2026.02.10.
A Bridgerton 4. évadában Sophie karakterét Penwood grófjának gyámleányaként mutatták be. Bár nem használnánk történelmi forrásként, az már sorozatból is kitűnik, hogy a gyámság intézménye roppant ellentmondásos volt.
Számos szépirodalmi műben és filmben fel-fel tűnnek a gyámolt, pártfogolt gyerekek. Ugyan a felszínen egyfajta nevelőszülőségnek tűnik, a wardship, jobb alternatíva híján a gyámság fogalma egy jóval bonyolultabb intézmény volt, mely a jogtörténet afféle sajátos mellékterméke volt. Ismerd meg a Bridgertonból ismert Sophie háttértörténete mögötti valóságot.
Forrás: Netflix
Gyámoltak, wardok a történelemben
- A wardship intézménye a középkori feudalizmusból ered.
- A független bíróságok megjelenésével vette fel gyermekvédelmi jellegét.
- A gyámság a 19. század végére vált teljesen jogi kategóriává.
Nemesi előjogok hálójában: a gyámság gyökerei
Ugyan a jogban a gyámság ma is létező kategória, az intézmény számos változáson ment át az idő folyamán, nem egyszer inkább volt hatalomtechnikai eszköz, mintsem védelmet jelentő menedék. A wardship gyökerei a középkori társadalomig nyúlnak vissza: ha egy földesúr bérlője örököse nagykorúsága előtt halt meg, akkor a birtokos megkapta a földek védelmi és haszonélvezeti jogát, valamint kiházasíthatta az örököst. Ez a jog mindaddig fennállt, amíg az örökös be nem töltötte a nagykorúságot.
Ennél fogva a gyámság joga értékes árucikké vált, hisz ezáltal busás bevétele, de még nemesi címekre is szert lehetett tenni.
Gyakori volt a jog adásvétele, az sem volt ritka, hogy a gyám később maga vette feleségül gyámleányát. (Utóbbira remek példa Charles Brandon esete, aki VIII. Henriktől vásárolta meg Katherine Willoughby gyámságát, akit később feleségül is vett.) Mivel a feudalizmusban nem léteztek független bíróságok, a hűbérurak neve egyet jelentett a törvénnyel, komolyabb változás csak a hatalmi ágak szétválasztásakor következett be az újkorban. Ekkortájt vette fel a gyámság intézménye gyermekvédelmi jellegét.
Pártfogoltak a 19. században
Mire eljutottunk a régenskorig a 19. század elején a gyámolt gyerekek bevett jelenséggé váltak, az intézmény pedig nemcsak az elárvult, de elvált szülők gyerekeire is kiterjedt. Pártfogolt gyereket befogadhatott egy közeli rokon, szomszéd vagy – ahogy a Bridgerton 4. évadában Sophie esetében is láthattuk – egy házasságon kívül született gyereket is magához vehetett a szülő. Ritka esetben, általában akkor, amikor rendkívül nagy vagyon, esetleg cím forgott kockán, a bíróság vette gondozásába a gyereket.
Ennek az intézménynek az egyik oka az volt, hogy a 19. század elején a gyerekvédelem még igencsak gyerekcipőben járt, az árvaházakban mostoha körülmények uralkodtak, csak a legszegényebbek kerültek oda.
A helyzetet bonyolította, hogy kizárólag az apa rendelkezhetett arról, ki legyen a gyerek gyámja, ha pedig azelőtt halt meg, hogy erről végrendelkezett volna, a Kancelláriai Bíróságra hárult a feladat. Legtöbbször egy rokon kapta meg a nemes és jövedelmező feladatot, azonban a bíróság odafigyelt rá, hogy kivel házasították ki a pártfogoltat, nem engedték, hogy kiszorítsák jogos örökségéből.
Forrás: Getty Images
A gyámság alá vont személyek sorsa igen változatos lehetett, általában taníttatták őket, de persze nem volt ritka, hogy a törvényes gyerekkel szemben másodrendűként lettek kezelve. Érdekesség, de címeket leszámítva egy gyámolított örökölhetett is gyámja vagyonából, ezáltal az intézmény a modern örökbefogadás egyik előfutára volt.
Végül egy 1886-os törvény értelmében került át a gyámság a gyerekvédelem jogkörébe, amikor előírták, hogy a gyerek gondozásával kapcsolatos döntések esetén a gyerek jóllétét is vegyék figyelembe.
Gyámleányok a szépirodalomban és a történelemben
Az olyan művek, mint a Jane Eyre vagy a Bridgerton némileg leegyszerűsítve mutatják be a gyámság intézményét. Azt viszont pontosan ábrázolták, hogy a pártfogoltak kiszolgáltatottabb helyzetben voltak mint szüleikkel élő társaik.
Ismerd meg a kosztümös filmek mögötti történelmet:
