6 mondat, amivel a pesszimista ember teljesen lefárasztja a környezetét

Persze az óvatossággal önmagában nincs semmi baj. Érdemes végiggondolni, mi romolhat el, és felkészülni a nehézségekre. Egészen más azonban, amikor valaki automatikusan a legrosszabb forgatókönyvet választja, majd minden újabb kellemetlenséget bizonyítékként használ arra, hogy neki volt igaza. A pesszimista ember gondolkodása a szavaiban is hamar megmutatkozik.

A pesszimista ember 6 jellemző mondata

1. „Én megmondtam, hogy ez lesz.”

Ez az egyik legárulkodóbb mondat. Ha valaki eleve arra számít, hogy valami rosszul sül el, egyetlen rossz eredmény elég ahhoz, hogy megerősítse a saját igazát.

Közben könnyen megfeledkezik azokról az esetekről, amikor végül minden rendben alakult. Ezt a pszichológiában megerősítési torzításnak nevezik: hajlamosak vagyunk inkább azokat az információkat észrevenni, amelyek alátámasztják a már meglévő elképzeléseinket.

2. „És ha rosszul sül el?”

A kérdés önmagában teljesen jogos. A probléma akkor kezdődik, amikor valaki minden döntés előtt kizárólag ezt a forgatókönyvet látja maga előtt.

Új munka? Mi van, ha rosszabb lesz? Költözés? Mi van, ha megbánod? Új kapcsolat? Mi van, ha megint csalódni fogsz?

A folyamatos kockázatkerülés végül azt is megakadályozhatja, hogy valaki olyan lehetőségeket ragadjon meg, amelyek valóban javítanának az életén.

3. „Ez úgysem fog működni.”

Vannak helyzetek, amikor tényleg rossz az ötlet. De ha valaki szinte minden új lehetőségre ugyanezt mondja, előbb-utóbb saját magát is lebeszéli arról, hogy egyáltalán megpróbáljon valamit.

A folyamatos negatív hozzáállás ráadásul nemcsak a döntéseket befolyásolja. A pozitívabb gondolkodás és a stresszel való jobb megküzdés között is találtak kapcsolatot korábbi kutatások.

4. „Teljesen mindegy, mit csinálok.”

Ez már nem egyszerű pesszimizmus, hanem a tehetetlenség érzését is kifejezi. Aki ezt gondolja, úgy érzi, hogy nincs ráhatása arra, mi történik vele, ezért inkább nem is próbál változtatni.

Csakhogy, ha valaki újra és újra lemond a saját lehetőségeiről, könnyen valóban egy helyben marad. A gondolat pedig önmagát erősíti: nem próbálkozik, ezért nem is tapasztalja meg, hogy képes változtatni a helyzetén.

5. „Én csak reálisan látom a dolgokat.”

Ez talán az egyik legérdekesebb mondat, mert a pesszimizmus és a realizmus valóban könnyen összekeverhető.

A realista ember számol azzal, hogy valami nem sikerül, de azt is végiggondolja, mit tesz akkor. A pesszimista viszont gyakran már a kudarcot tekinti alapértelmezett forgatókönyvnek, és ezzel együtt azt is eldönti, hogy nincs értelme próbálkozni.

Vagyis a „csak reális vagyok” néha valójában azt jelenti: félek, hogy csalódni fogok.

6. „Semminek nincs értelme.”

Ez a hat mondat közül talán a legsúlyosabb. Aki rendszeresen így látja a világot, már nem egy konkrét problémára reagál, hanem általánosságban veszítette el a reményt.

Érdemes különválasztani a filozófiai kérdéseket attól, amikor valaki azért gondolja úgy, hogy semminek nincs értelme, mert már nem lát kiutat a saját helyzetéből. Az utóbbi tartósan fennállva komoly lelki nehézség jele is lehet.

Nem baj, ha néha a legrosszabbra is gondolsz

A pesszimizmusnak is lehet helye: segíthet felkészülni bizonyos nehézségekre, és nem kell minden helyzetben rózsaszín szemüvegen keresztül nézni a világot. A gond akkor kezdődik, amikor a legrosszabb forgatókönyv lesz az egyetlen, amit valaki képes elképzelni.

És ez nemcsak neki fárasztó. Ha valaki folyamatosan azt ismétli, hogy úgysem sikerül, úgysem lesz jobb, és minden rosszul végződik, az előbb-utóbb a környezetét is lehúzza.

Néha éppen az a legreálisabb hozzáállás, ha elismered: igen, valami elromolhat – de ettől még nem biztos, hogy el is fog.

Olvasd el az alábbi cikkeinket is: