Tükröm, tükröm... Szakértői tippek, hogy anyaként hogyan ne add tovább a lányodnak a negatív testképet!
2025.11.23.
Szeretnéd, hogyha a lányod mosolyogna, amikor tükörbe néz? Nem is gondolnád, hogy mennyire befolyásolja a negatív testképed azt, hogy a lányod miként vélekedik a saját testéről.
Egy anya bármennyire szeretheti a gyerekét, ha a saját testét nem becsüli! A transzgenerációs átörökítés miatt a lánygyerekek különösen könnyen eltanulhatják az édesanyjuktól, hogy negatívan tekintsenek önmagukra. Dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus segítségével tippekkel adunk, hogy neked és a lányodnak is pozitív legyen a testképe.
A negatív testképek nyomában: így akadályozhatod meg, hogy a lányod gyűlöljön tükörbe nézni!
A transzgenerációs átörökítés miatt egy anyának nagy szerepe van abban, hogy a gyereke hogyan viszonyul a saját testéhez, ugyanis azt tanulja meg, amit az anyjától lát. Vagyis, ha az anya a viselkedésével, a szavaival és az érzelmi reakcióival folyamatosan azt üzeni, hogy problémája van azzal, amit a tükörben lát, akkor a gyereknek is torzulhat a testképe és a külvilággal való kapcsolata. Mit tudsz tenni, hogy a lányod szeresse és elfogadja magát?
Ha azt szeretnéd, hogy a gyereked mosolyogjon amikor a tükörben nézi magát, akkor a következőkre figyelj oda!
„Úgy nézek ki, mint egy kötözött sonka!”
Mindenekelőtt ismerd fel, hogyan beszélsz a testedről. Ha ilyen és hasonló mondatok csúsznak ki a szádon készülődés közben, akkor jobb, hogyha ezt mielőbb tudatosítod, mivel az, hogy te hogyan gondolkozol önmagadról, meghatározza azt, hogyan fog a gyereked önmagáról. Makai Gábor, pszichológus szerint:
Elsősorban az a legfontosabb, hogy kellő önismerettel az anya észrevegye, és legyen tisztában azzal, ahogyan beszél magáról. Miket mond, hogyan gesztikulál, milyen a verbális és nonverbális kommunikációja.
Nincs több önbántalmazó mondat
Miután felismerte a szülő, hogy miket mond a testéről a gyerek előtt, jöhet a következő tanács, vagyis: fogalmazza át a testképével kapcsolatos megjegyzéseit. A szakértő szerint:
Érdemes kerülni a szélsőséges negatív önkritikát, és átfogalmazva olyan mondatokat mondani, mint például: Ez most nem kényelmes./Ez a ruha nem áll annyira jól.
„Hogy néz már ki? Hogy lehet így felöltözni?”
Nemcsak azzal adunk mintát a gyermekünknek, ahogy magunkról beszélünk, hanem azzal is, hogy másokról hogyan nyilatkozunk. Lehet, hogy valaki tényleg ízléstelenül felöltözve járkál a plázában vagy a buszon, de ne minősítsük, ne fogalmazzunk meg nagyon szélsőséges kritikát.
Pozitív hangulat
A gyerek nem diétázik! Persze tudhatja és jó is, ha tisztában van azzal, hogy mit jelent az egészséges étkezés, mi az az életmódváltás, de ne ragasszuk a konyha falára a teljes diétás menüsort a receptekkel, hogy ne pörögjön túlságosan rá, ne legyen nyomasztó számára. Jó ha tudja, hogy anya miért eszik egészségesen, és miért fontos neki, hogy egészséges teste legyen, de ne terheljük túl ezzel a gyermeket. Makai Gábor úgy véli:
Fontos, hogy a gyerekben pozitív hangulat társuljon az evéshez és a sportoláshoz. Tudnia kell, hogy ezek örömteli dolgok, de pozitívum, ha tisztában van az egészséges ételekkel.
Tudod, hogy mit gondol a lányod?
Ha nem vagy benne biztos, hogy mi jár a fejében gyermekednek, mert nyíltan kommunikálni vele. Ez két dolog miatt is fontos lesz: kiderítheted, hogy van-e valamilyen dilemma, szorongás benne a testével kapcsolatban. Másrészt, az őszinte beszélgetéssel arra is tanítod, hogy köztetek nincsenek kínos tabuk, mertek a testetekről diskurálni.
„Nézd, milyen jól áll neked ez a ruha!”
Azzal is meggátolhatjuk, hogy átörökítsük a lányunkra a negatív testképet, ha direkt módon pozitív megerősítéseket, azaz kedves dicséreteket mondunk neki. Ezek pozitívan fognak hatni az önképére és az önértékelésére. A szakember szerint:
Fontos, hogy a dicséret ne legyen túlzó, ne legyen nyálas, hanem maradjon a realitás szintjén! Olyan kedves szavak legyenek, amelyek őszintén, belülről jönnek.
Mi a helyzet a fiúgyermekekkel?
A pszichológus szerint, ha egy anya túlságosan kritikus magával, az kevésbé váltja ki a fiúgyermekeknél, hogy ők is elégedetlenek legyenek magukkal. Ez főként azért van, mert az apa és a másodlagos szocializációs közegek (óvoda, iskola) azt erősíti meg bennük, hogy jók úgy, ahogy vannak.
Náluk „megengedettebb”, ha akár van egy kis pocak. Azt azonban lényeges tudni, hogy bár negatív testképet nem örökölnek a kisfiúk, szorongást és szégyenérzetet válthat ki belőlük egy ilyen anya.
Hogyan ismerheted fel anyaként, hogyha már esetleg átörökítetted a lányodnak ezt a negatív mintát?
Nézzünk pár árulkodó jelet, amelyek megjelenésénél felmerülhet a gyanú, hogy kislányodnak problémája van a testével!
- túlságosan önkritikus,
- hozzád hasonlóan utálja a testét,
- állandóan leértékelő megjegyzéseket tesz magára,
- takargatja magát a strandon vagy olyan ruhákban, amelyek keveset takarnak,
- utál enni, nincsen pozitív kapcsolata az étkezéssel,
- folyamatosan szégyenkezik a teste miatt,
végezetül: ha magadat látod abban, ahogy a saját testéhez viszonyul.
Forrás: E+
Bár egy nőnek az elvárásokkal teli világban nem könnyű elégedettnek lennie önmagával, de fontos, hogy anyaként a lányának ne azt a példát mutassa, hogy sosem lehet elég karcsú, sosem ehet elég keveset, sosem sportolhat elég sokat, és különösen ne azt a mintát adja át, hogy a test a ellensége, szégyellni kell, és sosem lehet elég szép és csinos. Valakinek meg kell szakítani azokat a transzgenerációs mintákat, ami a nők nemzedékről nemzedékre örökölnek. Miért ne lehetnél te az, aki nemet mond a rossz mintára, és egy jót ad át a gyerekének?!
Vannak gyerekeid, akiknek a nevelésével kapcsolatban a pozitív testképén túl is vannak benned kérdőjelek? Akkor az alábbi cikkek is neked szólnak.
