A mobilfüggő szülő 4 legnagyobb bűne

A mobiltelefon mára a mindennapjaink részévé vált. Dolgozunk, szórakozunk, kapcsolatot tartunk és informálódunk a segítségével. A gond ott kezdődik, amikor a használata romboló hatással van az emberi kapcsolatainkra. Többszörösen igaz ez akkor, amikor egy szülő válik mobilfüggővé. 

Mobilzombi szülő, aki nem csak kimarad, de károkat is okoz 

A mobilfüggőségben szenvedő szülő észre sem veszi, hogy nem csak magának, de a gyermekével való kapcsolatának is árt. Sőt, egyes kutatások arra jutottak, hogy ez a fajta szülői viselkedés nemcsak a gyerek érzelmi intelligenciáját, hanem a biztonságérzetét is csökkentheti. Szóval, ha eddig azt gondoltad, pár percnyi böngészésből nem lehet baj, akkor most jól figyelj! A következőkben felsorolt szülői viselkedésminták akár a mobilfüggőség jelei is lehetnének. Így, ha bármelyik is igaz rád, akár csak kismértékben, érdemes lehet hazaérve letenni a mobilt az asztalra.

1. Görgetés vacsora közben

A közös családi vacsora alapból ritka kincs. Ilyenkor lehetne nyugisan átbeszélni, hogy kinek milyen napja volt, engedni a gyereknek, hogy kicsit jobban megnyíljon. De ha anya vagy apa a tányér mellől a telefon kijelzőjét bámulja, az olyan, mintha egy „foglalt” felirat jelenne meg a homlokán. A gyerek ezzel nemcsak azt tanulja meg, hogy rá nem érdemes figyelni, hanem azt is, hogy a figyelemért versenyezni kell. Egyiknek se lesz pozitív kifutása. 

2. Mindent is rögzít

Már az ovis anyák napi ünnepségen is csak a mobiltelefonoknak szavalnak a gyerekek, sok szülő azonban ezt a mentalitás otthon is alkalmazza. Nincs azzal semmi baj, ha a modern technológiát kihasználva készítünk pár képet vagy videót a gyerekről. A gond azzal van, amikor a szülő átmegy a gyerek személyes paparazzójába, és gyakorlatilag minden mozdulatát, mondatát és életének jelenetét rögzíti. Amikor anya vagy apa a mobiltelefon lencséjén keresztül nézi a gyermekét, elérhetetlenné válik, ráadásul a kicsik azt szokják meg, hogy a figyelem középpontjában vannak.

3. „Mesélj, mesélj... épp csak közben csekkolom a Facebookot”

Talán ez a leggyakoribb szokás. A gyerek nagyban magyaráz valamit lelkesen, de a szülő közben már reflexből a mobiljához nyúl. Fél füllel hallgatni annyit tesz, hogy nem érdekel, amit mondasz. A gyerekek, akármilyen kicsik, érzik ezt, és bizony előbb utóbb már nem fognak odalépni a szülőhöz, hogy megosszák a gondolataikat. 

4. Csak mutatja, ahelyett hogy megélné

Kirándulás, játszótér, közös játék, a szülő pedig úgy érzi, ha nem posztolja, meg se történt. Az a szerencsétlen gyerek meg hiába mutatja anyának/apának azt a nagy bogarat a fűben, ő épp filtert állít és zenét keres a #végreegyütt, #csakmiésatermészet fotóhoz. Mi történik? A szülő ismét elérhetetlenné válik, a gyereknek versenyeznie kellene a mobiltelefonnal, csorbul az önbizalma és a magabiztossága. Valóban ezt akarod?