Tulajdonképpen az Üvöltő szelek nem egy nehéz olvasmány − Bocsánat, Emily Brontë


Margot Robbie, Jacob Elordi, kosztümök, szenvedély – aztán jön a valóság. Az Üvöltő szelek nem romkom, de nem is ellenség. Avagy miért tartják felettébb nehéz olvasmánynak Brontë regényét?

Oké, ez most egy kicsit provokatív lesz. Sőt, valószínűleg fel is bosszant pár embert.
Az Üvöltő szelek nem nehéz olvasmány.
Igen, tényleg. És igen, el kéne tudnunk olvasni. Az viszont már sokkal aggasztóbb, hogy egyre többen nyíltan küzdenek vele.
Az utóbbi időben a közösségi feedek – főleg TikTokon – tele lettek olyan videókkal, ahol felnőtt nők kissé csalódott arccal vallják be: ők bizony nem erre számítottak. A Margot Robbie–Jacob Elordi-féle, erősen szexualizált filmes előzetes után sokan rohantak könyvesboltba, kezükben a filmes borítós kiadással, és egy BookTok-kompatibilis, romantikus történetet vártak. Aztán jött a hidegzuhany: osztálykülönbségek, bántalmazás, rasszizmus, generációs traumák. Upszi.
Megjelent egy még felháborítóbb videótípus is. Hogyan éld túl az Üvöltő szeleket. Szövegkiemelés az utolsó vesszőig, minden fejezet után, mintha egy akadályversenyen lennénk, nem pedig egy regénnyel a kanapén. Pedig legyünk őszinték: az Üvöltő szelek sok klasszikushoz képest kifejezetten barátságos. Igen, vannak azonos keresztnevek, de az Earnshaw–Linton családfa még mindig könnyed bemelegítés egy orosz regényhez képest. Elnézést az irodalom tanárok zömétől.
Narratív szempontból sem egy avantgárd rémálomról beszélünk. A történet nagyrészt lineáris, cselekményvezérelt, a „történet a történetben” megoldás pedig pár fejezet után teljesen átlátható. Nem ez az a könyv, ami formabontó nyelvi kísérletezéssel kínoz. Ha valaki igazán szenvedni akar, próbálja meg Virginia Woolf A hullámok című regényét – aztán beszélgessünk újra...
Nem véletlen, hogy az Üvöltő szeleket évtizedeken át, 16 éveseknek adták kötelező olvasmánynak. És mielőtt bárki elitistának bélyegezne minket: ez nem az iskolázottságról vagy a könyvespolc méretéről szól.
Sokkal inkább arról, hogy egy antiintellektuális spirálban élünk, ahol a hosszabb figyelem, a kritikus gondolkodás és az elmélyült olvasás egyre kevésbé számít értéknek.
A The Atlantic 2024-ben például arról írt, hogy top egyetemek hallgatói úgy érkeznek meg egyes szakokra, hogy életükben nem olvastak végig egyetlen regényt sem. A New York Times pedig azt tárta fel, hogy a diákok gyakran már csak részleteket olvasnak – laptopon, PDF-ben, kontextus nélkül. Ehhez jönnek az AI-alapú könyvösszefoglalók, amelyek szerint „nem kell időt pazarolnod az olvasásra, elég a lényeg”. Komolyan csodálkozunk, hogy tíz oldal után földhöz vágjuk az Üvöltő szeleket?
A helyzet iróniája, hogy közben a Brontë-univerzum trendibb, mint valaha. Köszi, Elordi! A hullámos, „brontës” hajak uralják a trendeket, kosztümös filmek lepték el a 2026-os mozinaptárt, az Üvöltő szelek új adaptációja pedig ott szerepel a legjobban várt premierek listáján. Imádjuk az esztétikát, a hangulatot, a vizuált. Csak épp az olvasást nem...
És itt jön a kényelmetlen kérdés: miért lett menő bevallani, hogy nem tudunk regényt olvasni? Miért lett tartalom abból, hogy valaki látványosan szenved egy könyv felett? Egy barátunk mostanában csak ennyit mond erre: „hozzuk vissza a szégyent”. Nyers, de van benne valami.
Ez nem Emily Brontë kudarca. Ez a miénk. Mert az Üvöltő szelek nem túl nehéz. Csak türelmet, figyelmet és egy kis bátorságot kér. És talán ideje lenne ezt megadni neki, hogy végre valami értelmesebbel töltsd az időt, mint, hogy görgeted a TikTok-ot.



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.