5 retró menzás étel, amiért titokban még mindig rajongunk

Néha bizony jólesne újra látni a régi konyhás néniket, sorba állni a retró menzás menüért, leülni a műanyag székekre, a kockás abrosszal leterített asztalokhoz, kézbe venni a fehér zománctányért és az étkészletet, és megenni egy jó nagy adag... grízes tésztát. Aztán egy lekváros buktát. Persze csak egy tányér rizses hús után. 

Te melyik retró menzás fogásról álmodozol titokban?

1. Frankfurti leves

Az örök klasszikus retró menzás fogás. Tulajdonképpen egy káposztás leves, amit feldobtak némi frankfurti virslivel, de a virslikarikák aranyat értek! A menzás változat általában túl lisztes, néha gyanúsan szürkés színű volt, de amikor megkaptuk, abban ott volt az egész gyerekkor. Az íze? Savanykás, enyhén füstös, a virsli sóssága összekeveredve a káposzta földes aromájával – egy igazi melegítő főétel, főleg a téli iskolai napokon.

2. Császármorzsa

A menzán sokszor inkább szárazmorzsa néven emlegethettük volna, mert nem minden szakácsnő volt a laza, omlós állag mestere. De amikor jól sikerült, akkor az volt maga a mennyország: puha, darabosra tört, porcukorral meghintett, lekvárral nyakon öntött boldogság. A lekvár persze gyakran ipari menzás szilva- vagy baracklekvár volt, de mit számított? Egy falat belőle, és hirtelen minden dolgozat, feleltetés elfelejtődött pár percre.

3. Menzás piskóta csokiöntettel

Na, ez volt a desszertek királynője. Nagy, sárgán csillogó piskótakocka, a tetején csokoládés vagy citromos máz, néha porcukorral meghintve maga volt a masszív, tömör boldogság. Méltóságteljesen kanalaztuk , és persze mindig ott volt a nagy dilemma: vajon elcseréled-e a barátnőddel a fél piskótát egy kifliért? (Nem!)

4. Bácskai rizses hús

Ez az étel volt a menza főfogásainak főfogása. Kicsit gulyásos, kicsit pörköltes, sok rizs és némi zsíros szaft. Néha a rizs kicsit túlfőtt, néha a hús rágósabb volt, de az illat mindig az otthont idézte. Az igazi menzás bácskai mellé gyakran járt savanyú uborka vagy csemegeuborka, ez volt a koronája az egésznek.

5. Grízes tészta

Az „imádom, vagy soha többet” kategória. Édesen porcukorral, baracklekvárral , vagy épp sósan. A menzán általában a cukros verzió volt a nyerő, és sokszor annyira szárazra sikerült, hogy komoly művészet volt villával összeszedni. Valljuk be, a grízes tészta kicsit olyan, mint a menza maga: ha szeretni tudod, akkor minden hibájával együtt szerethető marad.