Aki a legtöbb embert ismeri, akit a legtöbben ismernek, mégsem fontos senkinek: ő a „lebegő barát”

A barátság gondolata gyakran az állandóság körül forog, úgy képzeljük el, mint a ride-or-die társ, az örökkévaló barát. Ezek a narratívák megnyugtatóak, mert érzelmi biztonságot, világos szerkezetet és azt a kényelmet kínálják, hogy valakinek mi vagyunk a „barátja”. Viszont a barátságok sokkal összetettebbek: a kapcsolatot inkább egy csillagkép formájában kell elképzelni, mint egy kör. Nem egy állandó ritmus, hanem egy alkalmi lüktetés. Valahol a közelség és az intimitás között él a lebegő barát alakja — az, aki sokakat ismer, akit a legtöbben ismernek, de aki sehová sem tartozik teljesen. 

A „floater friend”, vagyis az a típusú ember, aki könnyedén lebeg baráti társaságok között, de sosem kötődik szorosan egyhez sem, mostanra tudatos társadalmi szereppé vált. Ezt a jelenséget vegyíti egy új trenddel a TikTok-generáció – ahogy öregszünk (vagy változik az életciklusunk), a baráti elvárások is alakulnak. Két pszichológus szakértő, Irene Levine pszichológus és Hope Kelaher terapeuta szerint ez nem csak normális, hanem sokszor előnyös is lehet az életszakaszok váltakozásában.

Társadalmi nyomás vagy önazonos döntés?

Amióta baráti társaságok léteznek, a lebegő barátok is kóborolnak, arra kényszerülve, hogy inkább egy nagyobb történet mellékszereplőjeként létezzenek, mintsem a társaság fontos tagjaként. Az „akiket meghívnak vacsorára, de nem az ottalvós bulira” típusú barát. Az „eljöhet a buliba, de nem ugyanabban a kocsiban” típusú barát. A popkultúra évtizedeken keresztül a felnőtté válás rítusaként mutatta be a nagy baráti társaságokat, mint az egyetlen esélyt arra, hogy részesei legyünk valami nálunk nagyobbnak. Ott van Khadijah James és a bandája a Living Single-ből. A Jóbarátok Central Perk-csapata vagy John B és a Pogues az Outer Banks sorozatból. Arra kondicionáltak minket, hogy elhiggyük: a tinédzser- és húszas éveinket csakis egy közepesen nagy, eklektikus és kissé egymástól függő barátokból álló körrel lehet igazán megélni. rengetegen hajszolták az érzést, ki jobban, ki kevésbé, és közülük jó néhányan nem érték el a vágyott célt. Ők azok, akik ezeknek a csoportoknak a peremén élnek, csoportról csoportra lebegve, sosem találva valódi bázist.

Kik azok a lebegő barátok?

A floater friend, azaz lebegő barát olyan személy, aki több baráti körben is jelen van, de nincs igazán mély kapcsolata egyikben sem. Ahogy Hope Kelaher terapeuta fogalmaz: „sok ismerős, de nincs egy valódi törzscsoport”. Ezek a személyek jól alkalmazkodnak, sok ismerősük van, kapcsolataik gyakran felületesek, és általában nem ők az első gondolat, amikor a csoport dönt, tervez, szervez. A fogalom csak a közelmúltban, 2020–2023 alatt vált közismertté – először az Urban Dictionaryben jelent meg, majd a TikTok és más közösségi platformok kapták fel.

Ezek a barátok nem a mindennapjaink részesei, de a kötelék ennek ellenére erős, és különleges biztonságérzetet ad, hogy bármikor visszatérhetünk egymáshoz. Ezek a kapcsolatok ahogy idősödünk válnak különösen fontossá, mert a szoros, állandó közösségek gyakran átalakulnak: más városba költözünk, munkahelyet váltunk vagy egyszerűen az élet új ritmust diktál. 

Miért változnak a barátságaink az évek során?

Ennek a kérdésnek a megválaszolásáról regényeket lehetne írni, de annyi bizonyos, hogy míg fiatalon gyakran a közös iskola vagy a közös szórakozás köti össze a barátokat, addig ez élet közepe felé átveszi ezek helyét a család, a karrier és a mindennapi kötelezettségek. Ez természetesen kevesebb időt hagy a régi baráti kör fenntartására, ápolására.  

Az öregedéssel párhuzamosan ráadásul sokan veszítenek el közeli hozzátartozókat vagy partnereket, ami szintén befolyásolja, hogyan alakítjuk kapcsolatainkat. Ekkor válik értékessé a „lebegő barátság”: segítenek megtartani a közösséghez tartozás érzését, csökkentik a magányt és a szorongást. Tudni, hogy vannak emberek, akikkel bármikor újra felvehetjük a fonalat, óriási lelki biztonságot ad. Idősebb korban, amikor a társasági kör sokszor szűkül, ezek a kapcsolatok valódi kapaszkodót jelenthetnek.

Pszichológiai kutatások szerint az emberi kapcsolatok minősége sokkal fontosabb a boldogság szempontjából, mint a mennyiségük. Nem kell minden nap beszélni valakivel ahhoz, hogy mély barátságot tartsunk fenn vele.

Miért természetes, hogy így alakul?

Ahogy a testünk alkalmazkodik az öregedéshez, úgy a kapcsolataink is átalakulnak. Nem reális elvárás, hogy életünk minden szakaszában ugyanolyan intenzitással ápoljuk a barátságokat. Az élethelyzetek változása, a költözések, a családi kötelezettségek vagy éppen az egészségügyi állapot mind hatással vannak arra, kivel és milyen gyakran tudunk találkozni.

Miért szeretjük a lebegő barátokat?

Alkalmazkodóak. Ők azok, akik különböző kontextusokban is be tudnak illeszkedni, akik tudják, hogyan tükrözzék az energiát, akik a szobában lévő társaságtól függően tudják változtatni a hangnemet. Ez az alkalmazkodóképesség gyakran korai tapasztalatokból születik: iskolaváltásokból, érzelmileg instabil környezetben való felnövésből, abból, hogy meg kell tanulni érzékelni, mire van szükségük másoknak ahhoz, hogy elfogadják őket. Az alkalmazkodás második természetükké válik. A véleményük ahhoz igazodik, ami elfogadhatónak tűnik. Az identitás úgy kezd hatni, mint egy jelmez, ami finoman változik a társasági igények szerint.

És mégis, a lebegő barátok gyakran rendkívül értékessé válnak azokban a csoportokban, amelyek körül keringenek. Ők a csendes hallgatók, a nagylelkű megfigyelők, akik könnyedséget adnak a társaságnak. Mivel nem horgonyoznak le egy csoport mellett, ezért új perspektívát hoznak, és mivel nem ágyazódnak be mélyen, ritkán táplálnak drámát. De pont ugyanez a folyékonyság, ami miatt mások figyelmen kívül hagyják az érzelmi szükségleteiket.