Plasztikai műtét egy horrorfilmből, avagy így szépültek régen a kés alatt
2025.12.04.
Az esztétikai beavatkozásokat modern vívmánynak hisszük, pedig évezredek óta részei a kultúrának. Bemutatjuk a történelem leggroteszkebb plasztikai műtéteit.
Szépség iránti megszállottságunk azóta velünk van, amióta két lábra álltunk, az arcunk előnyösebbé faragása iránti igény már egészen korán kialakult az emberben. Csakhogy az orvosi ismeretek, sebészeti módszerek évezredekig leginkább a hentesek készségeihez álltak közelebb. Ennek ellenére a veszélyek és hiányos ismeretek nem akadályozták meg a szépülni vágyókat abban, hogy kés alá feküdjenek, így jöttek létre a történelem legbizarrabb plasztikai műtétei. Ezekből szedtünk össze egy csokorra valót.
Forrás: Getty Images
A szépségért szenvedni kell. No de ennyire? — A történelem 5 legbizarrabb plasztikai műtéte
Lássuk, melyek voltak a legfélelmetesebb beavatkozások az orvostudomány őskáoszkorszakából.
1. Orrpótlás az ókori Indiában
Az egyik legkorábbi plasztikai műtét a történelemben indiai feljegyzésekből maradt fenn, az i. e. 600-as évekből. A szubkontinensen ezekben az időkben gyakori büntetési forma volt az orr levágása, mint a megszégyenítés extrém formája. Igen ám, de az elítélt nem akarta az egész életét egy tátongó lyukkal az arcán leélni. Éppen ezért kifejlesztették az orr-rekonstrukció igen fájdalmas módszerét, amikor arcról levágott bőrdarabot illesztettek a csonkhoz, amit aztán bambusszal támasztottak meg, dörzsporral kentek be, majd ruhába csavarták. Később egy homlokról lehajtott bőrdarabbal imitálták a szaglószervet. Mindkét módszer érzéstelenítés nélkül végezték.
2. Az ókori Róma meglepően fejlett módszerei
A Római Birodalomban a plaszikai sebészek meglepően széles repertoárral dolgoztak: szemhéjplasztika, orrműtét, fülcimpa- és ajakrekonstrukció, de a férfimell kisebbítése, valamint a hegek korrekciója is elterjedt volt. Érdekesség, hogy nem csak a patríciusokon, hanem gladiátorokon is hajtottak végre beavatkozásokat, hogy az arénában minél jobban mutassanak; érzéstelenítésre éretlen mák gubójából készült főzetet alkalmaztak.
A római plasztikai sebészek eszközei között voltak többek között a csontfűrészek, vésők és a fogók voltak.
3. Orrhoz varrt karral a szépségért
A középkor beköszöntével az esztétikai műtéteket büntetendőnek és erkölcstelennek tekintették, így évszázadokra kikoptak a köztudatból, ám az olaszok igen korán lázadni kezdtek a rendszer ellen. Egy szicíliai sebész, Antonio Branca a felkarról vett bőrdarabbal helyettesítette a párbajok vagy szifilisz okán elvesztett orrokat. Ez a kevesebb heggel, gyorsabb gyógyulással járó metódus nagy előrelépés volt, ám volt egy komoly hátránya: 20 napig az orrhoz kellett tartani a kart. A későbbiekben tovább fejlesztették ezt a plasztikai műtétet, viszont az eredmény nem volt mindig tartós, mert a felvarrt orr gyakran leesett vagy elfertőződött.
4. Mellnagyobbítás elefántcsonttal és üveggolyóval.
Noha a történelem során időnként a kis mellet tartották esztétikusnak, természetünknél fogva mégis úgy vagyunk kódolva, hogy nagyobb melleket akarunk. Mielőtt szilikont kezdtek volna széles körben alkalmazni, számos furcsa tárggyal próbálták teltebbé varázsolni a dekoltázst: többek között gumireszeléket, szivacsot, ökör porcát, üveggolyót, valamint elefántcsontot ültettek be a hölgyek mellkasába.
Nem voltak ritkák a különböző mellbe fecskendezett injekciók, amelyek például tejet, viaszt, kígyómérget tartalmaztak.
5. Viktoriánus arcfeltöltés paraffinviasszal
A 19. században az arcfeltöltésnek egészen zavarba ejtő módját ötlötték ki, amikor a fiatalodni vágyó nőket arra buzdították, hogy paraffinviaszt fecskendezzenek az arcukba, amitől így az feszesebbnek, teltebbnek tűnt. Igen ám, csakhogy a viasz egyik negatív tulajdonsága, hogy könnyen megolvad, így a plasztikai műtétet bevállaló nők arcában lefelé vándorolt a töltőanyag, megereszkedett, rémisztő ábrázatot hagyva maga után.
