A nagy fogás: Matt Damon és Ben Affleck bro-filmje hangos, piszkos, de működik − Kritika
2026.01.24.
Szakállas Ben Affleck, kecskeszakállas Matt Damon, húszmillió dollár és nulla erkölcsi kapaszkodó. A nagy fogás pontosan tudja, mit akar és egyáltalán nem szégyelli. Figyelem, a kritika spoilert tartalmaz!
Ha valaha is hiányzott egy új, klasszikus férfimozi, amit apáddal (vagy, ha szerencsésebb vagy, a pároddal) együtt lehet nézni, A nagy fogás jó eséllyel betalál. Nem finom, nem eredeti, de szórakoztatóan hangos.
Forrás: IMDb
A nagy fogás kritika: mikor egy bro-film teljesen beszippant
- A nagy fogás egy vérbeli bro-film: szakállas férfiak, nagy egók, még nagyobb fegyverek és morálisan erősen kérdéses döntések.
- Matt Damon és Ben Affleck újra együtt, de most nem nosztalgiázni jöttek, hanem egymást gyanúsítani.
- Netflixes mércével meglepően feszes, hangos és figyelmet követelő thriller.
Van egy pont minden Netflix-filmnél, amikor eldől, hogy háttérzaj lesz-e vagy valódi figyelmet kér. A nagy fogás (The Rip) meglepően hamar eldönti ezt helyetted.
Ezt a filmet bizony nem lehet fél szemmel, telefonnyomkodás közben nézni.
Joe Carnahan rendező ugyanis láthatóan – és hallhatóan – imádja a zajt. Lövések, ordítások, ajtócsapódások, robbanások, hirtelen felcsapott zene: mindig történik valami, ami visszaránt a képernyő elé. Ha csak hallgatod, lemaradsz. Ha nézed, néha azért fel is szisszensz.
Ez a film nem finomkodik
Az F-bombák szinte külön ritmust adnak a párbeszédeknek, az arcszőrzetek pedig önálló karakterként vannak jelen. Komolyan... Ben Affleck szakálla és Matt Damon kecskeszakálla külön castingot érdemelt volna. Ez már az a szint, ahol a vizuális üzenet egyértelmű. Itt aztán kemény férfiak vannak, kemény döntésekkel, és senki nem fog bocsánatot kérni miattuk.
Miről szól A nagy fogás?
A történet középpontjában Dane Dumars hadnagy (Matt Damon) áll, aki a floridai Tactical Narcotics Teamet vezeti – ami már önmagában is olyan, mintha egy Michael Bay-film belső vicce lenne. Mellette ott van J.D. Byrne nyomozó (Ben Affleck), a klasszikus rosszfiú archetípus, aki még a széken is fordítva ül, nehogy véletlenül túl normálisnak tűnjön. A csapat többi tagja – Teyana Taylor, Steven Yeun, Catalina Sandino Moreno – profin hozza a feszült, kissé paranoiás dinamikát, ahol senkiről sem lehet tudni, mikor billen át.
A konfliktus egy stash houseban (drograktár, fegyverraktár kvázi rossz hely) kezdődik, ahol a várható néhány százezer dollár helyett, több mint húszmillió kartellpénz bukkan fel. És itt a film nem is csinál úgy, mintha ez bonyolult erkölcsi dilemmát jelentene. Persze, papíron az: leadják vagy lenyúlják?
A valóságban viszont mindenki tudja, hogy ekkora összegnél már nem az a kérdés, mi a helyes, hanem hogy ki meri megtenni.
Annyira azért mégsem tökéletes
A nagy fogás egyik legnagyobb hibája – vagy stílusjegye – az, hogy a fordulatokat szinte már messziről világító neonbetűkkel jelzi. A dupla- és tripla keresztbeverések annyira egyértelműek, hogy néha az az érzésed: a film direkt azoknak készült, akik közben a telefonjukat bámulják. Ez a bizonyos „két képernyős Netflix-szabály” itt nagyon is érezhető. Ha teljes figyelemmel nézed, néha úgy tűnik, mintha a film kicsit alábecsülné az intelligenciádat. A két színész is többször is megjegyezte, hogy a készítés során a streamingszolgáltató nem volt velük valami kegyes.
Viszont még így is szórakoztató marad. Mert a színészek láthatóan élvezik. Ez az egész olyan, mintha A tégla találkozna a Tömény történelem hangulatával – kevesebb mélységgel, több izzadással és sokkal több káromkodással. A mellékszereplők közül Sasha Calle különösen emlékezetes, Kyle Chandler pedig… nos, ő is emlékezetes, főleg a hajviselete miatt, ami önálló kérdéseket vet fel.
Ami igazán érdekes, az a Matt Damon–Ben Affleck dinamika. A való életben imádjuk őket együtt: a sajtókörútjuk, a nosztalgiázásuk, a Patriots-vitáik önmagukban is szórakoztatóbbak, mint sok film. A film viszont furcsa módon nem nagyon épít erre a testvéri kémiára. Inkább egymás ellen játssza ki őket, mintsem együtt ragyogtatná. Véleményünk szerint ez egy kihagyott ziccer, főleg úgy, hogy ez az első közös főszerepük a Dogma óta.
Hatalmas piros pont
Mindezek ellenére a film pontosan tudja, hol van a helye a mozgóképes ökoszisztémában. Ez nem mozis esemény, nem egy közösségi élmény idegenekkel egy sötét teremben. Ez AZ otthoni film, kanapéra tervezve. Intim, zárt terekben játszódik, és ez meglepően jól áll neki. Nem akar nagyobbnak látszani annál, ami és ez ritka erény.
A nagy fogás egy olyan film, amit nyugodt szívvel ajánlhatsz apukádnak. Olyan hatást kelt, mintha újra együtt lógnál a régi haverokkal: Ben és Matt füstölnek, bámulnak, káromkodnak, és rossz döntéseket hoznak.
Értékelés: 10/8
Netflixes filmhez képest kifejezetten jól sikerült. Nem unatkoztunk, nem nyúlt feleslegesen hosszúra, és végig fenntartotta a figyelmet, ami ma már önmagában hatalmas pluszpont.
Ezek a filmes cikkek is érdekelhetnek:
