Így jött el a szupermodellek kora: horrorbabákkal kezdődött a divatbemutatók története

A divatipar legrangosabb eseményei kétség kívül azok a bemutatók, amik bábmesterként irányítják a trendek folyásirányát. Ezek az események messze túlmutatnak önmagukon, ám hosszú út vezetett addig, mire elérték mai, showműsorhoz hasonló formájukat. Hogyha meg akarjuk ismerni a divatbemutatók történetét, egészen a 19. századig vissza kell menni.

Élet a kifutók előtt

Mai ésszel talán nehéz elképzelni, hogy modellek és kifutók nélkül mégis miként mutathatták be a szabók portékáikat. Nem kellett félteni a vállalkozókat, akik leleményes, nem kevésbé hátborzongató megoldást ötlöttek ki: divatbabákat készítettek. Ezek az apró babákon leginkább a ruhák anyagát, sziluettjét lehetett megfigyelni, használatuk pedig a 14. századig követhető vissza. Az évszázadok során számos verziójuk született, például a horrorfilmbe illő Pandora baba a 17. században.

Amellett, hogy divatbabákkal riogattak, a korabeli festmények szolgáltak a tervezők „termékkatalógusaként”, emellett minden szabó házhoz ment, hogy az előkelő vendégek öltözőszobájában álmodják meg kreációikat. Egészen a 19. század második feléig kellett várni arra, hogy a tervezők végre élő modelleken mutassák be portékájukat.

Charles Worth, a divatbemutatók ősatyja

Egy leleményes angol divattervező, Charles Worth volt az, aki először alkalmazott élő modelleket. A haute couture atyjának is hívott dizájner bemutatói ugyan még távol álltak a mai értelemben vett divatbemutatóktól, mivel modelljei jószerivel egy helyben álltak. Jelentősebb újítás volt, hogy saját műtermében látta vendégül ügyfeleit, amik így a társasági élet színtereivé váltak. Ezzel megalapította a divatszalonok hagyományát, mely hamarosan egész Franciaországban elterjedt.

Az 1900-as évekre nemcsak Európában, de Amerikában is elterjedtek a ruhabemutatók, amik jószerivel áruházakban kerültek megrendezésre. A húszas évekre már külön tematika köré szerveződtek, látványos show-műsorokká váltak, ekkoriban alakult ki az is, hogy évente meghatározott alkalommal kerüljenek megrendezésre.

Ezek viszont még privát, zárt ajtók mögötti események voltak, ahol a plagizálástól tartó dizájnerek még a fényképezést sem engedték. Mélyreható változást csak a második világégés hozott, mivel utána a divatházak egyre inkább szélesebb közönség felé kezdtek nyitni.

Divatbemutatók és manökenek a világháború után

Divattörténeti utazásunk következő állomása a legendás Cristian Diorhoz köthető, aki az 1940-es évek végén felvonultatott „new look” koncepciójával nemcsak a modern értelemben vett divatbemutatókat teremtette meg, de a világégés utáni megszorítások végét is jelentette. A hosszú hatvanas évek társadalmi változásait a divatipar is lekövette: az addig marcona, katonás rendben vonuló manökenek bohém zenére személyiségüket is belevihették a műsorba.

A többek között a Victoria’s Secret márka védjegyévé váló impozáns, avantgárd divatbemutatók a 80-as évek gyermekei, ahol a haute couture ruha egy eszme, sajátos világ részeként jelent meg. Ezt a fotózás fejlődése, a sajtó általános elterjedése is megtámogatta, a divatházak versengeni kezdtek a minél nagyobb figyelemért.

A párizsi divathét 1973-ban nem csak azért volt korszakalkotó, mert a Versailles-i kastélyban került megrendezésre, hanem mert nyíltan szembeállította egymással az amerikai és francia divat nagyjait. A 21. századra a technológia révén modernizálták az eseményeket, ahol a művészet és kereskedelem közötti határvonal mindinkább elmosódik. A divatbemutató modellekkel már nem csupán egy terméket akar eladni, hanem egy életérzést is, amiken a polgárpukkasztás eszközétől sem riadnak vissza.

Tekintsd meg galériánkban a divatbemutatók legbotrányosabb szettjeit:

Érdekel a divattörténelem? Ezeket a cikkeket ajánljuk figyelmedbe: