Megérkezett a Legyek ura-sorozat 1. része: brutális visszatérés a kötelező olvasmány rémálmához
2026.02.25.
Emlékszel arra a pillanatra, amikor rájöttél, hogy a gyerekek nem mindig ártatlanok? A Legyek ura első epizódja most újra felszakítja azt a bizonyos sebet, ami oly ismerős az általános iskola utolsó osztályából.
Nem, ez nem az a sorozat, amit háttérzajnak kapcsolsz be. Az HBO Max új, A Legyek ura adaptációja már az első részben megmutatja, hogy itt senki nem marad tiszta – értsd mindenhogy. Vigyázat, a leírás spoilert tartalmaz!
Forrás: IMDb
A Legyek urakritika: Jack Thorne új sorozata nem vacsora mellé való
- A 8. osztályos kötelező olvasmányból készült új sorozat nem nosztalgiázik, hanem gyomorszájon vág.
- A kameramozgás és a rendezés lenyűgöző, még ha a CGI néha olcsó hatású is.
- Jack Thorne adaptációja emberközelibb, de kevésbé könyörtelen, mint William Golding eredetije.
Van az a könyv, ami még évek múltán is PTSD-t okoz. A 8. osztályos kötelező olvasmány, A Legyek ura sokunknak nem egyszerű irodalmi élmény volt, hanem kollektív trauma. Rémálmokkal, gyomorgörccsel, és azzal a felnőttes felismeréssel, hogy az emberi természet nem feltétlenül Disney-kompatibilis. Most pedig itt az új sorozatadaptáció az HBO Max kínálatában, amelyet Jack Thorne jegyez – az az alkotó, aki a Kamaszokkal már bizonyította, hogy nem fél a tinédzser fiúk sötét oldalát boncolgatni.
Mondhatni: tematikusan hazai pályán mozog.
A természet állapota, közelről
Már az első percekben világossá válik, hogy ez nem az a sorozat, amit egy laza vacsora mellé kapcsolsz be. Vonagló puhatestűek, szőrös hernyók, legyek a rothadó húson – a makrófelvételek konkrétan belefúrják magukat a retinádba. A rendezés (Marc Munden munkája) hallucinogén, túlszaturált színekkel operál, halszemoptikás torzításokkal, és olyan természetközeli vágóképekkel, mintha egy lírai természetfilm és egy pszichothriller szerelemgyereke lenne.
És igen. A CGI néha fájóan olcsó.
A malac nem mindig meggyőző, a kukacok digitális rezgése kissé videójáték-szagú. De a kameramozgás, az atmoszféra és a zenei aláfestés – utóbbi Cristobal Tapia de Veer munkája – olyan nyugtalanító egészet alkot, ami feledteti a technikai zökkenőket.
Golding öröksége: az ember eredendő betegsége
Az eredeti regényt 1954-ben írta William Golding tanárként, a második világháború tapasztalataival a háta mögött. A könyv lényegében a hobbesi emberkép irodalmi példázata: vedd el a társadalmi kereteket, és nem az ártatlanság marad, hanem a bennünk lapuló vad.
Golding nem finomkodott. A szimbolika vastag, biblikus, a „kígyószerű” szörny és a túlérett gyümölcsök allegóriája nem hagy sok teret a kétértelműségnek. A regény az osztályteremben él tovább – ott, ahol generációk tanulták meg, hogy a civilizáció egy vékony máz.
Jack Thorne boncolása: fiúk, nem mítoszok
Jack Thorne adaptációja hű az alaptörténethez: a háború elől evakuált fiúk repülője lezuhan, a szigeten pedig Ralph és Jack között hatalmi harc bontakozik ki. A kövér, szemüveges Röfi az ész hangja, Simon a különös érzékeny figura, a „szörny” pedig lassan beköltözik a fejekbe.
A különbség ott kezdődik, hogy Thorne nem elégszik meg az allegóriával.
Flashbackekkel próbálja megértetni, hogyan lett Jackből zsarnok, Simonból szomorú kívülálló.
Az egyik anya nélkül búcsúzik a reptéren, a másik a bentlakásos iskolai magányát hordozza magában. A sorozat azt sugallja: a fájdalom újabb fájdalmat szül. Ez az empatikusabb megközelítés egyszerre erénye és gyengéje az adaptációnak. Golding könyörtelen volt, nála a gonosz szinte motiváció nélkül tört felszínre. Thorne inkább pszichologizál. Emberibbé teszi a fiúkat, de ezzel talán tompítja az eredeti mű kegyetlenségét.
Röfi – Az első rész ütőkártyája
Az első epizód címe beszédesen: Piggy vagyis Röfi. És valóban, a rész súlypontja rajta van. A néző szinte érzi a középiskolai megaláztatás hideg verejtékét. Röfi nem pusztán tragikus figura, hanem meglepően karizmatikus – intelligens, esendő, és fájdalmasan aktuális.
Itt szót kell ejteni a sorozat castingjáról, ami egyszerűen zseniális. A fiúk rémisztően hasonlítanak a könyvben leírtakhoz.
A dinamika Ralph és Jack között pedig ijesztően ismerős. Az atlétikus, könnyed vezető és a populista, indulatokra építő kihívó párharca olyan, mintha nem is egy lakatlan szigeten zajlana.
Nem gyerekeknek való – Mégis róluk szól
Fontos kimondani: hiába gyerekek a szereplők.
Ez nem gyereksorozat!!!
A keményedő tekintetek, a csordaszellem, az árulások mind-mind felnőtt problémákat tükröznek. A fiúk „férfivá válása” itt nem hősies beavatás, hanem morális leépülés. A sorozat kettős szinten működik: izgalmas túlélőthriller és filozófiai látlelet egyszerre. Nézhető családi beszélgetésindítónak – de csak akkor, ha készen állunk kényelmetlen kérdéseket feltenni magunknak.
Küldetés teljesítve?
Egy adaptáció célja gyakran az, hogy visszavezesse a nézőt a könyvhöz. Ebben a sorozat valószínűleg sikeres lesz. A látvány, a fiatal színészek intenzív játéka és a nyugtalanító zenei világ könnyen rávesz arra, hogy újra levegyük a polcról Golding regényét. És talán újra elgondolkodjunk azon: tényleg jó ötlet volt ezt 14 évesekkel olvastatni?
Értékeles: 10/9
És nagy valószínűséggel, ha így halad végig a történet azt a +1 pontot is megkapja tőlünk.
A sorozat hetente dob majd ki egy új részt az HBO Maxra. Tarts velünk és tud meg hogyan alakul a történetük!
Ezek is érdekelhetnek:
