Nálunk már most kiverte a biztosítékot az It: Welcome to Derry − Hatalmasat ütött az 1. rész!
2025.10.28.
Ilyen is ritkán van! Az It: Welcome to Derry első részétől sokat vártunk ugyan, de valóban: meg is kaptuk. Vérből, traumából és nosztalgiából biztosan. Csak az a kérdés: a félelem mellé kapunk-e valódi történetet is? Figyelem, az írás spoilert tartalmaz!
2023 óta vártuk, és most végre megérkezett: It: Welcome to Derry, az HBO horrorsorozata, ami elvileg visszarepít minket az ikonikus Pennywise előtörténetéhez. Csakhogy egy streamingszolgáltató tud-e olyan filmet készíteni, mint Hollywood? Ez a pilot ugyanis olyan intenzíven akart rémisztő lenni, hogy közben kicsit elfelejti, hogy miért is szeretjük a horrort.
Forrás: NORTHFOTO
Ettől eldobtuk a popcornt! Megnéztük az It: Welcome to Derry első részét
Már az első tíz percben kiderül, hogy ez nem az a szelíd, hangulatépítős Stephen King-adaptáció lesz, amit még a régi VHS-ekről ismertünk meg.
És igen – Spoiler alert, innen már nincs visszaút.
A nyitójelenet konkrétan egy gyomorfeszítő autós szekvencia, ahol egy terhes nő vérben fürödve, sikoltva ad életet gyerekének, miközben a háttérben a 60-as évek popzenéje szól – a kamera pedig nem tágít, megmutatja, ahogy a magzat valami természetellenes lénnyé alakul, és a csatornába menekül. Ez már-már gyomorforgatóan undorító volt, olyan szinten, hogy ez már önmagában kiverte a biztosítékot.
A sorozat visszarepít minket 1962-be, Derry már ismerős utcáira, de a múlt helyett inkább egy diszfunkcionális, fülledt rémálomba érkezünk. Az atmoszféra viszont kétségkívül működik: a neonfényes éttermek, a túlmosott képek, a lassú kameramozgások – mind arra készítenek fel, hogy valami nagyon nincs rendben.
A gond csak az, hogy néha túlságosan is tisztában vagyunk azzal, hogy mi nincs rendben
A pilot minden szimbolikája annyira a néző arcába van tolva, hogy néha nehéz nem nevetni rajta. Az egyik legemlékezetesebb jelenetben például a moziban konkrétan a vászonról lépnek ki a szörnyek, és a nézők darabokra hullanak – ami látványos, csak épp annyira „metaforikus”, hogy már-már önparódia.
De ne legyünk igazságtalanok
Andy Muschietti rendezése vizuálisan lenyűgöző. Minden snittben ott bujkál a Pennywise-előérzet, a baljós, büdös csatornák, a gyerekarcok eltorzulása, a cirkuszi hangulat – ez mind-mind szépen épül egymásra. Csak épp a történet még nem állt össze.
Olyan, mintha a stáb minden energiát a vérre és a fényekre pazarolt volna, miközben a karakterek háttérbe szorultak.
Lilly, Teddy, Phil és Ronnie – a tinédzser négyes, akik nyomozni kezdenek a városban – egyelőre inkább csak tipikus horrorkarakterek, mint hús-vér emberek. Ők hozzák az ilyen filmekben megszokott figurákat: az „ártatlant”, a „viccest”, a „már most túlélőt”, és a „mindenben bajt kiszimatolót”. Már nagyon jól ismerjük ezt a képletet, és persze működik is… csak épp nem lep meg.
Ami viszont dicséretet érdemel
Az It: Welcome to Derry sorozat nem fél hozzányúlni a 60-as évek faji és társadalmi feszültségeihez. A horror itt nem csak egy szörny, hanem tükör – a rasszizmus, a hatalmi viszonyok és az elnyomás mind ott lüktetnek a rémület mögött. Ez az a rész, ami tényleg mélységet ad az egésznek, és ha a további epizódok ebbe az irányba mennek, az nagyon is jó jel.
Forrás: IMDb
A Pilot kritikája
Viszont az első rész tempója… nos, olyan, mint egy elhagyott vidámpark hullámvasútja: néha túl gyors, néha teljesen lelassul, és van, hogy nem tudod, most félned kellene-e, undorodnod, vagy csak unatkoznod. Egy biztos: a hangulat működik, a logika néha kevésbé. De még nem ítélkezünk.
A vizuális elemek viszont megmentik. A fények, a vér, a kameramozgás, a 60-as évek dizájnja – minden apró részlet egy nagy, lüktető rémálomot hoz létre. Ezért mondhatjuk: megérte rá várni. De csak akkor, ha el tudjuk engedni az elvárásainkat, hogy minden It-sztori ugyanazt a hideglelős zsenialitást hozza.
És a végén jön a cliffhanger: újra megjelennek a lufik, meghalljuk a csatornnákból szóló kísérteties hangot, és a képernyő elsötétül.
Október 31-én, halloweenkor jön a folytatás.
És őszintén? Fogalmunk sincs, hogyan lehet ezt még fokozni. Ha az egész sorozat ilyen tempóban és minőségben halad tovább, akkor valami igazán nagy dobásra számíthatunk. Egy dolog azonban biztos: Derryben soha nincs megállás – itt mindig van lejjebb… vagy épp feljebb
