Radics Gigi: "Magamba fojtottam mindent" - Szily Nóra interjúja

Most minden percre pontosan be van osztva, úgyhogy mostanában nem sokat pihentem, de nem baj, mert azért jelentkeztem a Megasztárba, hogy ilyen pörgősek legyenek a napjaim, vagyis elértem a célomat. Azt tervezzük, hogy a Caramel turné vége után kimegyünk Los Angelesbe augusztusban, hogy az első dalt felvegyük a videoklippel együtt, mert Leona Lewis dalszerzője írt nekem egy nótát.

Voltál már külföldön?

Nem, még soha, ez nagy élmény lesz nekem, mert repülőn sem ültem még. Az anyagiak sokáig nem engedték. Csak a Balatonnál jártam. Azt hiszem, máshol nem is nagyon voltunk. Végre kimozdulok! Nagy álmom volt, hogy egyszer elutazzak, és hogy épp Amerikába - ez tényleg egy csoda!

Ezek szerint tengert sem láttál még?

Még nem.

Síelni sem voltál?

Nem. Soha. Ezekből az élményekből kimaradtam. Én mindig csak énekeltem.

Ne kezdjük kicsiben, hanem rögtön nagyban!

Hát igen. Csípj meg, hogy ez igaz! Még azt sem fogtam fel, hogy megnyertem a Megasztárt. Hihetetlen ez az egész. Meseszerű.

Ábrándos is a tekinteted. Forgassuk vissza a filmet: látni szeretném a pici Gigit!

Négyéves voltam, amikor Endrefalvára költöztünk, addig a nagyszülőknél voltunk. Emlékszem rá, hogy egy régi parasztházban laktunk, és akkor még tényleg nagyon-nagyon szegények voltunk. Ennivalóra nyilván tellett, de a szüleink nem úgy éltek, hogy megláttunk a kirakatban valamit, és azt rögtön meg is vettük. Mindig tudták, hogy mi fér bele.

Fájt?

Hát, picit rossz érzés volt, de egyébként ahhoz képest, hogy kicsik voltunk, fel tudtuk fogni az öcsémmel, hogy valami most nincs és kész. Keresztapám sokat segített. Épített nekünk egy nagyobb házat, rá számíthattunk - ez a mai napig így van. Nagyon összetartó a családunk.

Az a pici lány már duci volt?

Duci volt, igen. Apukámék Pesten dolgoztak, ingáztak. Én a nagyanyámnál laktam, és akkor nagyon meghíztam, mert a papám hozta nekem a finomságokat reggelente, és nem tudtam nekik ellenállni. Így aztán szépen lassan felkúsztak a kilók.

Iskolába már úgy mentél...

Igen. Sokan bántottak, csúfoltak akkoriban. Ma már másként fognám fel, de akkor kisgyerekként nagyon megszenvedtem.

De kivel beszéltél erről?

Igazából mindig visszahúzódó lány voltam, senkivel nem beszéltem meg ezt a problémát, és ez még rosszabb volt, mert magamba fojtottam mindent. Nem mertem elmondani a szüleimnek sem, hanem csak magamban őrlődtem, de érdekes módon mégsem alakult ki bennem, hogy bárkire dühös lennék. Nem ilyen a természetem. Aztán azt hiszem, negyedikes vagy ötödikes voltam, amikor elkezdtem fogyózni. A szüleimmel közösen döntöttük el, hogy jó lenne már valamit csinálni a testemmel, mert ez így nem mehet tovább. Egészségügyi problémáim is voltak. Volt olyan, hogy így ültem és beszélgettem, mint most veled, és elkezdett folyni az orromból a vér. Attól féltünk, hogy cukros leszek, vagy valami, és felkerestünk egy szakembert, aki a mai napig segít. Mit egyek, hogyan eddzek.

Anyunak meg apunak te voltál a szeme fénye? Ők látták a duci kislányban a szépet?

Szerintem igen. Nyilván mindenki elfogult a gyerekével és ők is a szépet látták bennem.

És te?

Én nem.

A tehetséget igen?

