"Ha belehalok is, de én leszek a győztes"

Zoltán sosem volt gyenge ember. Az izmokhoz azonban pár éve még némi pocak is társult, amivel cseppet nem volt megelégedve. Hála kitartásának, Zoltán 32 kiló fogyás után ma már első testépítő versenyére készül, zsírnak pedig nyoma sincs a testén.

"Mindig is imádtam enni, s bár 13 éve testépítek, az erőemeléshez nem volt szükséges különösebben diétázni, így a 190 centis magasságomhoz 128 kilót nyomtam. Egy erőemelő versenyen azonban nagy csalódás ért: kiderült, hogy a kémia többet nyom a latban, mint az izmok, s bár tizenötödikként végeztem, előttem egy hetven kilós, 17 éves fiú kapott helyezést. Ráadáasul egy vadidegen, kilencven kilós hölgy még el is mondta nekem, milyen kövérnek tart, ami nagyon rosszul esett. Akkor kötöttünk egy fogadást: megbeszéltük, hogy fél év múlva megnézzük egymást, és kiderül, melyikünk fogyott többet. Elhatároztam, hogy ha belehalok is, de én leszek a győztes."

Fél év múlva Zoltán tizenöt kilóval nyomott kevesebbet - és megnyerte a fogadást.

"Bár az első hónap kínkeservesen és gyötrelmesen telt el, megérte a szenvedést. Korábban fél kiló tésztát ettem húsz deka sajttal és tejföllel csak úgy nassolásképp, ez ekkortól almára, némi túróra és natúr joghurtra változott. A heti öt konditermes súlyzós edzés mellé minden nap futottam 5-10 kilométert a Margitszigeten. Első alkalommal négyszer álltam meg pihenni az öt kilométeres kör alatt, és 57 percbe telt teljesíteni a távot, fél év múlva viszont már ugyanezt 23 perc alatt futottam le megállás nélkül. Az étrendem összeállításában egy profi testépítő barátom, illetve a fitneszterem személyi edzői segítettek: napi 2100-2600 kalóriás étrend mellett szinte azonnal látszottak az eredmények. Nagyon sokan el vannak tévedve, és azt hiszik, hogy koplalni kell, de én nem éheztem, reggelire gyümölcsöt, müzlit, túrót ettem, ebédre zöldséglevest, párolt zöldséget hússal, vacsorára pedig zabos palacsintát, vagy valami más, lassan felszívódó szénhidráttartalmú édességet - és ne felejtsük el a megfelelő táplálék kiegészítőket sem, amit gondosan megválogatva szakember tanácsára szedtem. Persze az első harminc nap így is kemény volt, gyengének, erőtlennek éreztem magam, de aztán átlendültem a holtponton. Végül a hat hónap alatt 15 kilót fogytam, a 4 XL-es pólóimat le tudtam cserélni 2 XL-esre, és megnyertem a fogadást. A hölgy el sem mert jönni, csupán a barátnőjével küldött nekem egy csokit, aki elmondta, hogy a vesztes hölgy még hízott is öt kilót, nemhogy fogyott volna."

Januárjában Zoltán már csupán 113 kilót nyomott, de új célt tűzött ki maga elé: száz kiló alá szeretett volna kerülni. Talán mondanunk sem kell: ez is sikerült neki.

"Mikor az első célom elértem, akkor jött az isteni szikra: kitaláltam, hogy szeretném lefutni a teljes maratont. Ezt azonban nagyon gyorsan feladtam, mert rájöttem, hogy akkor két lábból állnék, és eltűnne a felsőtestem. Keresnem kellett egy másik célt, így azt tűztem ki, hogy 100 kiló alá kerülök, s mivel körülöttem mindenki komolyan testépít, és versenyekre jár, én is szeretnék csatlakozni hozzájuk. Mielőtt nekiláttam volna az újabb fogyásnak, tartottam egy hónap szünetet, ami azt jelentette, hogy csak minden második nap mentem futni, vagy edzeni, és megengedtem magamnak a nutellás-lekváros palacsintát is. Egy hónap alatt csupán másfél kilót híztam, így azért féktelen evésről nem beszélhetünk, csak megünnepeltem a sikeremet. Aztán persze visszaálltam a napi rutinra, három-négyszer futottam sokkal rövidebb távokat vagy a szabadban vagy zárt térben, és vasárnap kivételével további egy-másfél órát edzettem a konditeremben. Nagyon gyorsan lementem 100 kiló alá, mert nem volt túlterhelve a szereztem, illetve már tudtam, hogy pontosan mit kell csinálni a cél érdekében. Azóta folyamatosan tartom a 96-97 kilós súlyomat, de nem vagyok elégedett: akikkel ritkábban találkozom, azok megjegyzik, mennyit fejlődött az izomzatom, de én nem érzem a különbséget. Semmi sem elég az embernek, egyetértek Szókratésszel, aki azt mondta, hogy egy férfi nem engedheti meg magának, hogy nem ismerje a teste teljesítőképességének határait."

Mivel második célját is elérte, Zoltán most élete első testépítő versenyére készül minden erejével.

"Most májusban lesz az első versenyem, ami hatalmas megmérettetést jelent. Két hete új diétát követek, melyben már grammra kiszámoljuk, mennyi szénhidrátra, vagy fehérjére van szükségem. Finteszmodell kategóriában indulok, ami nem azt jelenti, hogy Schwarzenegger-féle izompacsirtává kell képeznem magam, itt a tökéletesen szimmetrikus, kerek izomzatot kell felmutatni 5-6 százalékos teszzsírszázalék mellett. Az edzéseim is speciálisak lettek, hiszen nem mindegy, mikor, hova és mennyit edzek: jelenleg az első vállamra, a combom külső felére és a hátam szélességére próbálunk koncentrálni kifejezetten."

A szigorúan szabályzott életmód nem okoz gondot Zoltánnak, és úgy érzi, a siker érdekében egy bizonyos pontig mindent képes megtenni.

"A testépítés nálam igen komoly hobbi. 28 éves vállalkozó vagyok, nincsen még saját családom, és az edzések miatt nem érzem úgy, hogy bármi kimaradna az életemből. Míg a korombeli fiatalok italozni járnak hétvégente, mi edzeni járunk a barátaimmal, vagy egyikünk lakásán lazítunk.

Ha valaki szeretne a legjobb lenni, azért áldozni kell: ha ezt a versenyt megnyerem, akkor az kvalifikál az európai bajnokságra, ahol már profikkal mérhetem össze magam. Ha a felkészülés nem megy a munka és a család rovására, akkor azt is szeretném megnyerni. Mindent azonban nem áldoznék fel a testépítésért, mert ebből Magyarországon jelenleg nem lehet megélni. Nagyon sok pozitív visszajelzést kapok az új külsőmmel kapcsolatban, és jó érzés, hogy az L-es méretemmel bármikor, bárhol vehetek magamnak egy pólót, vagy pulóvert. A dícséretekre pedig annyit tudok mondani, hogy munkával és kitartással értem el ezeket az eredményeket, és mindenkinek ajánlom, aki még nem kezdte el a változást, hogy ne habozzon, kezdje el akár már holnap, hiszen "csak" önmagunkat kell legyőznünk naponta, és egy idő után az eredmények önmagukért beszélnek."