A siker mögött jóllehet sokszor a szerencse és a mindenen átívelő őstehetség áll, ám több sporttörténeti példa áll előttünk, melyben az alázatosság, a kitartás és a szorgalom hozta meg a várt sikert. Nagy arra az esély, hogy tíz év múlva Bede Vajk történetére is így tekintsünk vissza. Pillants bele a magyar futball utánpótlásának, gyakran rejtett világába.

Reggel kilenc óra, de már most olvasztóan meleg van. A Budapesti Vasutas Sport Club-Zugló kültéri fedett gyakorló pályáján lelkes gyerekek fociznak, köztük van Vajk is, aki ősszel már az U10-es utánpótláscsapatban fog játszani. A hathetes tábor utolsó napja van, de se unalom, se fáradtság nem látszik a 9 éves fiún. Elszántan vezeti a labdát maga előtt, és az edzőjétől tanult, valamint példaképeitől - Sergio Ramostól és Zlatan Ibrahimovićtól - ellesett mozdulatokkal cselezi ki a nála gyakran magasabb, vagy épp erősebb társait. Története túlnyúlik a generációkon átívelő futball imádaton, sőt, tehetségén is. Vajk legnagyobb erőssége ugyanis céltudatossága, kitartása és a foci iránti teljes elköteleződése.

Bede VajkFotó: Hirling Bálint/Origo

Mondhatni, Vajk a futball szeretetével született, hiszen szülei hatalmas focirajongók. Édesanyja, Huri Adrienn még várandósan is kint ült a lelátón, és szurkolt a Ferencvárosnak. Életébe négy és fél évesen lépett be a futball, mint aktív sport, amikor édesapja, Bede Zsolt, elvitte egy magánegyesületbe. Lényegében ez egy próba, teszt volt, hogy a kisfiúnak van-e érzéke és természetesen kedve a focihoz. Vajkot pedig azonnal megfogta a futball bája. Ez az időszak azonban hamar véget ért, de már ekkor lehetett érezni, hogy a még csak óvodás fiú megtalálta az útját. Az edző, Csókás Krisztián meglátta benne a tehetséget, és szorgalmazta, hogy a fiút vigyék tovább egy utánpótláscsapathoz. Az ő ajánlása és a szülők „zöld-szíve" is mind egy irányba mutattak: irány a Ferencvárosi Torna Club.

Egy karrier kezdete nehezebb, mint gondolnánk

Az ötéves fiú részt vett egy próbajátékon, valamint pár edzésen. Ebben a korosztályban még nem elsősorban a technikát, inkább a koncentrációs képességet, a játékkedvet és a fegyelmet nézik. Míg több gyerek hamar elunta magát, addig Vajk végig figyelt, és maradéktalanul végrehajtotta az edzői utasításokat.

Természetesen nagyon drukkoltam, hogy megfogja a játék szépsége. Ugyanakkor tartottam magam ahhoz, hogy csak akkor csinálja tovább, ha valóban élvezi. És ő imádta, már az első edzéstől – mesélte az édesapa, Zsolt.

Az FTC stábja egyetértett abban, hogy Vajknak meg van a kellő tehetsége, fegyelme és belső motivációja, így bekerült az U6-s utánpótláscsapatba. A kisfiú élete új szakaszba lépett: az óvoda felszabadult és játékos órái után, hétköznaponként heti két edzés várt rá.

Vajknak meg van a kellő tehetsége, fegyelme és belső motivációja, így bekerült az U6-s utánpótláscsapatbaFotó: Hirling Bálint/Origo

Hétvégenként már voltak kupameccsek, ahová elvileg a legjobbakat vitték. Sajnos azonban azt tapasztaltuk, hogy a játékoskeret kiválasztásakor a tudásnál többet nyomott a latba a szülők anyagi támogatása. Akkor Vajk még nem volt ugyan a legjobb a játékos, de alázata és szorgalma miatt megérdemelte volna, hogy legalább egyre elvigye az edző, hogy ezzel is tovább ösztönözze– mondta Zsolt.

Amikor azt látják a szülők, hogy bár gyermekük mindent megtesz azért, hogy edzésről edzésre fejlődjön, és hajtja a bizonyítási vágy, lelkesedése egy év alatt mégis fokozatosan elkezd alábbhagyni, akkor mérlegelni kezdenek. Így tettek Vajk szülei is, akik átvitték a Dalnoki Jenő Labdarugó Akadémiához, ahol már megmutathatta tudását kupameccseken is.

Nyáron remek kültéri pályán gyakoroltak a gyerekek, de a téli időszakban egy iskola tornatermébe kényszerültek, ahol a különböző rendezvények és ünnepségek miatt sorra elmaradoztak az edzések. Nem ez volt azonban az egyetlen probléma, sajnos az edzők is gyakran váltották egymást. Ezek mind odavezettek, hogy Vajk ismét kezdte elveszíteni a motivációját.