Én nem szeretem magam dicsérni. Amikor apukám rájött, hogy van egy kis tehetségem az énekléshez - 6 éves voltam -, furcsa is volt ez az egész. Én csak folyamatosan énekeltem, és apu 8 éves koromban alapított nekem egy zenekart. Igazából nem is tudtam, hogy mit jelent ez, hiszen csak úgy jött és szerettem csinálni.

Mi az első emléked, hogy dalra fakadsz, és azt mondják, hogy "Gigi, de szép hangod van"!

Apukám zenélt az egyik szobában, én meg a másikban elkezdtem dudorászni arra a harmóniára, amit éppen játszott - vagyis improvizáltam.

De fogadjunk, hogy akkor még ezt a szót sem ismerted!

Persze, hogy nem! Csak így ráénekelgettem. Apukám átjött, hogy ki énekel, mi ez? Nagyon meg volt lepődve, és mondta, hogy Gina - akkor még így hívtak -, gyere át a másik szobába, és lássuk, hogy ez most véletlen volt, vagy tényleg így énekeltél? Nem akarta elhinni, hogy én voltam. Aztán elkezdett zongorázni, és megint ugyanúgy ráénekeltem, az ő hátán meg futkosott a hideg, hogy ez micsoda? Nem sokkal később jött a zenekar.

A nyolcéves pocakos kis díva ott állt és énekelt - de hol?

Nagyon sok helyre jártunk fellépni. Voltunk a Hősök terén, nagyszínpadokon, esküvőkre, szülinapokra hívtak minket. Akkoriban nyilván még ingyen mentünk, de ez nekem nagy rutint adott.

Élvezted a fellépéseket?

Nagyon. Nem is emlékszem olyan pillanatra, amikor játszottam, babáztam volna. Nekem igazán nem is volt gyerekkorom, de nem is hiányzik, mert én tényleg mindent erre tettem föl. Voltak ilyen lányos álmaim, hogy körmös leszek, vagy fodrász, de az éneklésen kívül semmi más nem volt, amit igazán szerettem volna.

Mit gondolsz, ezt a vágyat édesapádék sugallták, vagy benned gyökerezik?

Szerintem is-is, mert nyilván apukám is kellett ahhoz, hogy elérjek valamit. Érdekes módon pont akkor ment el a hangja, amikor elkezdtem énekelni és ez tényleg olyan, mint egy reinkarnáció. Legalábbis én úgy fogom fel, mert olyan hihetetlen, hogy épp akkor tűnt el az övé, amikor az enyém megérkezett! Nem is tudom, annyira furcsa ez az egész, olyan meseszerű ez is.

Mindenhol aput említed. Mintha vele bensőségesebb lenne a kapcsolatod, vagy más, mint anyukáddal.

Jól mondtad, hogy más, mint anyával, de igazából ez azért lehet, mert ő a zenekarban is játszott, tehát mondhatjuk, hogy munkatársak is voltunk. Ő volt a legjobb barátom. A mai napig ő az, akiben feltétlenül megbízom. Én felnőttek közt nőttem föl. Képzelj el egy középkorú emberekből álló zenekart, és ott állt egy kis duci 8 éves lány a színpad közepén. Mindig nekik mondhattam el, ha valami nyomasztott. A korosztályomból is voltak néhányan, de igazából a közös hangot a felnőttekkel találtam meg.

Mondhatjuk azt, hogy kicsit korábban értél, vagy nőttél fel, mint az osztálytársaid?

Szerintem igen.

Akik mit szóltak mindehhez? Nem voltak irigyek?

De, sőt amikor felmentem a színpadra voltak páran, akik kinevettek a hátam mögött. De engem ez nem igazán érdekelt. Tudtam, hogy nekem ez az életem, és ezt senki miatt nem fogom abbahagyni. Rosszulesett, hogy miért bántanak. Egyébként soha nem hittek bennem. Azt gondolták, úgysem lesz belőlem semmi. A negyedik Megasztárba jelentkeztem először, az csak egy próbálkozás volt, és nem is fogtam föl annyira komolyan. Amikor nem sikerült, nem fájt annyira. A Megasztár 5-nél már sokkal drasztikusabban éltem meg a dolgokat, és a kiesés nagy csalódást okozott. Nagyon el voltam keseredve, és nem is akartam jelentkezni többé. Elindultam mindenféle tehetségkutatókon, de mindenhonnan kidobtak, és amikor végül nekiindultam a hatodiknak - nem éltem bele magam, de gondoltam, azért megpróbálom.

Apu jobban hitt benned, mint te magadban?

Szerintem igen, apu jobban hitt bennem. Én is mindig hittem magamban, de nem akartam, és nem is mertem beleélni magam.

Hogy ne legyen kudarc?

Igen. Mindig úgy gondolkodtam, hogy műsorról műsorra jussak tovább és nem az volt bennem, hogy megnyerjem a versenyt. A végén, amikor bejutottam a top 12-be, akkor egy álom vált valóra. Szerintem ez jó tanács azoknak is, akik a Voice-ba jelentkeznek: ne az legyen az első szempont, hogy meg szeretném nyerni! Hanem hétről hétre teljesíteni kell. Nálam ez bevált.

Azt azért nem fejeztük be, hogy más a kapcsolatod apával, és más anyával.

Igazából anyával is nagyon sok dolgot megbeszélünk, nyilván a csajosabb témákat. Apának maradt az életem szakmai része, de igazából mindkettő haverom, csak apával mostanában többet vagyok, mert ő nagyon sok tanácsot tud nekem adni. Anyának nincs is ez ellen kifogása, mert ő tényleg a rendes háziasszony szerepet tölti be otthon, és akármilyen rokon jön, terülj-terülj asztalkám van.

Most elindult a karriered, de egyébként szeretnél olyan lenni, mint a mamád?

Igen, mert ő nagyon jó ember, senkiről se tud rosszat mondani, tényleg olyan, aki mindenben a jót látja. Szeretnék egyszer olyan háziasszony lenni, mint ő. Én is vágyom gyerekre, családra, de nyilván még nem most. Talán tíz év múlva. Biztos, hogy majd ez is eljön, ha itt lesz az ideje.

Mennyire van benne a roma tradíció az életetekben? A családban a rend, a szerepek, ahogy egy lánynak cseperednie kell, hogy a tisztessége mit jelent. Volt egy mondatod valahol, hogy "én romaként születtem, magyarként élek".

Ott a faluban sokan a "romapolitika" szerint élnek. Ami azt jelenti, hogy mindent másként látnak, hajlamosak a dolgok rossz oldalát nézni. Mi nem vagyunk ilyenek. Az oláh cigányoknál van az például, hogy lányként csak szoknyát vehetsz fel, és már 15 évesen kiválasztják a férjet. Mi nem így élünk. Mi a szüleimmel megbeszélünk olyan dolgokat is - ami szerintem tök jó -, hogy ha ne adj isten odakerülök, hogy 18 éves leszek és testi kapcsolatot létesítek valakivel, akkor nehogy leragadjak, ha az a kapcsolat nem jó. Ez a lényeg. A romáknál ugye egy férj lehet, de épp azt mondták édesanyámék, hogy ha azt érzem, hogy a fiú nem az igazi, akkor lépjek túl a kapcsolaton. Szerintem abszolút igazuk van, mert most már nem olyan világban élünk, ahol akkor is a férfi mellett kell maradni, ha az megcsal.

Tizennyolc éves korodig nem akarsz testi kapcsolatot? Ez ma egyre ritkább.

Én abszolút tartom magam ehhez. Sőt még szerintem azután is lehet várni, de hát ki tudja, mikor jön el? Van egy határ, amit szabtam magamnak. Addig várjanak. A türelmes majd learathatja a babérokat. Egyébként honnan tudjuk meg, hogy ki szeret? Aki vár, az szeret, aki nem, az nem. Akkor mehet. Ennyi.

Jut eszembe! Mi van Benjivel?

Várni kell neki, de őt azért szeretem, mert nagyon megértő, és még ezt is megbeszéltük, hogy ő addig vár, amíg én akarom.

De ez egy szerelem, amiben ő most vár rád, vagy egy barátság, amiből szerelem lehet?

