A menyasszony! kritika: Maggie Gyllenhaal merész Frankenstein-újragondolása, ami egyszerre lenyűgöz és összezavar


A Frankenstein-történetek újra virágkorukat élik, és ebbe a hullámba érkezik meg Maggie Gyllenhaal rendezői víziója, A menyasszony!. A film merészen nyúl Mary Shelley klasszikusához, és egy olyan történetet próbál elmesélni, amely egyszerre szörnyfilm, romantikus road movie, krimi és társadalmi kommentár. Papíron ez izgalmas kombináció – a vásznon viszont néha inkább egy túlzsúfolt kísérletre emlékeztet. Vigyázat, A menyasszony! kritika spoilert tartalmaz!

A történet az 1930-as évek Chicagójában indul, ahol egy Ida nevű nő – akit Jessie Buckley alakít – tragikus módon életét veszti egy maffiaügylet következtében. Csakhogy a halál itt nem a történet vége, hanem inkább egy furcsa kezdet – ahogy azt az ajánlónkban is írtuk. Ida testét ugyanis Frankenstein szörnye használja fel arra, hogy végre társra leljen magányos létezésében. A Christian Bale által játszott lény – aki egyszerűen csak Franknek hívja magát – egy évszázada keresi a helyét a világban, és most úgy érzi, végre megtalálhatja önmagát.
A feltámasztott menyasszony azonban korántsem az a csendes társ, akire Frank számított. A nő vad, kiszámíthatatlan és rendkívül szenvedélyes személyiség, aki gyorsan felborítja maga körül a rendet. A két furcsa szerelmes hamar bűnügyi kalandokba keveredik, Chicagóból New Yorkba, majd a Niagara-vízesésig sodródva, miközben nyomukban maffiózók és nyomozók loholnak.
Gyllenhaal filmje tele van filmes utalásokkal és stilizált jelenetekkel. A hangulat egyszerre idézi meg a klasszikus hollywoodi szörnyfilmek világát és a színes, kissé őrült musicalhangulatot – utóbbi stílusban készül majd az Aranyhaj is.
Egyes jelenetek kifejezetten szórakoztatóak – például amikor a karakterek egy ikonikus dalra táncolnak, egyértelmű tisztelgésként a klasszikus filmparódiák előtt.
A látványvilág és a jelmezek kiváltképp erősek, és a film képi világa végig figyelemfelkeltő. A probléma inkább az, hogy a történet minden irányba egyszerre akar haladni. A romantikus szörnydráma mellett felbukkan egy detektívtörténet, egy maffiakonfliktus, valamint egy társadalmi lázadás is, amelyben a menyasszony figurája a női felszabadulás szimbólumává válik. Ez mind szép és jó lenne, külön-külön. Valójában azonban a néző már túlstimuláltan ül a kiürült popcornosdobozzal, és inkább nyúlna a telefonjáért valami megnyugtató tartalomért.
A történet bemutatja a korszakban tapasztalható szexizmust, munkahelyi egyenlőtlenségeket és erőszakot – és ezek a motívumok meglepően aktuálisnak hatnak. A menyasszony karaktere egyfajta lázadó ikonként jelenik meg, aki inspirálja a körülötte lévő nőket.
Jessie Buckley játéka intenzív és fizikailag is erőteljes. Szinte minden jelenetben robbanásszerű energiával van jelen, ami egyszerre lenyűgöző és kissé fárasztó is. Ezzel szemben Christian Bale karaktere meglepően nyugodt és empatikus, ami érdekes egyensúlyt teremt a két főszereplő között.
A mellékszereplők közül a nyomozót alakító Penélope Cruz figurája a legemlékezetesebb. Az ő karaktere az egyetlen, aki valódi fókuszt kap a történetben, és akinek motivációi világosabbak.
A film legnagyobb gondja azonban az, hogy túl sok ötletet próbál egyszerre életre kelteni.
Minden jelenetben új irányba indul a történet, új témát vet fel vagy új stílust próbál ki. Az eredmény egy vizuálisan izgalmas, de narratív szempontból kissé széteső alkotás.
Mindezek ellenére A menyasszony! mégsem nevezhető unalmas filmnek. Sőt, inkább egy olyan furcsa, kaotikus alkotás, amely folyamatosan beszédtémát ad. Gyllenhaal egyértelműen új irányba akarta terelni a Frankenstein-mítoszt, és bár a kísérlet nem teljesen sikerült, a bátorságát nehéz nem értékelni.
A menyasszony! egy ambiciózus és látványos Frankenstein-újragondolás, amely tele van izgalmas ötletekkel, erős színészi alakításokkal és társadalmi üzenetekkel. Ugyanakkor a film túl sok műfajt és témát próbál egyszerre kezelni, ami miatt a történet kissé szétesik. Ennek ellenére érdekes és beszédtémát adó alkotás, amely biztosan megosztja majd a nézőket – és talán pont ez volt a cél.



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.