Fabrizio Corona, a lesifotósok királya − Rettegtek tőle a sztárok, a Netflix mégis piedesztára emeli


Egy morálisan romlott világról igyekszik lerántani a leplet, kevés sikerrel. Az alkotás egy remekül sikerült maffiózó-reklámnak is beillene, ugyanis a január 9-től a Netflixen elérhető, Fabrizio Corona: A lesifotósok királya című ötrészes dokumentumsorozat sokkal inkább egy önfényező monológ, mintsem objektív portré.

Fabrizio Maria Corona neves újságíró családból származik: édesapja Vittorio Corona, nagy múltú olasz újságíró és szerkesztő volt, aki magának a divat‑ és bulvármédiában szerzett ismertséget. Ez a kellemes hátország tette lehetővé, hogy Fabrizio szoros kapcsolatba kerülhessen a sztárvilággal és média fejeseivel.
Fiatalon modellkedett, ami nem csoda, hiszen ma is úgy fest, mint egy tetovált félisten. Jóképű, sármos, de pont erre a férfitípusra mondják, hogy „addig volt jóképű, amíg ki nem nyitotta a száját”. Merthogy amint megszólal, dől belőle az arrogancia és az egészségtelen egoizmus.
Később megalapította saját fotóügynökségét, a Corona’s-t. Az olasz paparazzikultúra központja valójában nem volt más, mint egy tökéletesen összerakott lesifotós-maffia, mely kompromittáló képeket gyűjtve és eladva jutott jelentős bevételekhez. Fabrizio Corona ezeket a képeket nem csupán eladásra szánta – megzsarolta velük az alanyokat: vagy fizetnek, vagy a képek megjelennek a bulvárban. Nem kímélte sem a szupermodelleket, sem a valóságshow-hősöket, sem pedig a sportolókat. Corona az évtizedek során számos alkalommal követett el törvénysértéseket, amikért bíróság elé is került, sőt, még börtönbüntetést is kapott. És vajon érdekelte? Nyilván nem.
A dokumentumfilm-sorozatban két dologról beszél a legtöbbet: önmagáról és a pénzről. A süket is kihallja a mondataiból, hogy gyakorlatilag hülyének és kijátszhatónak tartja embertársait és totálisan figyelmen kívül hagyja tetteinek következményeit.
A 2000-es évek közepén azt sugallta, hogy bizonyítékai vannak a sztárfocista, Francesco Totti állítólagos félrelépéseiről. Ekkoriban Totti Ilary Blasival élt házasságban. Ezeket az információkat bulvárlapoknak kínálta fel komoly összegért, Tottitól pedig azért kért pénzt, hogy ne jelenjenek meg a képek. A focistáról ugyan korábban felröppentek olyan hírek, hogy egy vadállat az ágyban, de a félrelépésével kapcsolatos állításokat határozottan tagadta, és jogi lépéseket tett. Corona ellen semmi konkrétumot nem tudtak felhozni, így felmentették a zsarolás vádja alól. Az esetet Corona pökhendien, gúnyos arckifejezéssel meséli, mintha csak egy jó kis móka lett volna.

Rengeteg embert volt képes manipulálni, rendszerint a legnagyobb fejeseknek, producereknek és médiamágusoknak, sőt, még Berlusconinak is azonnal a kegyeibe férkőzött. Nem csoda, hiszen karizmatikus, jóképű, kockázatvállaló, domináns és kontrolláló volt.
A hírnév, a befolyás és anyagi haszon vezérlik, miközben élvezettel provokál riportereket és nála befolyásosabb személyeket. A Netflix dokufilmje egy lázadó karaktert mutat be, akiből szinte minden empátia hiányzik, és aki szó szerint a saját családjáról is képes lenne kompromittáló fotókat eladni, hogy fenntarthassa a legyőzhetetlen paparazzikirály brandjét.
A Netflix‑dokumentumsorozat túlzottan a főszereplő szavaira épít, nem ad szinte semmilyen más látószöget Corona életéhez és „munkásságához", így hát nem is éri el azt a színvonalat, amit egy erős, objektív dokumentumfilm‑sorozattól elvárnánk. Egy jó dokufilm ugyanis megengedi, hogy a néző saját következtetést vonjon le, feltárja a főhős lelkében zajló pszichológiai folyamatokat.
Olyan, mintha Corona magát narrálná, nem pedig az életútját kritikus távolságból vizsgálná. Mintha a cél a szórakoztatás lenne, nem az elgondolkodtatás és a különböző álláspontok, vélemények bemutatása. Ez így aligha nevezhető dokumentumfilmnek.

Jennifer Aniston többször beszélt arról, hogy a pusztító paparazzik miatt már gyakorlatilag nem kap levegőt, mert a magánélete folyamatosan megfigyelés alatt van.
Britney Spearst 2007-ben olyannyira feldühített egy lesifotós, hogy az énekesnő esernyővel kezdte ütlegelni annak autóját.
Justin Bieber 2012-ben szintén összetűzésbe került egy fotóssal, miközben Selena Gomezzel volt – a vita végül fizikai lökdösődésbe torkollott, Bieber elvesztette az egyik cipőjét is az incidensben. A legutóbbi szóváltásra 2025-ben Palm Spingsben került sor, ahol az énekes ismét elképesztően kiakadt.
Kanye West nem állt meg cipőnél, a lesifotós kameráját törte össze egy Los Angeles-i reptéren.
Quentin Tarantinót is sikerült kihozni a sodrából, olyannyira, hogy ráütött egy tolakodó, arrogáns fotósra. Akárcsak Gérard Depardieu 2024-ben. Ő háromszor ütött meg egy olasz lesifotóst Rómában, aki étkezés közben próbálta őt fotózni.



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.