5 mondat, ami elhagyja a boldogtalan gyerekek száját: minden szülőnek tudnia kell erről

A kisebbeket nem mindig veszik komolyan a felnőttek, azonban fontos felismerni azokat a mondatokat, amelyeket a boldogtalan gyerekek ejtenek ki a szájukon rendszeresen, hiszen csak azért, mert még a gyerekkorukat élik, nem jelenti azt, hogy nekik nem lehetnek nehezebb napjaik.

5 mondat, ami elhagyja a boldogtalan gyerek száját

Szülőnek lenni kemény dió, legfőképp akkor, ha a gyereknevelés mellett megannyi más kötelességük is van, gondolunk itt a munkára, a házimunkára vagy a számlák rendezésére. A rohanós hétköznapok azt eredményezhetik, hogy a már iskolába járó gyerekek, legfőképp a kamaszok érzelmi világának ápolására és megértésére sokkal kevesebb energia marad, hiszen a szülők azt hihetik, hogy ők már nagyobbak és önállóbbak, így nem igényelnek annyi figyelmet, mint az életük első pár évében, azonban ez nincs így. Sőt, a gyerekeknek időbe telik, mire megtanulják, hogy fejezzék ki úgy magukat, ahogyan a felnőttek, így gyakran olyan mondatokkal jelzik, hogy valami nincs rendben, amelyeket a szülők könnyedén figyelmen kívül hagyhatnak. Az emberi kapcsolatokkal foglalkozó YourTango honlap összegyűjtött olyan mondatokat, amiket a szomorú gyerekek rendszeresen kimondanak.

„Nem érdekel”

Ha a gyerekek ezt mondják egy felnőttnek, az elsőre úgy hangozhat, mintha nem is próbálkoznának, ezért a szülő könnyen figyelmen kívül hagyhatja a szavaikat anélkül, hogy ténylegesen meghallgatná. Ha viszont a mélyére ásunk, rá kell ébrednünk, hogy ilyenkor nemcsak közömbösséget fejeznek ki, hanem azt próbálják közölni, hogy túlterheltnek és lelkileg kimerültnek érzik magukat. Akár az iskolai nyomás akár a barátaikkal kapcsolatos személyes dolgok miatt vannak elkeseredve, a közönyre támaszkodnak, hogy megvédjék magukat attól, hogy sebezhetőek legyenek vagy a felnőtteknek csalódást okozzanak. Nem tudják, hogyan birkózzanak meg a helyzettel, ezért inkább teljesen bezárkóznak.

„Nem akarok beszélni”

Amikor a gyerekek vehemensen állítják ezt, úgy érződik, mintha ez szimplán makacsságra utalna, de valójában ez egy védekezési mechanizmus. A mélyen boldogtalan gyerekek általában bezárkóznak, amikor nem érzik magukat biztonságban vagy túlterheltek. Úgy gondolják, ha megszólalnak, azzal csak kockázatot vállalnak, különösen akkor, ha korábban már volt olyan élményük, hogy próbáltak megnyílni, de egyszerűen elutasították őket, nem figyeltek rájuk vagy bírálták őket. Így a hallgatás lett az a módszerük, amellyel kontrollálják, hogy mit osztanak meg másokkal. A problémákkal küzdő gyerekeknek csak nehezen sikerül szavakba önteniük az érzéseiket. Azáltal, hogy egyáltalán nem akarnak beszélni a gondjaikról, ideiglenesen el tudják temetni az érzéseiket. Ez viszont rossz megoldás, hiszen az elfojtott érzések csak gyűlnek, majd váratlanul kitörnek. Az ilyen helyzetben lévő gyerekeknek valójában arra van szükségük, hogy valaki leüljön és meghallgassa, mi nyomja a lelküket. Még ha nem is tudják a legszebb szavakkal leírni, hogy mit éreznek, de ettől még nem lesz kevésbé őszinte az érzésük.

„Az én hibám”

Ha a gyerekek folyamatosan magukat hibáztatják a rosszul alakuló dolgokért, az nem feltétlenül arról szól, hogy felelősséget próbálnak vállalni, hanem inkább egy automatikus reakció arra, ahogyan valószínűleg magukra tekintenek ebben az életben. Megtanulták, hogy a béke megőrzése és a konfliktusok elkerülése érdekében magukra vállalják a felelősséget, azonban ha már gyermekkorban így gondolkodnak, nagy eséllyel felnőttkorukban is mindig saját magukat hibáztatják mindenért, még akkor is, ha nem is ők a hibásak, ez pedig az önbecsülésükre sem lesz jó hatással. Úgy látják magukat, hogy már a puszta jelenlétük is bajt okoz, így ez az állandó bűntudat oda vezethet, hogy mélyen boldogtalanok lesznek, és folyamatosan olyan szintű tökéletességre törekednek, ami valójában nem létezik.

„Engem senki nem kedvel”

A szülők talán elsőre el se hiszik, ha a gyerekeik azt mondják, őket senki sem szereti a suliban. Azt gondolják a felnőttek, hogy a kisebbek csak túldramatizálják a helyzetet, így gyorsan le is zárják a témát. Azonban a gyerekek is érezhetik magukat elszigetelve a többiektől. Ez a mondat egy mélyebb magányérzetet tükröz, valamint azt is jelzi, hogy vágynak arra, hogy kapcsolatokat teremtsenek, de nem igazán tudják, hogyan fogjanak hozzá. Lehet, hogy nehezen tudnak barátokat szerezni vagy kötődni más gyerekekhez, így amikor folyamatosan elutasítással szembesülnek, könnyen azt gondolhatják, hogy valami baj van velük. Nehéz nekik elhinni, hogy valóban mély barátságra és kapcsolatra érdemesek, ami miatt úgy érzik, mintha valami rendellenesség lenne velük.

„Félek, hogy engem senki nem ért meg”

Ha a gyerekek folyton azt érzékelik, hogy semmibe veszi őket a környezetük, nehéz lehet számukra elhinni, hogy valaha is meg fogják érteni őket és törődni fognak velük. Bár a felnőttek tudják, hogy az életben vannak olyan pillanatok, amikor kitaszítottnak érezheted magad, végül találsz egy csoportot, akik elfogadnak téged a hibáiddal együtt. Azonban a mélyen boldogtalan gyerekek nehezen látják meg a fényt az alagút végén, amikor folyamatosan olyan helyzetek veszik körül őket, amelyek miatt állandóan üresnek és elutasítottnak érzik magukat. A lelkük mélyén arra vágynak, hogy valaki úgy lássa őket, amilyenek, és elfogadja őket ítélkezés nélkül. Ezért is olyan fontosak a biztonságos terek a gyerekek számára. Meg kell engedni nekik, hogy tökéletlenek legyenek anélkül, hogy attól kellene tartaniuk, egyszer csak elhagyják őket.

Ha szülőként úgy érzed, hogy boldogtalan a gyermeked, igyekezz vele minél több minőségi időt tölteni, légy mindig nyitott vele és próbáld megérteni az érzéseit. Azt pedig ne feledd, hogy a szavaknak óriási ereje van, számos pozitív mondattal nagy hatással lehetsz rá.

A gyerekneveléssel kapcsolatban ezek a cikkeink is érdekelhetnek: