30 éves lett a Hetedik: három évtized a bűn, a félelem és a borzongás árnyékában

Volt idő, amikor Jolie-botrány és az Aniston–Pitt viszontagságok még csak az ajtóban sem voltak. Inkább egy Gwyneth Paltrow-csillogással összekötött Brad Pitt-dráma töltötte meg a sajtót. Lépjünk vissza 1995-be, és nézzük meg, miért képes még ma is mindent és mindenkit felkavarni a Hetedik című film. 

30 éves a Hetedik – Amikor a bűn nem fekete-fehér, hanem eső áztatta szürke

A film, amelynek anno nem jósoltak nagy jövőt, több lett szimpla thrillernél, végül ikonikussá vált. Olyan produkcióvá, amely sötét atmoszférájával a kilencvenes évek műfaji határait feszegette. 1995-ben, amikor a multiplexek mindent vittek, még nem beszéltünk streamingről, a Hetedik olyan sodrással szívott be minket, hogy sokan még ma is azt suttogjuk: „Mi van a dobozban?”.

Az eső, a város és moralitás keserédes elegye

David Fincher rendező - aki korábban nem aratott abszolút sikert Alien 3-mal -  ismét bizonyított: a város nem egy napos metropolisz, hanem állandó esőben úszó, romlott hely, ahol a bűnök sokáig nem látszanak – csak utólag. A film fekete-szürke tónusai, az állandó nedvesség és a letompult fények morális nyomást helyeznek a nézőre: nem látunk mást, csaj sejtelmes árnyékokat.

Hét bűn, hét rémuralom

A sztori elgondolkodtató. John Doe (Spacey) sorra öl meg embereket azokkal a módszerekkel, amelyek a hét főbűnhöz kötődnek: falás, kapzsiság, lustaság, félelem, harag, hiúság és irigység. Ő nem egy szimpla gyilkos, hanem önjelölt bíró, aki következetesen „megtisztít” egy világot.

Érdekes kulisszatitok a Hetedik forgatásáról

1. Kevin Spacey javasolta John Doe kopasz kinézetét, Fincher pedig azt mondta: ha csinálod, én is. Így mindketten végig kopaszok voltak a forgatáson. 
2. Az ikonikus „fej a dobozban-jelenet” körüli hisztéria is részben az emberi képzelet szüleménye: bár sok néző úgy emlékszik, Gwyneth Paltrow feje valóban látható volt a dobozban, a rendező szerint nem volt sem polimer, sem valódi agy. David Fincher azt nyilatkozta: „boom bag” (súlyozott zsák) került a dobozba, nem szilikonfej.
3. Érdekes, hogy Brad Pitt szerződésében szerepelt, hogy az eredeti nyomasztó végkifejlet ne változzon – valójában a stúdió néha kompromisszumokat akart, ellenérveket, de Pitt nem engedett, a borzasztó befejezésnek ott kellett maradnia.
4. Brad Pitt egyszer súlyosan megsérült: egy esőben történt üldözés közben átesett egy üvegajtón, és eltört a karja. A stábnak át kellett írnia a forgatókönyvet, hogy beleilleszkedjen a sérülése.
5. Érdekes, hogy John Doe valójában nem ölt meg hét embert – a filmben láthatóan csak öt áldozat van, a hiányzó két eset a darabkákból hagyott utalásokban jelenik meg.

A színészek, a kémia és a romantikus balhé

1995-ben Gwyneth Paltrow (Tracy Mills) és Brad Pitt (David Mills) között, nem csak a kamrák előtt szikrázott valami. De ekkor még nem olyan volt a helyzet, mint manapság, nem történt semmi különös, csak finom flörtök, cigarettázás a lakókocsi előtt és együtt sétálások Los Angeles utcáin. 

Később, amikor Paltrow elkezdett filmes karriert építeni — önállóságot, Oscar-díjat, és Goop-birodalmat— a kapcsolat végül felbomlott. Az életrajzi könyve szerint Paltrow már az Emma forgatókönyvénél főnöknek és riválisnak érezte Pittet, és egy idő után titkon Hugh Grant iránt is nyitott lett – szóval a romantikus érintések nem csak a forgatáshoz köthetők.

De visszatérve a vizuális részletekre

Tracy Mills otthoni jeleneteinél gyakran szerepelnek meleg tónusú puha fények, míg a bűntények hideg lakkozott árnyékokban mutatkoznak meg. A kosztümök sem egyszerűek: Gwyneth ruhái visszafogottak, hűvösek, sokszor kék-szürke palettán mozognak – így állnak kontrasztban a vérrel, a rothadt falakkal, az alagútban hömpölygő morális sötétséggel.

Mi maradt 30 év múltán?

A Hetedik nemcsak egy film. Élmény, hangulat, morális vakvezető. A 30 éves évfordulóra készült 4K remaster már most sokakban izgalmat kelt. Fincher néhány vizuális hibát javított, finomított a színeken, de azt állítja, a film lelkét nem akarja elveszíteni. 

És miért bír ma is erővel? Mert nem kínál olcsó félelmet: nem szellemekkel, zombikkal, hanem tükröt tart, a saját bűneinkkel állít szembe minket. A filmtörténet ritka alkotásai között van, nem avul el, sőt, az idő előrehaladtával egyre inkább érvényes. A modern horror sokszor csak zaj és látvány, ez a film viszont lassan, klausztrofób módon fojtogat, és beférkőzik a gondolatainkba. 

Éld át újra! Hagyd, hogy a város szürkesége, az eső cseppjei, a félelem és bűn lélegzete köréd szője saját félelmedet. A 30 éves évforduló alkalmából töb haza mozi is újra vetíteni fogja a feldolgozott változatot.