Valóban olyan jó buli volt férjezetlen nőnek lenni a 19. században, mint ahogy azt Eloise Bridgerton gondolja?
2026.02.26.
Számos kosztümös filmben feltűnnek a parkolópályára került, pártában maradt idősebb nők. Azonban vénlánynak lenni nem minden esetben volt olyan jó dolog, mint gondolnánk.
A modern világban teljesen elfogadottnak számít, hogy egy nő ne menjen férjhez, ám ez csak az elmúlt pár évtized eredménye. Évszázadokig az volt az elfogadott, hogy egy bizonyos kor után a nők férjhez mennek – akik vénlányok maradtak, különös helyzetbe kerültek. Alakjuk számos irodalmi műben és kosztümös filmben előkerül, legutóbb Az aranykorban, de Eloise Bridgerton is bejelentette, hogy vénlány marad. Utánajártunk, hogy vajon tényleg olyan jó buli volt-e életünk végéig hajadonnak maradni, mint amilyennek a Bridgerton-sorozat beállítja.
Forrás: Getty Images
Pártás öregek, vénlányok
- A 19. században elvárás volt, hogy a nők idővel férjhez menjenek.
- Stigma, kiszolgáltatottság jellemezte a vénlányok életét.
- Sokan ennek ellenére tudatosan maradtak pártában.
Ilyen volt az idősebb hajadonok élete a 19. században
A Napóleoni háborúknak köszönhető során az ereje teljében lévő férfi lakosság igen nagy hányada veszett oda, így egyszerűen nem jutott elég „férj-alapanyag” a hajadonoknak. Ez nagy csapás volt egy olyan korszakban, amikor egy nő elsődleges feladata a házasságkötés és gyereknevelés volt.
Eredetileg semmi pejoratív nem volt a vénlány kifejezésben, azokra a lányokra alkalmazták, akik 18 évesen még hajadonok voltak. Később a 27 és 30 év fölötti, férj nélküli nőkre alkalmazták, ekkortól vált sértéssé a szó. Nem árt tudni azonban, hogy az évszázadok alatt folyamatosan változott, hogy mikor illik egy nőnek férjhez menni, az újkor hajnalán egy ideig például harminc fölött is elfogadott volt férjhez menni.
Egy vénlánynak igencsak szűkös mozgástere volt a társadalomban, hisz a tisztességes élet alapját a házasság jelentette. Ha nem ment férjhez egy nő, társadalmi értelemben kiskorú maradt.
Jószerivel egy férfi rokonuknál laktak és elvárták tőlük, hogy némi pénzzel ők is szálljanak be a háztartásba. A háziúr hatalmának voltak kiszolgáltatva, nem utazhattak egyedül, ha pedig önállóan laktak, kivetette őket a társadalom. Parkolópályára kerültek, bélyeg került rájuk, társadalmi rangtól függetlenül. A hajadon iparos nők például a rokkát és szövést végezték, mivel megerőltető alja munkának tartották – Innen ered az angol spinster terminus, ami szó szerinti fordításban „forgatót” jelent. A növekvő középosztályban, illetve arisztokráciában is igyekeztek a nőket a háztartásban tartani.
Kiszolgáltatottság és stigmák: boszorkányüldözés a vénlányok ellen
Nem volt életbiztosítás vénlánynak maradni a 19. században, ellenük valóságos boszorkányüldözés folyt. A pap sok helyen ellenük prédikált, kimaradtak a társasági eseményekből, a 18. században még törvényt is benyújtottak az egyedülálló nők ellen.
A törvényjavaslat szerint minden 27 év feletti nő köteles minden vagyona 6%-ának értékével egyenlő adót befizetni – Ha ezt eltitkolták a hatóságok elől 25% büntetőadót kellett kipengetniük.
Kudarcnak tekintették őket, akik nem tudtak vagy nem akartak megfelelni a társadalmi nyomásnak. Ennek ellenére nem egy nő tudatosan döntött a vénlányélet mellett. A kurtizánok, színésznők, a társadalom szemében ún. félvilági nőknek tartott asszonyok saját jövedelemmel rendelkeztek, amit nem szívesen osztottak volna meg férjükkel. Így a hajadonság számukra valóban függetlenséget jelentett.
Forrás: Getty Images
Sokan azért tartózkodtak a házasságtól, mert féltek az akkor még magas halálozási rátát mutató gyerekszüléstől, hisz a régens korban 1000 szülésből egy az anya halálával végződött. Összehasonlításképp: napjaink Magyarországán ugyanez az arány 100 000:1.
A férjezettség sem jelentett függetlenséget, csak a társadalmi elvárásoknak való megfelelést. Elvégre egy tisztes nő akkor alárendelte magát férjének. Sok, főleg magasabb osztályból származó nő épp ezért tudatosan kerülte a házasságot, mivel saját szenvedélyének akart élni, vagy épp tovább akart tanulni. A 19. század folyamán végbemenő társadalmi változások okán aztán egyre elfogadottabbá vált a jelenség.
Eloise, a vénlány?
A fentiek tudatában vizsgáljuk meg, hogy vajon Eloise Bridgerton tényleg olyan jól járt volna-e azzal, ha pártában marad? Gazdag, előkelő arisztokrata család sarja, így nem valószínű, hogy az utcán kéne összekoldulnia a Yorkshire puddingra valót. Összetartó családból származik, így valószínű, hogy fivérei és nővérei gondoskodtak volna jólétéről, egy ideig legalábbis. Mivel volt sütnivalója, elképzelhető, hogy saját maga is tudott volna pénzt keresni, még ha nem is fényűzéshez elegendőt.
Ugyanakkor Eloise Bridgerton saját döntéséből utasítja el a férjhezmenetelt, úgy, hogy nincsenek saját bevételei, kizárólag családja nyújtotta apanázsból él.
Fiatalon még nem gondol bele, de valójában önmagát is kiszolgáltatott helyzetbe hozta. Amíg közeli rokonai élnek, nem fenyegeti komolyabb veszély az életét, azonban könnyen lehet, hogy pár évtized múlva ő is kitaszított lenne.
Vénlánysorsok a 19. században
Eliose Bridgerton könnyen beszél a kastély falai mögül, ám sok korabeli nőnek a házasság jelentette a kitörés egyetlen lehetőségét. Egy vénlány a 19. században mások jóindulatától függött, kiszolgáltatott helyzetben volt, tudatosan jószerivel csak azok választották ezt az utat, akik eleve a társadalom szürke zónájában mozogtak.
Bridgerton vs. Történelem? Tudd meg melyik kerül ki győztesen:
