2025.12.07.
Miért fordítanak hátat egyre többen a társkeresésnek? Nem a nőgyűlölet vagy a túlzott önbizalom áll a háttérben, hanem a sok csalódás, a kiábrándultság és a félelem, hogy újra sérülnek. Sokan inkább kiszállnak, mielőtt megint összetörnék a szívüket. Mutatjuk az 5 leggyakoribb okot, amiért a férfiak ma már inkább nem randiznak.
Vannak, akik már belefáradtak a társkeresésbe. Egyre több férfi dönt úgy, nem csinálja végig újra és újra a randizás cirkuszát, inkább lehúzza a rolót. Nem azért, mert nem vágynak társra – hanem mert elegük van abból, hogy mindig nekik kell kezdeményezni. Az önfeledt flört helyett szorongás, a vonzalom helyett öncenzúra, a játékosság helyett lelki válság jutott nekik.
Forrás: Shutterstock
Az 5 leggyakoribb ok, amiért a férfiak felhagynak a randizással:
1. A randizás egyszerűen kimerítő
A randizás nem a gyenge idegzetűek játéka. Rengeteg önbizalom, pénz, idő, energia, és megannyi önreflexió kell hozzá. És persze kompromisszumkészség is jó, ha van. Ráadásul nincsen semmire sem garancia. Sokszor a randipartnerek is szó nélkül eltűnnek.
Egy Reddit felhasználó szerint: „A randizás egy drága és fárasztó módja annak, hogy megtudd: senki sem kedvel téged.”
2. Sokan nincsenek jóban önmagukkal
Egy Reddit-felhasználó így fogalmazott:
„Elfogadtam, hogy nem vagyok egész, és nem akarok másokat kitenni ennek.”
Egy másik hozzátette:
„Ez nálam is így van. Nem akarom másokra terhelni a saját küzdelmeimet. Sok más ok is van, de az elsődleges, hogy érzelmileg nem vagyok még elég érett egy kapcsolathoz.”
Elterjedt tévhit, hogy csak akkor lehet valaki kész egy párkapcsolatra, ha teljesen jól van. Vagyis kibékült a démonaival, elengedte a traumáit, elérte a céljait, anyagilag és mentálisan is rendben van, de ilyen pasiból nem sok akad. Az ember már csak olyan, hogy sosem lesz kész, mindannyian folyamatosan küzdünk az élet kihívásaival.
Egy kapcsolat arról is szól, hogy elfogadjuk önmagunkat és a másik hibáit, hogy aztán együtt küzdjünk az elemekkel. Így válunk jobb emberré. Sok világsztár sem tartana ma ott, ahol, ha nincs valaki, aki segít nekik talpra állni a nehéz helyzetekben. Bár fontos, hogy dolgozz magadon, és lehetőleg ne vágd magad áldozati szerepbe a randikon, az a gondolat, hogy teljesen készen kell állnod a szerelemre, egyszerűen nem reális. Ha mindenki megvárná, hogy 100%-ban „készen” legyen, valószínűleg soha senki nem lenne kapcsolatban.
3. Nehéz bízni a korábbi csalódások után
Sok férfi úgy érzi, hogy korábbi partnerei mélyen megbántották őket, és emiatt már nem merik újra megnyitni a szívüket.
„Megcsaltak a 20 éves házasságom alatt, aztán elváltunk” – írta valaki. „Ezután volt egy fantasztikus nő az életemben 8 hónapig, ám egyszer csak közölte, hogy mégsem áll készen egy kapcsolatra. Most kezdem felismerni, hogy én sem vagyok még kész arra, hogy újra valakinek megnyíljak... A randizás túl nagy erőfeszítést igényel. Sokat dolgoztam magamon és a mentális egészségemen, most inkább élvezem a saját társaságomat.”
Egy másik hasonló történet:
„A válás után az exem összejött a legjobb barátommal. Át is költözött hozzá. A gyerekeink már felnőttek, így most teljesen egyedül vagyok abban a házban, ami korábban tele volt élettel.”
4. Egyesek nem tudják, hol ismerkedhetnének
Még azok is, akik nyitottak lennének a randizásra, gyakran nem tudják, hol kezdjék.
„Készen állnék, ha őszinte akarok lenni – de fogalmam sincs, hol kezdjem” – vallotta be valaki.
Egy másik hozzászóló:
„Ugyanígy. Vannak hobbijaim, amiket közösen is lehet űzni – ahogy azt sokan javasolják. De az emberek nem nagyon beszélgetnek idegenekkel, én meg nem vagyok épp egy bőbeszédű típus.”
Egy harmadik ezt írt:
„Tök ismerős. Az appok sem tűnnek jó megoldásnak.”
A férfiaktól elvárják, hogy mindig ők kezdeményezzenek, ami érthető, ha a régi nemi szerepek logikájából indulunk ki – de ez ma már óriási nyomást helyez rájuk.
5. Mintha tűt keresnének a szénakazalban
A mai randizók – bármilyen neműek is – gyakran egészen konkrét elképzelésekkel vágnak bele a társkeresésbe. A baj csak az, hogy az elvárások és a realitás ritkán találkoznak.
„Nem hiszem, hogy olyan a személyiségem, ami jól működne egy párkapcsolatban. Ráadásul nem akarom, hogy ítélkezzenek felettem azért, hogy mit szeretek, mit gondolok, és amilyen vagyok” – írta valaki. „Szóval, ha véletlenül belebotlok egy hozzám passzoló nőbe, akkor persze élek a lehetőséggel. De már nincs sok kedvem aktívan keresni.”
Egy másik hozzátette:
„Pontosan így vagyok vele! Nagyon szívesen lennék kapcsolatban a számomra megfelelő nővel – de az az igazság,hogy eddig még senki sem felelt meg az elképzeléseimnek.”
