Élvezd úgy a szinglilétet, mint Nicole Kidman: nem rohan senki karjaiba


Ha te is azok közé tartozol, akik február 14-én mosolygás helyett szemforgatva nézték a közösségi oldalakat ellepő romantikus posztokat, jó helyen jársz. Megmutatjuk, hogyan élvezd úgy a szexi szingliéletet, mint Nicole Kidman.

Friss szingliként különösen éles kontraszt ez. Amíg az ember párkapcsolatban él, természetesnek tűnik a gondosan megkomponált fotódömping és a sejtelmes, mégis „véletlenül” tökéletes felirat. De amikor a kapcsolat véget ér, hirtelen más szemszögből látszanak a közösségi oldalakra felpakolt fotók. Olyankor az ember – enyhe Grincs-üzemmódba kapcsolva – felteszi a kérdést:
Ha szerelmes vagy, nem elég csak… élvezni? Muszáj ezt ország-világ elé tárni?
A színésznő − akinek a válása végre lezárult Keith Urbannal, − most állítólag a dúsgazdag üzletember, Paul Salem érdeklődésének középpontjában áll. A pletykák szerint azonban Kidman nem rohan senki karjaiba – sőt, inkább a világot járja, és látványosan élvezi a saját társaságát. Párizs, Chile, sőt, még az Antarktisz is szerepel az útitervben. Ez a fajta életérzés nemcsak inspiráló, hanem finoman provokatív is. És mi ebben a legjobb? Hogy mindezt úgy teszi, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
Whoopi Goldberg legendás mondata – „Nem akarok senkit a házamban” – mára mémmé érett bölcsesség lett. Nem arról szól, hogy a szerelem rossz. Sokkal inkább arról, hogy az önállóság nem hiányállapot, hanem választás.
Kidman egy 2008-as interjúban így fogalmazott:
Ne bánj meg semmit. Minden kapcsolat oda vezet, ahová tartanod kell. Tanulj meg komfortosan egyedül lenni.
Ez az idézet most, évekkel később, különösen aktuálisnak hat. A digitális korszakban, ahol a kapcsolati státusz gyakran fontosabb, mint maga a kapcsolat, radikális gondolatnak számít. Az egyedüllét nem kudarc.
A romantikus fantázia továbbra is él és virul. De talán épp az a luxus, ha valaki nem szorul rá a megmentő narratívára. Ha nem a Valentin-nap adja meg az önértékelés alaphangját, hanem a saját döntéseink.
És itt válik személyessé a történet. A frissen szingli ember hajlamos mindent fekete-fehérben látni: vagy örök szerelem, vagy teljes cinizmus. De a kettő között ott van egy harmadik út is.
Az, ahol a szívfájdalom nem tragédia, hanem tananyag. Ahol a nosztalgia nem visszahúz, hanem előrelök. Ahol a közösségi oldal nem mérce, csak háttérzaj.
Lehet, hogy jövőre újra rózsaszín szívek között találjuk magunkat. Lehet, hogy nem. De ha Nicole Kidman példája tanít valamit, az az, hogy az igazi főszerep nem a kapcsolatban, hanem önmagunkban rejlik. És talán a legromantikusabb gesztus az, ha megtanulunk békében lenni a saját nappalink csendjével.



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.