Jack Sparrow-ból sosem elég

Egy negyedik résznek mindig szembe kell néznie azzal, hogy óhatatlanul is az első háromhoz fogják hasonlítani, főleg, ha ennyire népszerű, szinte mindenki által látott, a tömegkultúra részévé lett filmekről van szó, mint A Karib-tenger kalózainak epizódjai. Az első rész maga volt a tökéletes szórakoztató kalandfilm: humor és akció ideális keveréke, pazar látvány, emlékezetes mellékkarakterek, és egy olyan főhős, akinek a kitalálásához és megszületéséhez nem elég a forgatókönyvírói (rendezői) furfang, hanem egy kreatív színészzseni is szükségeltetik.

A film kasszát robbantott, így jönnie kellett a folytatásnak, sőt egyből kettőnek: a második és a harmadik részt egyszerre forgatták, és ugyan egymáshoz képest kis csúsztatással kerültek a mozikba, de lényegében egyetlen, jó hosszú filmet alkottak. Ami alaposan fel lett tupírozva: óriási költségvetés, szuperlátványos jelenetek, még több vicc, még több akció, még bonyolultabb cselekmény - csak épp a karakterek sikkadtak el, és az az ideális arány bomlott meg, ami az első rész titka volt, így elveszett a különleges báj és varázs.

Persze a végeredmény még így is sokszorosan felülmúlta a szokásos hollywoodi felhozatalt (ami kalandfilmek terén pláne szegényes az utóbbi években), így az anyagi siker ezúttal sem maradt el. Mivel a harmadik rész után az eddigi epizódok rendezője, Gore Verbinski, és a sztárszínészek egy része (Orlando Bloom és Keira Knightley) is jelezték, hogy egy újabb folytatásban már nem lennének benne, így a producerek egy reboot mellett döntöttek, azaz a kerek egészet alkotó első három rész sztoriját nem folytatták, hanem inkább kezdtek egy újat (ami a hírek szerint siker esetén egy újabb trilógiát alkotna majd).

Jött egy új rendező (Rob Marsall - Chicago, Egy gésa emlékiratai), és jöttek új figurák (róluk később), maradt Johnny Depp (aki nélkül nem képzelhető el egy Karib-tenger kalózai-film), és egy (az elődöknél) kisebb költségvetésű, karakterközpontú film lett a cél. Nos, ha már így beleerőszakoltuk magunkat az összehasonlításba, vonjuk is meg a mérleget böcsülettel: a negyedik rész sok tekintetben jobb lett a megelőző kettőnél, ugyanakkor az első rész zsenialitásától még mindig nagyon távol van. A feltupírozott, agyonhajszolt nagyzást sikerült visszavenni, és a film még így is épp eléggé látványos és kalandos maradt.

A történetszövés tekintetében az alkotók most sem bírtak lemondani a több párhuzamos szálról, amelyek végül egyetlen fináléban futnak össze, de ez most nem bonyolította túl a cselekményt - igaz, a spanyolok vonala teljesen súlytalan maradt. A szirénlány és a misszionárius fiú szerelme viszont kimondottan kínosra sikeredett: nemcsak hogy semmit nem ad hozzá a központi cselekményhez, és lóg rajta, mint gatya a tehénen, de teljesen kidolgozatlan is: néhány buta nézésből és klisé mondatból áll - a Sziréna név pedig, hát lássuk be, magyarul vicces.

Aki tehát az első rész mélységeit és magasságait remélte az újrakezdéstől, az könnyen csalódhat, ám aki csak egy látványos, izgalmas és vicces szórakozásra vágyik este a moziban, az bátran bizalmat szavazhat Jack Sparrow-nak és cimboráinak.