A megmentő: Jason Statham újra megment mindenkit, csak most kicsit fáradtabban − Kritika
2026.02.10.
Jason Statham megint elvonult a világ elől, megint megtalálják, és megint nagyon rossz ötlet volt felpiszkálni. A kérdés csak az: unjuk már A megmentőt? Figyelem, az írás spoilert tartalmaz!
Lehet szeretni vagy utálni Jason Stathamet, de egy dolgot nem lehet elvitatni tőle: pontosan tudja, kik ülnek be a filmjeire. És azt is tudja, mit várnak el. A megmentő (Shelter) ennek az önismeretnek az egyik legszebb iskolapéldája. Nem akar többnek látszani, mint ami, és hát nem is nagyon sikerülne neki. Ric Roman Waugh rendezésében egy olyan akcióthrillert kapunk, amelyben minden ismerős: a főhős, a múltja, az ellenségei, sőt még a lelki traumái is.
Forrás: Profimedia
Jason Statham akciófilmje biztonságos menedék vagy üres sztori? − A megmentő kritika
- Jason Statham ismét azt csinálja, amit a legjobban tud: magányos, múltja által gyötört szuper katona, aki kénytelen újra ölni
- A menedék története fájóan kiszámítható, de a verekedések és az akciók profin vannak összerakva
- Bill Nighy és a fiatal Bodhi Rae Breathnach feldobják a filmet, de csodát ők sem tesznek
Statham Masonként (igen, Michael Mason, mert az akcióhősöknek mindig kell egy átlagos vezetéknév) egy skóciai szigeten él önkéntes száműzetésben. Van egy kutyája – a nézők már itt elkezdenek aggódni – és nagyjából ennyi.
Nyugalom, szél, tenger, belső démonok. A film eleje meglepően visszafogott, már-már művészi, mintha valaki véletlenül összekeverte volna az akciófilmet egy lélektani drámával. Ez a hangulat azonban nem tart sokáig. Pedig, így lehet még valami újat is láthattunk volna.
És folytatódik a megszokott sztori
Egy baleset, egy megmentett kislány, egy halott nagybácsi – és máris beindul a jól ismert gépezet. Masonról kiderül, hogy korábban egy elit katonai egység tagja volt, akit az állam most inkább eltörölne a föld színéről. Az MI6 bekapcsolja a kamerákat, a műholdakat, a paranoia-üzemmódot, és elindulnak a bérgyilkosok. Mason pedig teszi, amit mindig: kopaszon, hatékonyan, szótlanul és fájdalmas módon eltakarítja őket az útból.
A történet minden egyes fordulata előre sejthető
Amikor azt hisszük, most majd történik valami váratlan, nem történik. A megmentő narratívája olyan, mintha egy „Jason Statham legjobb alakításai” playlistet hallgatnánk: volt már A szállító, A biztonság záloga, A méhész, és most épp ez. A különbség csak annyi, hogy itt a film időnként érzelmeket is próbál mutatni.
És – meglepő módon – néha sikerül is.
A fiatal Bodhi Rae Breathnach kifejezetten üdítő jelenség. Nem idegesítő, nem túlírva „cuki”, és valóban van kémiája Stathammel. A kapcsolatuk ad egyfajta érzelmi súlyt a filmnek, még ha ez sosem mélyül el igazán. Bill Nighy pedig hozza a kötelezően elegáns, hideg főgonoszt: mintha csak élvezné, hogy most nem a kedves excentrikus bácsi szerepében tetszeleg.
Ami viszont működik, az az akció
Ric Roman Waugh múltja érződik a jeleneteken. A verekedések nyersek, földszagúak, fájdalmasak. Nincs túl sok CGI, − ami Statham fülcimpáján is jól láható − inkább csontropogás és improvizált fegyverek.
Egy-két jelenet – különösen a londoni leszámolás – valóban szórakoztató, még ha semmi újat nem is mond.
Értékelés 10/5
A probléma az, hogy A megmentő túl biztonsági játék. Nem mer igazán se sötétebb, se érzelmesebb, se radikálisabb lenni. Mason gyakorlatilag sebezhetetlen, így valódi tét sosem alakul ki.
Tudjuk, hogy túléli. Tudjuk, hogy nyer. Tudjuk, hogy a rosszak rosszak, a jó pedig nagyon jó.
Ez nem feltétlenül baj – csak épp kissé fárasztó már. Ez nem egy rossz film, de nem is emlékezetes. Olyan, amit egy vasárnap délután fél szemmel néz az ember, miközben a telefonját nyomkodja, és közben néha elégedetten bólint: „igen, ezért jöttem”.
A megmentő filmkritika
A Megmentő egy korrekt, de fáradt Jason Statham-akciófilm. Jó színészekkel, működő akciójelenetekkel, de teljesen kiszámítható történettel. Nem botrány, nem meglepetés, inkább egy újabb darab a Statham-univerzumban.
Ezek is érdekelhetnek:
