2026.04.09.
Biztos mindenkinek ismerősek azok a mesék, amelyekben a hercegnők a vár legmagasabb tornyába zárva raboskodnak. Nos, valójában a középkori hercegnők közül néhányan komoly kiváltságokkal bírtak. Íme 3 történet, amelyben ritka kiváltságokat kaptak a hercegnők!
A sötét középkorban is volt néhány előkelőség, aki nemesi kiváltságokkal bírt. Néhányan a középkori hercegnők közül is közéjük tartoztak. Ebben a cikkben három olyan történetet mutatunk, amelyben a hercegnők jóval több kiváltsággal bírtak, mint a sorstársaik!
Forrás: 123RF
- A középkori hercegnők néha komoly kiváltságokkal bírtak.
- A sötét középkorban sok esetben a nőknek kevesebb hatalom jutott.
- Mutatjuk a legszerencsésebb középkori hercegnőket, akiknek igazi kiváltságaik voltak!
A középkori hercegnők komoly kiváltságokkal bírtak
A középkori lovagok és hercegnők történetei máig kedvelt témái a világirodalomnak és a történelemnek. A középkori hercegnőket általában úgy képzeljük el, mint akik a várak falai között élték mindennapjaikat, azonban történelmi érdekességek tanúskodnak arról, hogy hatalmuk és szabadságuk messze túlmutatott a korabeli nők megszokott szerepén. Ezúttal három olyan történetet elevenítünk fel, amelyek mindegyike egy-egy hercegnőről szól, akinek kiváltságai és hatalma messze túlmutatott a sötét középkorban megszokottól.
Eleonóra hercegnő, a várkapitány
Eleonóra hercegnő 1293-ban feleségül ment III. Henrikhez, majd miután férjét fogságba ejtették, ő vette át a grófság védelmét és a várkapitányságot. Összehívta a férje maradék csapatait, átszervezte a vár védelmét, és levelekkel gyűjtött támogatást férje szabadon engedéséhez. Ezzel sikeresen megőrizte gyermekei örökségét. Hasonlóan hozzá, 30 évvel korábban egy névrokona, Eleonóra angol hercegnő egyedül védte Dover várát férje és fia halála után. Mindkét történet azt mutatja, hogy a középkori hercegnők képesek voltak katonai és stratégiai feladatokat is ellátni, ha a szükség úgy hozta.
Johanna hercegnő, aki szerelemből ment férjhez
Akkói Johanna 18 évesen ment először férjhez a jóval idősebb Gilbert de Clare hertfordi grófhoz, akivel az apja politikai szövetséget kívánt kialakítani. Gilbert halála után fiatal özvegyként értékes birtokai és négy gyermeke volt, ezért Európa legnagyobb uralkodói érdeklődtek iránta. Johanna azonban szerelmes volt Gilbert kíséretének egyik tagjába, Ralph de Monthermerbe, és titokban hozzáment, megszegve ezzel apja és királya előírásait. Ezzel szembeszállt a politikai elvárásokkal, azonban végül Eduárd megbocsátott neki. A középkorban rendkívül bátor döntés volt ez, hiszen a szerelemből kötött házasság egyáltalán nem volt bevett szokás.
A szerencsejátékos apáca, aki hercegnőként apja támogatását élvezte
Woodstocki Mária egyszerre volt hercegnő, apáca és szenvedélyes szerencsejátékos. Ritka kombináció ez, különösen a sötét középkorban. Mária 1306 nyarán apja támogatásával zarándoklatra indult, de az út korántsem volt zökkenőmentes. Az utazás során trubadúrtársulatok szórakoztatták a hercegnőt és kísérőit, miközben pazar lakomákat fogyasztottak, és az egy hónap alatt többet költöttek, mint egy lovag egy teljes év alatt. Mária apácaként élve is nagy összegeket kért édesapjától, hogy fedezze költekezéseit. Legnagyobb szenvedélye a szerencsejáték volt, ahol rendszeresen hatalmas összegeket veszített. Szerencséjére apja mindig készségesen fedezte tartozásait, így életét hedonizmusa ellenére is nyugalomban élhette.
Ezek is érdekelhetnek a középkorral kapcsolatban:
