Steiner Kristóf: Tanítóink, a sztárok

Az elmúlt év során gyakran volt megtiszteltetésem abban a helyzetben lenni, hogy erről személyesen is meggyőződhessek. A professzionális interjúkból - ha jó a kémia - pár perc alatt fesztelen beszélgetés alakul ki, ezekből az eszmecserékből pedig rengeteget tanulok a sors kerekének forgásáról. Miután pedig legújabb könyvembe, a Lélekbonbonba is válogattam az inspiráló beszélgetések közül, most úgy határoztam, csak nektek leírom, melyik híresség mire tanított meg engem...

"Talán úgy, hogy a karrierem korai szakasza egybeesett azzal az időszakkal, amikor a nők egyenjogúságáért folytatott küzdelme végre eredményeket is mutatott: egy olyan világot testesítettem meg a filmjeimben, ahol természetes, hogy egy nő épp olyan hatalmas, mint egy férfi, és hogy bármire képes, amit elhatározott."

Beszéljünk olyasmiről, amiről tudom, hogy fontos önnek: nemrégiben Kankunkba látogatott egy környezetvédelmi konferenciára...

"Számomra zöldnek lenni mindennél fontosabb: 25 éve szelektíven gyűjtöm a hulladékot, kerülöm a húsevést, és ma már csak elektromos autóval járok. A konferencia a Föld tengereinek megmentését szorgalmazta. Találja ki, melyik három állam nem tagja a szervezetnek - Andorra, a Vatikán és az Egyesült Államok. Országok, melyek a gazdagságról, a spiritualitásról és a hatalomról híresek..."

"A legfontosabb, amit kaptam a buddhizmustól, hogy megtanultam elengedni. Nem ragaszkodom görcsösen semmihez. Megértettem, hogy ha minden tőlem telhetőt megtettem egy emberért, kapcsolatért, egy filmért, akkor képesnek kell lennem tenni egy lépést hátra, és útjára engedni a dolgot. Bízom a karma törvényében, és abban, hogy az fog kisülni belőle, ami leginkább a fejlődésemet, a javamat szolgálja. Még akkor is, ha ez néha fájdalmas."

"Huhh... Ebbe még bele sem gondoltam. Azt tudom mondani ezzel a témával kapcsolatban, hogy manapság egészen más lelkiállapotban vagyok, mint amikor a gondjaim felmerültek. Kiegyensúlyozott vagyok, stabil, és azt hiszem, jó irányba haladok. Ami a legfontosabb: aki letéved a helyes útról azt sosem a gonoszság, hanem a zavarodottság és a szeretet hiánya mozgatja."

"Az, hogy minden embert, sőt, minden lényt azonos jogok illessenek szerintem mindennél fontosabb, mert minden káosz körülöttünk az ítélkezésből és a rosszindulatból születik. Emellett személyes szálak is fűznek a témához. (Anne öccse meleg, és a színésznő azért adta fel az álmát kamaszként, hogy apáca legyen, mert egy pap azt mondta neki: a homoszexualitás bűn, és a testvére pokolra kerül majd - a szerző). Igyekszem úgy élni, hogy ne ártsak senkinek és semminek - néhány éve vegetáriánus lettem, mostanában pedig már szinte teljesen vegán vagyok. Csak a gyönyörű bőrcipőkről és táskákról nehéz lemondani..." (nevet)

"Persze, mert egyáltalán nincs is magánéletem. (nevet) Színésznőként a szakmámmal jár, hogy sokszor hónapokra elutazom otthonról, és egy-egy szerep annyira leköti a figyelmemet, az időmet és az energiáimat, hogy még a mobilomat is jegelem. Ilyenkor senki és semmi nem zökkenthet ki. Ezen persze minden barátom totál kiakad, hogy hetekre eltűnök az életükből. De szerencsére megvan a módja, hogy kiengeszteljem őket." (mosolyog)

"Ez legyezgeti a hiúságomat, de azt azért mindig szeretem letisztázni, hogy Carrie története a föld fölött fél méterrel lebeg: ilyen nincs a valóságban. Remélem, senkinek nem kopik fel az álla csak azért, mert miattam felmondott. Senki ne higgye, hogy szabadúszó íróként Manolóban járhat majd élete végéig..."

"Őszintén? Nem. (nevet) Nem bírom visszanézni magam. Még az interjúimat sem vagyok képes vissszaolvasni, annyi marhaságot beszélek. Minden alkalommal, mikor megcsörren a telefonom, és a sajtósom nevét látom a kijelzőn, összerezzenek, mintha az anyukám kérne számon rajtam valamit: Basszus, mit csináltam már megint? Tisztára, úgy, mint mikor még csak egy eleven kislány voltam Kentuckyban - és azt hiszem, az is maradok örökké."

"Hogy szigorúbb vagyok-e? Hm... nem. Amikor elkezdesz filmet készíteni, már meg kell lennie a spiritális alapnak, máskülönben bedarál. Én nagyon felkészülten álltam neki. Azért rettenetesen nehéz filmet készíteni, mert már az elején tudod, hogy rengeteg kihívással szembesülsz majd, és mint egy hajó kapitánya, ott kell maradnod a kormány mögött."