„Majd, ha lesz kedvem" − A microshifting a Z generáció által preferált új munkarend


„A munkahelyi jólléthez elég (lenne) néhány apró változtatás, és mindenki jobban érezné magát” – hangoztatja a Z-generáció. De mi lenne, ha mindenki akkor járna be a munkahelyre, amikor kedve tartja? Mi lenne, ha valaki épp egy másik városból jelentkezne be a meetingre? És ha éjjel kettőkor adná le a kész − egyébként hibátlan – projektet? A boomerek kételkednek a lazább munkarend sikerében, az igazság azonban az, hogy a microshifting egyáltalán nem jelent lezserebb hozzáállást az elvégzendő feladatokhoz. Nézzük, mit jelent pontosan ez a munkarend-elképzelés!

A microshifting egy olyan munkarend, amely alkalmazkodik a dolgozók életritmusához, fizikai és mentális állapotához és egyéni képességeikhez. A Z-generáció által ez a legoptimálisabb opció, melynek alapelve: a munkát bárhonnan (akár home office-ból is) és bármikor el lehet végezni, a lényeg, hogy a feladat kész legyen, méghozzá precízen. Gyakorlatilag az elmúlt évtizedekre jellemző reggel 8-tól délután 4-ig, vagy reggel 9-től 5-ig tartó munkarend elvetése, újragondolása ez.
Ennek megfelelően folyamatos munkaidőblokkokra bontanák a munkanapokat úgy, hogy azok igazodjanak a magánélethez és az egyéni munkaritmushoz.
Mert a legtöbben úgy érzik, a munkával töltött idő elveszi a magánéletüket és az énidejüket. A 9-től délután 5-ig tartó periódusban nem tudnak ügyeket intézni, orvosi vizsgálatokra menni, sportolni... A bank és a posta bezár, mire este odaérnének, a testedzéshez már fáradtak és így tovább. Ha viszont a napi munkaidőt rövid, fókuszált, egymástól elkülönülő munkaidőblokkokra bontanák, gond nélkül intézhetnék el az említett ügyeket, és még a szellemi regenerálódásra is maradna egy kis idejük.
A microshifting nem a túlhúzott munkaidőre fekteti a hangsúlyt, hanem a rugalmas munkarendet élteti, amely magában foglalhatja a hibrid munkavégzést vagy akár a távmunkát is. Illetve azt, hogy a munkavállaló akkor és annyit dolgozik, amikor a saját élethelyzete és energiaszintje ezt lehetővé teszi, szem előtt tartva persze, hogy a munkának határidőre precízen kész kell lennie.
Egyesek számára az az optimális, ha kora reggel dolgoznak egy-két órát, napközben a magánügyeiket intézik, majd délután 2-3-tól visszatérnek a feladataikhoz, és dolgoznak akár késő estig.

Semmiképp nem az orvosok körében vagy a csapatmunkára épülő feladatok esetén lenne célravezető.
A kórházban a „majd megműtjük, miután visszajöttünk az edzésből” mondat hallatán igencsak elkerekedne a szemünk, épp úgy, mintha egyes pedagógusok csak délután kettőtől éreznék úgy, hogy energiájuk elérte az optimális szintet ahhoz, hogy elmagyarázzák a tanulóknak a deriválást.
A microshifting olyan szellemi munkakörökben és szektorokban működhet jól, mint a marketing, a pénzügy vagy az adminisztráció.

A rugalmasság és a munka-magánélet egyensúlya iránti igény mindenkiben megvan, az már más kérdés, ki teszi szóvá és ki hallgat róla. Régen, nagyszüleink idejében is megvolt, de tudták, hogy messze nem olyan rugalmas a rendszer, hogy a változás iránti igényt szóba lehessen hozni. Szakemberek abban egyetértenek, hogy ha egy munkahelyen nincs lehetőség rugalmas munkavégzésre, ott hosszú távon túlterhelés és kiégés fenyegeti a dolgozókat. Márpedig egyeseknek a microshifting lenne a túlélés eszköze: rövidebb, de intenzív munkaszakaszokkal tudnának a leghatékonyabban dolgozni.



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.