejezetéhez érkeztünk. Egy friss kutatás most azt vizsgálta, valóban annyira kötődik-e hozzánk a macska, mint ahogyan azt sokan gondolják, az eredmények pedig egyértelműen rámutatnak arra, hogy nem igazán.
A macskák makacsok, titokzatosak, néha kifejezetten távolságtartók – legalábbis ezt tartja róluk a közvélekedés. A kutyák a szőrös gyermekeink, a macska pedig inkább független lakótárs, aki legfeljebb megtűr minket. Egy friss kutatás most újra fellobbantotta ezt az örök vitát: vajon valóban nincs szüksége a macskának ránk?
Forrás: Moment RF
A macskák remekül megvannak nélkülünk
- Az ELTE kutatásából kiderült, hogy a macska nem tekinti a gazdáját biztonságos menedéknek stresszhelyzetben.
- A vizsgálatban 15 terápiás és 13 házimacska vett részt.
- Nem találtak jelentős különbséget a gazdi és az idegen iránti viselkedésben.
- A kutyákkal ellentétben a macskák nem támaszkodnak erősen emberi támogatásra.
- A kapcsolat inkább személyiségfüggő, mintsem kötődési kérdés.
- A macskák evolúciós okokból maradhattak önállóbbak.
A macska érzelmileg független a gazdájától
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem kutatói, élükön Pongrácz Péter viselkedéskutatóval, arra jutottak, hogy a macskák jóval önállóbbak, mint a kutyák, és nem tekintik gazdájukat biztonságos menedéknek olyan helyzetekben, amikor enyhe stressz éri őket. A tanulmány az ELTE munkatársainak közreműködésével készült, és az Applied Animal Behaviour Science folyóiratban jelent meg.
A kutatók a pszichológiából ismert Furcsa Helyzet Tesztet alkalmazták, amelyet korábban kutyák esetében már sikerrel használtak a gazdához való kötődés vizsgálatára. A módszer lényege, hogy különböző rövid – két percnél nem hosszabb – helyzetekben figyelik meg az állatok viselkedését: hogyan reagálnak, amikor csak a gazdájuk van jelen, amikor egy idegennel maradnak kettesben, amikor mindketten a szobában tartózkodnak, majd amikor a gazda távozik és visszatér. A teljes kísérlet nagyjából 12 percig tartott.
Mit mutatott a macskás kísérlet?
A vizsgálatban 15 terápiás macska vett részt – olyan cicák, akik iskolákba és idősotthonokba járnak látogatóba. Azért esett rájuk a választás, mert az átlagos házimacskák viselkedése az idegen laboratóriumi környezetben annyira stresszessé vált, hogy abból nem lehetett megbízható következtetéseket levonni. A kísérletet 13 „civil” macskával is elvégezték, de náluk a fokozott feszültség torzította az eredményeket.
A kutatók a macska kommunikációját figyelték, illetve azt, mennyire maradnak a cicák egy méteren belül a gazdájukhoz képest, keresik-e a közelségét, figyelik-e őt, illetve mutatnak-e szorongásos jeleket – például elbújnak-e, vagy követik-e az ajtóig a távozó személyt. Ugyanezeket a szempontokat alkalmazták az idegennel kapcsolatban is.
Az eredmény meglepően egyértelmű volt: nem találtak szignifikáns különbséget aközött, ahogyan a macskák a gazdájukhoz, illetve az idegenhez viszonyultak. Nagyjából ugyanakkora eséllyel maradtak a közelükben, üdvözölték őket a belépéskor, vagy vonták be őket a játékba. A szorongásos reakciók sem mutattak számottevő eltérést.
Mindez a szakértők szerint arra utal, hogy a macskák nem tekintik az embert biztos bázisnak, ahonnan magabiztosan fedezhetik fel az ismeretlen környezetet – szemben a kutyákkal, amelyek esetében a gazda jelenléte erős kötődési mintázatot mutat, sokszor a gyermek-szülő kapcsolathoz hasonlóan. A kutyák stresszesebbek, ha magukra maradnak, és problémás helyzetben egyértelműen az emberi támogatást keresik. A macskák viszont láthatóan nem támaszkodnak ránk ilyen módon.
A cicák önálló túlélők, de sok múlik a személyiségükön
Pongrácz Péter szerint ennek evolúciós okai lehetnek. A macskák ma is kiváló ragadozók, képesek önállóan táplálékot szerezni, és ha elhagyják őket, könnyen visszavadulnak, önfenntartó életmódra állnak át. Az emberekkel való együttélés számukra inkább kölcsönösen előnyös együttműködés: házainkban és gazdaságainkban bőségesen találnak rágcsáló zsákmányt, mi pedig értékeljük a jelenlétüket.
Fontos azonban hangsúlyozni: a kutatás nem azt állítja, hogy a macskák ne kedvelnék gazdájukat vagy ne alakulhatna ki köztük szoros kapcsolat. A barátságosabb cicák ugyanúgy dörgölőztek az idegenhez, mint a gazdájukhoz, az óvatosabb természetűek pedig mindkettővel szemben visszafogottak maradtak. Vagyis inkább személyiségfüggő, hogyan reagálnak, nem pedig kizárólag a kötődés mértéke határozza meg viselkedésüket.
Lehet, hogy a macskánk nem omlik össze, ha kilépünk az ajtón, és nem tekint ránk életének egyetlen biztos pontjaként. De ettől még lehet közöttünk valódi, mély kapcsolat – csak éppen másképp, mint egy kutya esetében. A cicák talán nem függenek tőlünk érzelmileg, de az együttélés évezredei azt bizonyítják: valamiért mégis minket választottak. És talán ez éppen elég ahhoz, hogy a macska és a gazdája között különleges, szeretetteljes kötelék alakuljon ki.
Az alábbi macskákkal és más hézi kedvencekkel kapcsolatos cikkeink is érdekelhetnek:
