2025.10.15.
Legtöbben el sem tudjuk képzelni egy napunkat úgy, hogy reggel és este, vagy akár nap közben is be ne ülnénk a kádba. Amikor fürdésre, tusolásra kerül sor, mi sem kizárólag tisztálkodni szeretnénk. A víz felfrissít, ellazít, terápiás hatását élvezzük ki.
Nem telhet el nap ma tisztálkodás nélkül. Nem csak fürdés, zuhanyzás van napjában többször, de a kézfertőtlenítés is nagyon hangsúlyos a járványok miatt, a civilizált ember parfümben úszik. Kultusza van a tisztaságnak, higiéniának, ha ebben vétesz, könnyen megszólnak társaid.
Bezzeg régen! A középkorban ha évente egyszer fürdött valaki, akkor sokat mondtunk. Na de hogy lehetett így élni? Nem viszkettek egész nap? A szaguk milyen lehetett?
Forrás: Shutterstock
A fürdés története csak részben kapcsolódik a higiéniához, sokkal több annál
A fürdés története csak részben kapcsolódik a higiéniához, fizikai tisztasághoz. Történelmi feljegyzések mutatják, hogy a korai civilizációk tagjai különböző szándékkal merültek a vízbe, legtöbbször valamilyen társadalmi és rituális, vallási célból. A tisztálkodás, a lélek megtisztítását jelképezte, az Isteneknek való áldozathozatal része volt. A legismertebb és legjobban dokumentált fürdőkultúra az ókori Rómáé, amelyet vízvezetékek és a pazar fürdőházak hatalmas hálózata jellemzett. Fürdőszobája nem volt senkinek, de nem is hiányolták, mert a fürdés csak részben szólt a tisztálkodásról, fürdőbe járni társadalmi esemény volt a közember és az elit számára egyaránt. A római kori fürdőkben színes, zajos élet folyt, kacagás, jövés-menés, játék, sport, gyógykezelések helyszínéül szolgált, néhány nagyobb komplexumban könyvtárakat és előadótermeket is terveztek. A fürdők a higiéniai szempontok biztosítása mellett a vendégek kikapcsolódását szolgálták, barátok találkozhattak, új barátságok szövődtek, kereskedők szerencsés üzleteket köthettek.
A fürdőket körülvevő üzletekben mindent árusítottak, amire a vendégeknek itt szükségük lehetett. A fürdőolaj és fürdőfelszerelések éppen úgy kaphatóak voltak, mint az élelmiszerek és italok. Nem csoda, hogy a római kori ember, ha csak tehette, ideje jelentős részét a fürdőkben töltötte. Erre számos lehetőséget is talált a birodalom városaiban. Ahol megtehették a rómaiak, olyan helyre és úgy építették a fürdőket, hogy a testi felüdülés mellett a szemet gyönyörködtető táj látványa is fokozza a minél teljesebb kikapcsolódást.
Évszázadokig úgy vélték, hogy a fürdés egyenesen veszélyes, halálos is lehet
A középkorban azt hitték, hogy a fürdés veszélyes, kerülendő dolog, attól féltek, ha vízbe merítik magukat, méreganyagok szivároghatnak a testbe a pórusokon keresztül. Fürdés helyett gyakran cserélték ingüket, és „száraz fürdőt” vettek, ruhadarabbal törölték le magukat.
Kleopátra tejben fürdött, Báthory Erzsébet meg vérben? Bizonyára mindenki hallotta ezeket a legendákat, amiből valószínűleg semmi nem igaz, de szimbólumként mindkét uralkodónő jellemét tökéletesen leírják a történetek. Maradjunk is ennyiben.
A pestisjárvány és egyéb kórságok miatt hitték a középkorban a fürdést is veszélyesnek. Olyan szinten nem volt fogalmuk arról, hogy a járványok miként terjednek, hogy mindentől féltek, csak a kosztól, mocsoktól nem. Boszorkányokat égettek, mert azt hitték varázslattal ők terjesztik a betegséget. Fertőzőnek, mérgezőnek hitték a levegőt – hisz érezték a rothadó emberi és állati hullák, az utcán hömpölygő vizelet és ürülék, ételmaradék, szemét szörnyű szagát. De ahelyett, hogy megszabadultak volna a bűz okától, füstölőkkel próbálták megszüntetni azt, gyógynövényeket szórtak az utcákra, vagy illatos tárgyakat hordtak maguknál, hogy elűzzék a „fertőzött levegőt”.
Sokan úgy gondolták, hogy a járványok Isten haragjának jelei, és a bűnök megtorlására küldöttek. lyenkor bűnbánati körmeneteket, önostorozó (flagelláns) meneteket tartottak, hogy kiengeszteljék Istent. A csillagok és bolygók állását is gyakran felelőssé tették. Úgy hitték, hogy bizonyos bolygóegyüttállások „megrontják” a levegőt, és ezzel betegségeket idéznek elő. Orvosok és asztrológusok gyakran készítettek ilyen „járványhoroszkópokat”.
Veszélyesnek tartották a mindennapos fürdést is, ahogy azt kivitelezték az emberek, fertőző volt valóban. Addig míg az egyház be nem tiltotta a fürdést, a családok egésze, kisgyermektől az aggastyánig, cselédekig együtt fürödtek az akár egy hete használt vízben, hisz spórolni kellett vele, oly nehezen hordták a kútról teli a fakádakat, dézsákat, hogy nem cserélték azt akár hetekig se ki.
Nem csak a közember, a királyok sem mosakodtak. Tetűk tenyészete volt parókájuk, fogaik elporladtak, leheletük bűzös volt, bőrük is beteg, de púderrel és mindenféle kenceficével leplezték több-kevesebb sikerrel.
XIV. Lajosnak saját orvosai ajánlották azt, hogy a lehető legkevesebbszer fürödjön. Ráadásul maga is igen macerásnak találta ezt a tevékenységet, így a legenda szerint egész életében csak kétszer fürdött meg. Hasonló eredménnyel büszkélkedett Izabella, Spanyolország királynője, aki saját állítása szerint csak kétszer fürdött: egyszer amikor megszületett, és egyszer amikor megházasodott.
Aztán egy találmány és a tudomány mindent megoldott
A felvilágosodás hozta el az ostoba, sötét középkor végét. A franciák szellemi mozgalma a 18. században hatalmas hatással volt Európa gondolkodására, politikájára és kultúrájára. Lényege az értelem (ráció), a tudomány, és az egyéni szabadság előtérbe helyezése volt a vallási dogmákkal és a feudális renddel szemben.
Szabad volt végre gondolkodni, kutatni, keresni új megoldásokat, így hamarosan találmány született többek közt a zuhanyzásra is: William Feetham fejlesztette ki Angliában 1767-ben az első modern mechanikus zuhanyt. A vízvezeték-technológia és a vízinfrastruktúra fejlődésével pedig egyre többen vezették be a vizet otthonukba és építtettek kádat, zuhanyt.
Az a felfogás, miszerint a fürdés higiénia célokat szolgálhat és jobb egészséghez vezethet, csak a 18. - 19. században kezdett kibontakozni. Sokáig az orvosok sem mostak kezet műtétek előtt, amíg nem fogadták el Semmelweis Ignácnak a baktériumokkal kapcsolatos áttörő megállapításait az 1800-as évek végén.
Innen már egyenes út vezetett a mai fürdőkultúráig. Ismerjük gyógyvizeink pszichére, egészségre gyakorolt áldásos erejét, hungarikumként emlegetik országunk termálvizeit; nap mint nap élvezzük fürdőszobánk csodás áldásait.
