Egy korty, és többé nem vagy önmagad – Itt az indonéz horror, Az elixír, ami feléleszti a halottakat

Egy diszfunkcionális család sem nézett még így farkasszemet a végzettel. A család gyógynövényekkel foglalkozó céget visz, és feltalálnak egy új főzetet, ami feléleszti a halottakat. Kimo Stamboel, a Az ördög vigyen el (May the Devil Take You) rendezője visszatér az indonéz horror gyökereihez, és most egy olyan történetet hoz, amelyben a családi viszályok és az ősi átkok vért követelnek. Íme Az Elixír című mozi, ami október 23-tól látható a Netflix kínálatában.

Az elixír, ami mindent megváltoztat

Ha azt hitted, hogy az életelixír csak mese, Kimo Stamboel új filmje után kétszer is meggondolod, mielőtt belekortyolsz valamibe, amit egy indonéz falusi laborban kotyvasztanak. A történet középpontjában egy család áll, amely egy jól menő, híres gyógynövényüzletet üzemeltet. A cég feje azon dolgozik, hogy egy forradalmi elixírt hozzon létre, amely nemcsak megreformálja a piacot, de új lehetőségeket is nyit meg az emberek előtt, azonban az örökélet-elixír helyett egy holtakat feltámasztó főzetet talál fel, ami az egész falut rövid időn belül egy zombiapokalipszis helyszínévé változtatja.

Túlélés mindenáron

A családnak most össze kell fognia, hogy túlélje az általa szabadjára engedett poklot – és közben szembe kell néznie saját bűneivel is. Eva Celia, Mikha Tambayong és Donny Damara alakításaival a film szokatlanul drámai mélységekbe merül a családon belüli titkok, elfojtott harag és bűntudat világába. A zombiapokalipszis itt nem a világvégét jelenti, hanem a lelki összeomlást.

Hangulat és hagyomány

Az elixír hű marad az indonéz horror esszenciájához: a sűrű, párás levegő, a lassan hömpölygő feszültség és a vallási-babonás motívumok olyan elegyet alkotnak, amitől a néző gyomra is összeszorul. A rendező korábbi munkáihoz hasonlóan itt is a családi dráma és a természetfeletti horror határán lavírozunk.

Miért nézd meg?

Végre egy zombifilm, ami mer drámai mélységekbe menni és nem csak ijeszteget. Az Elixír nem elégszik meg a „ki marad életben?” kérdéssel, helyette azt feszegeti, hogy tud-e az ember önmaga maradni, amikor minden széthullik körülötte.

A nők számára különösen izgalmas nézőpontot kínál: a zombiapokalipszis egy olyan helyzet, amit senki sem választ, de ami alapjaiban rajzolja újra az identitást és családi viszonyokat.