A NASA szerint hamarosan bekövetkezhet – Mi történik, ha egy űrhajós meghal az űrben?

Kapu Tibor és csapata szerencsére biztonságban hazatért nemrég, ugyanakkor nehéz helyzetek mindig alakulnak a Földön kívül, gondoljunk csak a tavaly fennrekedt két űrhajósra, akiknek sokan integettek a Földről karácsonykor és szilveszter estéjén, és szeretteik is rendkívüli módon izgultak értük. Pár évtizede még tragédia is történt, mikor 1971-ben a Szojuz-11 háromfős legénysége fulladt meg, miután a légkörbe visszatérés előtt nyomáscsökkenés alakult ki az űrhajójukban. 

Az űrhajós halála

Erre az esetleges tragédiára a NASA titokban készült fel. Állítólag sajtóközlemények, és mindenféle felhajtás nélkül 2012-ben felküldtek egy tárolóegységet a Nemzetközi Űrállomásra. A lezárt zsákszerű eszközt az emberi maradványok tárolására fejlesztették – írja a Scientific American.

A NASA felkészült egy tragikus eseményre, mivel annak ellenére, hogy az űrhajósok bonyolult, és mindenre kiterjedő vizsgálatok és tréningek után indulhatnak csak az űrbe, a többségük az idősebb korosztályt képviseli, az átlag életkor 50 évre tehető. Az űrügynökség a kiválasztási folyamatainál most igyekszik egyre fiatalabb legénységi tagokat találni.

Holttest-szabályzat a Nemzetközi Űrállomáson

Az űr veszélyes, ezt abból is lehet sejteni, hogy az asztronautáknak milyen sok szabályt kell betartaniuk, hogy minden rendben menjen a csillagok között. Amennyiben valaki meghal az űrállomáson, a legénység tagjainak a testét az előbb említett tárolóegységbe kell helyezniük, miután mintákat vettek a testből, a földi irányítás egyik orvosának útmutatásával, majd a tárolót egy nyomásmentes területre kell vinniük.

Ez a zsák szinte mindent tud: nedvességet nyel el, csatlakozik az állomás hűtőrendszereihez és szagtalanító szűrőket is használ. A legénység többi tagja visszatéréskor a zsákot az üléshez is tudja rögzíteni, és külön tasakjai vannak a név és az országzászló számára.

A zsák 40 napig működik tökéletesen, ezt 2019-ben egy amerikai egyetemen vizsgálták. A NASA még úgynevezett esésteszteket is végzett vele, a kísérlet szerint öt méter magasból dobálták le, amiből végül megállapították, hogy egy rizikósabb leszállást is kibírna.

Egy a bökkenő. A tesztek a Földön történtek, és senki nem tudja, hogy az űrben hogyan bomlana egy test pontosan, és hogy a zsák valóban meg tudná-e úgy őrizni a szöveteket, hogy utána egy halottkém azt meg tudja vizsgálni. Tehát a protokoll él, de a többi jelenleg ugyanolyan sci-fi, mint az Alien-filmek. Bár inkább ne tudjuk meg, hogy működőképes-e a tárolóegység.

Az utolsó űrséta

Arra is megvan a terv, ha valamelyik űrhajós esetleg egy űrséta közben hal meg, ilyenkor, ha be tudják gyűjteni a vákuumhatás miatt szétroncsolódott testét, akkor egy speciális, erre kijelölt burokba kell helyezniük a többieknek, hogy megőrizzék a társuk méltóságát.

A NASA űrhalál-szabályzata szerint a legfontosabb az élők épsége, valamint a küldetés, de ha annyira megviseli a legénység többi tagját az űrutazó kollégájuk halála, akkor visszatérhetnek a Földre.