4 udvarlási rituálé a történelemből, amit ma már simán betiltanának


Mind tudjuk, hogy szerelem útjai kifürkészhetetlenek, és néha az emberek elég furcsa módon próbálják közölni a kiszemeltjükkel, hogy fülig beléjük vannak zúgva. Mutatunk pár udvarlási szokást, amely a saját korában teljesen elfogadott volt, de ma már simán betiltanák közegészségügyi vagy közbiztonsági okokból.

El sem hiszed, milyen bizarr udvarlási szokások voltak a középkorban. Az alábbi középkori flörtölési próbálkozásokért ma már vagy a rendőr visz el, vagy a mentő.
A 19. századi Ausztriában a vidéki parasztlányok a néphagyomány szerint almagerezdeket használták arra, hogy vonzóbbá tegyék magukat, de ezt a mai szemmel egészen bizarr módon oldották meg. A tavaszi bálok párválasztó funkciót is betöltöttek, és a lányoknál szokás volt, hogy egy-egy gerezd almát tettek a hónuk alá, amit az egész bál alatt ott tartottak. Egyrészt, az alma dezodor funkciót is betöltött, másrészt, ha tetszett nekik a legény, a tánc végén az izzadságban érlelt gyümölcsöt odaadták a kedvesüknek, aki elfogyasztásával viszonozta az érdeklődést.
A viktoriánus kori Angliában, a nemesi származású nők gyakran hordtak fűzőt, mert a törékeny test és karcsú derék volt a szépségideál. A ruhadarab mellékhatásaként azonban nem mindig kaptak rendesen levegőt, ezért gyakran elájultak. Sokan elkezdték megjátszani az ájulást, hogy így figyelmet vonjanak magukra és gondoskodást váltsanak ki a férfiakból, ezzel megkerülve a rendkívül prűd társadalmi szabályokat, és hogy a szívük választottjának karjaiban kössenek ki. Hát, ha ma csinálná meg ezt valaki, lehet a sürgősségin találná magát a hölgy agyrázkódással, mert nem kapnák el, az biztos.
A csipkével díszített zsebkendő a reneszánsztól kezdve Franciaországban vált először státuszszimbólummá és a flörtölés kellékévé, majd innen kiindulva terjedt tovább az angol udvarba, valamint a nemesi és polgári rétegekhez. Ha egy nő elejtette a zsebkendőjét a férfi előtt, az azt jelentette, hogy tetszik neki az úr. Ha az úriember felvette, visszaadta vagy magánál tartotta, az a kölcsönös érdeklődés kifejezése volt, viszont, ha teljesen ignorálta, az egyértelmű elutasításnak számított.
Egyes helyeken (például Velencében) a 16-17 században az álarcosbálokhoz hozzátartozott a csóklopás rituáléja. A szigorú társadalmi szabályok nem tették lehetővé a nyilvános csókolózást, ám ha nem tudták, ki kivel csókolózik, akkor nem volt kit megbüntetni, így az emberek gyakran élek ezzel a lehetőséggel. A maszkok célja kifejezetten az volt, hogy elrejtsék az identitást, fellazítsák a társadalmi szabályokat és teret adjanak a flörtnek, titkos találkáknak vagy egyéb, a kor mércéjével botrányosnak számító viselkedésnek. A korabeli beszámolók szerint ilyenkor gyakran előfordult, hogy egyes férfiak a tömeg és a maszkok védelmében váratlan csókkal próbáltak közelebb kerülni a kiszemelt partnerhez.
A fenti szokások mára már teljesen elavultak, és ennek mindannyian nagyon örülünk.



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.