Két év után újabb csapatkeresés következett

Bár nem tartozik a legnagyobb egyesületek közé, Vajk és szülei mégis a Budapesti Vasutas Sport Club-Zuglóban találták meg azt a fajta utánpótlás nevelést, ami a tudásátadáson túl, a hozzáállás és az ösztönzés terén is abszolút kiemelkedett.

Azt gondolnánk, hogy egyik egyesületből a másikba elegendő csak átíratni a gyermeket, de ez már ebben az életkorban sem megy ilyen egyszerűen. Az átigazoláshoz elengedhetetlen egyrészt az előző klub engedélye, másrészt a nevelési díj kifizetése a részükre – ezt az összeget az MLSZ határozza meg, mely jelenleg annyiszor 150 000 forint, amennyi évet a gyermek náluk töltött. Vajkot papíron még nem engedte el a Dalnoki Akadémia, így versenyengedélye sincs a BVSC-Zuglón belül. Szerencsére ebben a korosztályban a kupák és tornák csak igen kis százalékának feltétele ez, így Vajk már számos alkalommal játszhatott tétmeccsen új klubjánál.

Vajk jelenleg a Budapesti Vasutas Sport Club-Zuglóban edzFotó: Hirling Bálint/Origo

Egy gyermek is hullajthat könnyeket

Még egy felnőttet is könnyen megvisel, ha egy megszokott csapatból átkerül egy másikba. Vajk mindössze 8 éves volt, amikor már a harmadik klubhoz került. Az első edzésen ki is jött rajta a változás okozta stressz és félelem, elsírta magát. Édesapja azonban nem hagyta, hogy ez a pillanatnyi érzelmi hullám megtörje:

Mikor kicsi voltam, elvittek egy karate edzésre. Megijedtem a sok új embertől, sírva fakadtam, a szüleim pedig hazavittek. Azóta is rossz érzéssel gondolok vissza erre, bánom, hogy meg sem próbáltam kitartani. Ezt nem akartam a fiamnak, így félrehívtam, beszéltem vele, és sikerült ezen túllendülnie.

Élet egy profi futball utánpótláscsapat tagjaként

Vajk tavalyi edzője, Bursi Gábor elmondta, hogy bár az edzések jó hangulatban zajlanak, a gyerekek pedig szórakozni járnak ide, de ez mégsem egy szabadidősport. Már ebben az életkorban megkezdődik a komoly felkészítésük, hogy később sikeres futballisták lehessenek.

Ez a BVSC, mi profi és válogatott focistákat akarunk kinevelni - jelentette ki határozottan az edző.

A klubnál a 2009-es korosztály nagyon erős, harminc gyerekből minimum huszonötben igencsak ott a lehetőség. Edzőiken és természetesen rajtuk múlik, hogy hová jutnak ebben a sportban. Bursi Gábor Vajkot is ezek közé sorolja:

Vajk tüneményes gyerek. Az edzésen mindig azt csinálja, amit kell, jó a labdakezelése, megfelelően vagány. Érezni, hogy az eszét is használja játék közben, látja a megoldásokat a pályán, kihasználja az adódó helyzeteket. Mióta nálam van, egy rossz megmozdulása nem volt. Azon ritka gyerekek egyike, aki edzés előtt és után is odajön, köszön, megadja a kellő tiszteletet. Ez pedig nagyon fontos. Minden megvan benne, ami ahhoz kell, hogy profi játékos lehessen.

A másfél órás edzéseket egy játékos, koordinációval egybekötött, labda központú bemelegítéssel kezdik, utána következik az edzés fő része, ami kéthetes ciklusokban változik: például kapura lövés jobbik és rosszabbik lábbal, támadásvezetés. Minden edzés második felében a játéké a főszerep. Az edző mindent megengedek nekik ezeken a meccseken – kivéve a hátulról felrúgást -, ezáltal keményebb, bátrabb játékosok kerülnek ki a keze alól, ami nem összetévesztendő a durva, szabálytalan viselkedéssel.

Bursi Gábor: "Vajk tüneményes gyerek. Az edzésen mindig azt csinálja, amit kell, jó a labdakezelése, megfelelően vagány"Fotó: Hirling Bálint/Origo

Vajk magáról úgy beszél, mint védő, de mostanában sokat játszatják csatárként, mert nagyon gyors - a kisgyerekek esetén még nincsenek kötött posztok, így jobban rá tudnak érezni ők és edzőik is, hogy melyik lesz számukra az ideális.

Ha kikap a csapata, vagy elront egy cselt, és emiatt hátrányba kerülnek, azt még nagyon nehezen viseli. Vajk mindig úgy lép pályára, hogy nyerni fognak, nincs is a fejében a vereség lehetősége. Nyílván, ahogy megy a meccs, ő is érzi, ha aznap a másik csapat erősebb, ügyesebb, és ettől kissé elkeseredik. Még meg kell tanulnia elfogadni a vereséget, de erre bőven van ideje.

