Igazgyöngy Capri szigetén

Nápolyból indulva jutottam el Capri szigetére, ami meggyőződésem, hogy az álmok szigete... legalábbis az enyém biztosan. Citromfák mindenhol, csodálatos növényvilág és már-már a képzeletet is felülmúló kék tenger. Sokan a luxusüzletek miatt érkeznek ide, de én más miatt jöttem.

Kíváncsi voltam, milyen gasztronómiai érdekességeket fedezek fel. Egyszerűen nem tudtam elengedni a gondolatot, hogy ez a hely lesz az, ahol mindent megtudhatok arról, milyen is a hamisítatlan, eredeti, kapribogyó. Sajnos ilyet nem ettem..., de nem csak ilyet nem, hanem semmilyet, ugyanis sehol nem találkoztam vele a szigeten. Ezt kicsit sajnáltam, de el kellett búcsúznom a gondolattól és tovább kutatnom más finomságok után. Szeretek nem az árral haladni, így a turisták által választott funicolare-t (fogaskerekű) kihagytam, és gyalog indultam fel a sziget akropoliszába. A helyiek vendégszeretete és kedvessége még most is lenyűgöz. A szerpentinen való bandukolásomban semmi nem állíthatott meg! Na jó, azért az óriási citromok képesek voltak rá.

Annyira látszódott rajtam az érdeklődés, hogy ez másoknak is feltűnt, így kaptam pár darabot ajándékba, egy helyi nénitől. Már megérte, ide eljönni! Körülbelül egy órát sétálhattam még felfelé, amikor megálltunk ebédelni. Az olaszok vendégszeretete itt is elkísért, és invitálásukra végül egy csodás panorámával ellátott helyet választottam. A rizottót sok helyen előételként fogyasztják, így én is rendeltem egy adaggal, amit természetesen paradicsommal és tenger gyümölcseivel (többek között kagylóval és rákkal) készítettek. Pontosan azt az ízvilágot kaptam vissza, amit vártam. Aki szereti a tengeri herkentyűk jellegzetes ízét, az ezt a fogást biztosan nem lett volna képes kihagyni.

Tudom, lehet kicsit egyszerűen hangzik, de főételnek egy La Perla névre hallgató pizzát választottam, mondván, hogy nem hagyhatok el egy olyan olasz várost és szigetet sem, hogy helyi pizzát ne kóstolnék. Így rendeltem egyet és nem is akármilyet... Amíg ki nem hozták ezt a csodát, addig nem is realizáltam magamban, hogy minek köszönhető a fantázianév. Ételstylist szemmel nézve engem lenyűgözött. Imádom ugyanis amikor a kreatív séfek játszanak a formákkal, alapanyagokkal. A La Perla, gyöngyöt jelent és ennek tudatában kagyló formában tálalták nekem ezt a finomságot. A pizzatészta kapta a kagylóhéj szerepét, a serrano sonka a kagyló húsát, az igazgyöngy pedig egy hihetetlenül krémes buffala mozzarella volt. Itt is a minőségre mentek, hiszen a rukkola, a paradicsom, és a mozzarella is (a sonka kivételével) mind-mind egyszerű és nem domináns ízeket képviselnek, de minden elképesztően friss volt. Egyszerűen lenyűgözött, és a Caprin tett látogatásom végére feltette az i-re a pontot. Legnagyobb sajnálatomra mire befejeztem, már indulnom is kellett vissza a komphoz. A szigettől egyre távolodva úgy éreztem magam, mint amikor egy szép álomból ébredezem, és percről percre térek vissza a valóságba.