2026.05.30.
Ki gondolná, hogy az ősember jóval azelőtt szert tett a plasztikai műtétek fortélyaira, mint a modern kor embere? Egy nemrégiben napvilágot látott, megdöbbentő régészeti felfedezés szerint a Jangce folyó deltájában élő ősközösségek kőeszközökkel szabták át az emberi koponyát és arcot. A némileg hátborzongató eljárás akár a modern plasztikai sebészet elődjének is tekinthető.
Amennyiben a plasztikai sebészetet szikével és éles késekkel végzett, szándékos rekonstrukciós műtétként definiáljuk, akkor az ősemberek hasonló munkáját sem hagyhatjuk figyelmen kívül. A csontok formálása, valamint a bőr és a lágyrészek módosítása ugyanis ősi múltra tekint vissza. Kiváló példa erre Ötzi, a több mint 5300 éves múmia, akinek fülcimpáit, valamint ajkát kő- és faeszközökkel tágították, ami a különböző törzsi kultúrákban a neolitikum óta bevett „esztétikai beavatkozásnak” számított.
Forrás: Shutterstock
- Az ősi Kínában arc- és orrplasztikát is vállaltak.
- Szerencsére nem élő emberek arcát faragták át, hanem a halottak természetes lebomlása után megmaradt, száraz koponyacsontokat munkálták meg.
- Mutatjuk a hátborzongató testmódosító trükköket!
A plasztikai sebészet úttörői: hátborzongató testmódosító trükkök az ősi Kínából
A mesterséges koponyatorzítás tekinthető a legősibb módszernek. Az eljárást már közvetlenül a születéstől fogva alkalmazták csecsemőkorban, kihasználva, hogy a gyermekek koponyacsontjai még rendkívül lágyak és alakíthatók.
A szülők bandázsokkal és falapokkal szorították el a fejet, hogy az a kívánt irányba nyúljon meg.
A legkorábbi régészeti bizonyítékok a neolitikumból, nagyjából 10 000–12 000 évvel ezelőttről származnak a mai Kína és Észak-Afrika területéről.
146 000 éves kőeszközzel faragták át az arcukat az ősemberek
A közép-kínai Lingjingben a régészek már több mint 10 éve folyamatosan végeznek ásatásokat. A legújab eredmények különleges kőeszközökkel kapcsolatosak, amelyekről kimutatták, hogy valójában 146 000 évesek.
Olyan kifinomult, kétoldalasan pattintott, korong alakú kövek és kőpengék ezek, amelyeket eredetileg húsfeldolgozásra és mészárosmunkára használtak. A Liangzhu-kultúra kézművesei ezeket kezdtél el arcfaragáshoz alkalmazni.
Szerencsére nem élő emberek arcát faragták át, hanem a halottak természetes lebomlása után megmaradt, száraz koponyacsontokat munkálták meg. A koponyát függőlegesen hasították ketté, majd vízszintesen, a szemöldök feletti részen vágták el a csontot. Mivel maszkokat készítettek belőlük, a csontfelületeket finomabb kőfúrókkal lyukasztották át, hogy a kész maszkokat fel is lehessen akasztani.
Az első orrplasztikai beavatkozást bűnözőkön végezték
Időszámításunk előtt 1600 körülről származik egy egyiptomi papirusz, amely meglepő pontossággal írja le a törött orrok anatómiai helyreállítását és rögzítését. A valódi áttörést azonban az ókori India hozta el időszámításunk előtt 600 körül, ahol Susruta, az indiai orvoslás atyja elvégezte az első igazi plasztikai műtéteket.
Ő fejlesztette ki a modern orrplasztika előfutárát, az orroszlop-helyreállítást.
Forrás: Shutterstock
Mivel a korabeli bűnözőket gyakran orrlevágással büntették, Susruta a páciensek arcáról vagy homlokáról vett élő bőrlebennyel pótolta az elveszített testrészt, megteremtve a rekonstrukciós sebészet alapjait.
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