Milyen ma a magyar foci utánpótlás?

Az én magánvéleményem az, hogy már ebben az életkorban lehetne több edzés. Ha összehasonlítjuk, hogy egy spanyol és egy magyar gyerek hány labdaérintés-számmal rendelkezik tizennyolc éves korára, legalább háromszoros a különbség. Ebben közrejátszanak természetesen az éghajlati viszonyok is – Spanyolországban 10-11 hónapig tudnak focizni, nálunk meg átlagosan 7-8 hónapig. Ennek itthon gazdasági okai is vannak - a kisebb csapatok számára gondot okozhat, hogy télen tudnak-e termet bérelni, és ha igen, az milyen minőségű. Szerencsére nálunk a BVSC-nél nincsenek ilyen gondok. Tehát az, hogy egy gyerek hárommilliószor vagy egymilliószor ér-e labdához, nagyon sokat számít a játéka, rutinja tekintetében – fejtette ki az edző, Bursi Gábor.

Vajkot édesapja heti egyszer magánedzésre is viszi, ezt pedig edzője erősen támogatja. Hiszen így nem csupán az osztatlan figyelmet és a személyre szabott edzést kapja meg, de növeli a gyakorlással töltött idejét is. Egy ilyen edzésen körülbelül ötszázszor ér labdához a gyerek, míg egy normál edzésen átlagosan százszor. Bursi Gábor ugyanakkor úgy véli, ezt a fajta plusz „számot" az apával töltött élményfoci is képes megadni, amennyiben az nem megy át bohóckodásba.

Vajkot édesapja heti egyszer magánedzésre is viszi, ezt pedig edzője erősen támogatjaFotó: Hirling Bálint/Origo

Egy sikeres sportoló mögött ott állnak a szülei

Amikor egy gyermek versenyszerűen sportol, annak komoly ára van, és nem csupán anyagi értelemben. Vajk édesanyja elmondta, hogy bizony sok szempontból nem egyszerű feladat összehangolni a sportot és a tanulást, plusz a fiuknak is szüksége van némi én-időre, amikor a barátaival lehet, vagy azt teheti, amihez épp kedve van. Bár tény, hogy ezekre az átlagos kilencéveseknél neki jóval kevesebb ideje jut.

Ez Vajk számára és számunkra is jár lemondással, bár ő ezt nem így éli meg. Szülőként az a dolgunk, hogy lehetőségeket megteremtsük és mindenben bátorítsuk gyermekünket. Mi pedig akár erőnkön felül is biztosítjuk ezt Vajknak, hiszen imád a pályán lenni, imád focizni. Ez az élete – mesélte az édesanya, Adrienn.

Egy felnőttet is megszégyenítő időbeosztás

Vajk jelenlegi heti két edzése, szeptembertől háromra nő. Emellett egyszer úszni jár, és édesapja magánedzésre is viszi őt Lajkó Ferenchez. Hétvégenként pedig jöhetnek a valódi megmérettetések, a tétmeccsek. Elsőre úgy tűnhet, ez egy kisiskolás gyermek számára megterhelő, de Vajk fáradhatatlan, ha fociról van szó. Elszántan gyakorol még a szabadidejében is, rúgja a bőrt édesapjával, nagypapájával, vagy akár idegen gyerekekkel is, nem számít, hogy negyven fok van, vagy esik az eső. Amikor épp nem a pályán van, akkor focis videojátékkal játszik, meccsekre jár az édesanyjával, vagy együtt nézik a mérkőzéseket a tévében. Gyakorlatilag belebolondult a futballba, de szülei számára fontos fiuk intellektuális és erkölcsi fejlődése is. Így tehát Vajk kiváló tanuló, udvarias és nagyon segítőkész. Felnőttként egész biztos, hogy nem fogja erősíteni a focista sztereotípiákat.

Elsőre úgy tűnhet, egy kisiskolás gyermek számára megterhelő a rengeteg edzés, de Vajk fáradhatatlan, ha fociról van szóFotó: Hirling Bálint/Origo

Jövőkép

A mostani tervek alapján, Vajk a BVSC-Zuglóban marad 14 éves koráig. Természetesen megvan annak is a lehetősége, hogy már korábban átveszi egy nagyobb csapat, de a külföldi sporttanulmányok, akadémiák lehetőségétől sem zárkóznak el. A szülők azonban nem szeretnek ennyire hosszú távon gondolkodni, mivel nem önmagukat kívánják fiukban megvalósítani, semmiféleképpen sem szeretnék a jövőjét helyette alakítani. Mindenkori támogatásukkal, a tőlük telhető motivációval egyengetik útját, ami vélhetően nem áll meg a profi futballisták életéig. Hiszen Vajk, amikor arról kérdeztem, hogy mit jelent számára a foci, habozás nélkül rávágta:

Én ezzel fogok foglalkozni. A Real Madridban focizok majd.