Szerintem a kapcsolatunk valahol a szerelem és a barátság között van még: már több mint barátság, de nem igazán szerelem. Szeretjük egymást, az elejétől nagyon jó barátok voltunk, ezért is kelt szárnyra a hír, hogy több is van köztünk. Mondhatjuk azt, hogy a média hozott össze minket, de nem bánjuk, mert ő tényleg nagyon jólelkű, mindenben támogat. Mindig arra vágytam, hogy ha barátom lesz, az szakmabeli legyen, és féltékenység nélkül hagyjon dolgozni. Benji megérti a körülöttem lévő dolgokat, és ez annyira jó. Amikor kiderült ez az egész, apukám nagyon meglepődött, és neki is furcsa volt a helyzet, hiszen még nem volt barátom soha. Nem volt rá időm, és nem gondolkoztam azon, hogy milyen jó lenne egy fiú, akivel én járok. Inkább csak álmodoztam. Aztán megismertem őt, és a szüleim azt mondták, hogy ha lesz férjem, akkor olyan legyen, mint Benji. Nem feltétlenül ő, de ilyen jó ember.

Benji előtt még nem sétáltál kézen fogva senkivel?

Igazából nem. Szégyenlős lány vagyok.

Érzed-e ezt a kettősséget, hogy miközben 15-16 éves vagy, most belekerültél egy nagyon felnőtt világba?

A menedzserem mondta, hogy a munkában felnőttként fog kezelni, ne lepődjek meg, de egyébként én ezt nagyon szeretem. Nem azt érzem, hogy 15 éves vagyok, inkább azt gondolom most is, hogy két érett nő beszélget egymással.

Pedig a lányom lehetnél! Azt mondtuk, hogy nem nagyon volt gyerekkorod, de a klasszikus kamaszévek is kimaradnak! Amikor az ember bóklászik, csacsog-fecseg...

Hát, igen. Amikor suliba jártam, akkor ott én is tini voltam. Megtanultam váltani. Mindig a helyzethez alkalmazkodom, de ez természetesen jön. A Megasztár alatt nagyon sokat változtam - szerintem jó irányba. Sokkal érettebb lettem, még annál is, ami voltam. Mindenkivel jó kapcsolatot teremtettem, és nem voltak konfliktusaim - hála istennek!

Hogy lehet veled veszekedni? Mi az, ami kiveri a biztosítékot nálad?

Emlékszem, amikor elsős voltam, összevesztem a barátnőmmel, mert csúnyákat mondott a szüleimről és nagyon méregbe gurultam. Ha a családomról mondanak valamit, akkor én teljesen kivagyok. Ők vannak az első helyen.

És te magad? Olvasol kommenteket?

Hála istennek, jól kezelem ezt is. Volt 10 évesen egy videoklipem, amiről nem nagyon szoktam beszélni, édesapám egy zenei producernek fizetett azért, hogy csináljunk egy dalt, és mint naiv roma család feljöttünk Budapestre forgatni. Akkor úgy láttam, hogy tök jól sikerült a felvétel, ha ma visszanézem, undorodom tőle. Na, mindegy. Akkoriban írtak hozzá egy nagyon csúnya kommentet, tényleg rondaság volt, cigányoztak is. Apa azt mondta, hogy kislányom, ne nézegess ilyeneket, ezek irigy emberek, rosszakarók, de azt látta rajtam, hogy nem lesz ezzel gondom. Amiket most kaptam, azok inkább pozitívak voltak inkább. Nyilván van egy-két ember, aki azt írja, hogy cigány, de engem abszolút nem zavar, ha a származásomat bántják. Ez vagyok és kész. Azért voltak csalódásaim, amik mára már megedzettek.

Amikor este lefekszel aludni, szoktál gondolkodni, mélázni kicsit a dolgaidon?

Emlékszem, amikor az első casting volt, lefeküdtem aludni, és azon gondolkodtam az ágyban, hogy úristen, hogy fog majd sikerülni? Kitűztem magam elé, hogy milyen jó lenne továbbjutni, és sikerült! Anyukámnak van egy mániája, hogy leírja azokat a dolgokat, amikre vágyik, és eddig minden teljesült, amit leírt, úgyhogy ebben hiszek egy picit.

De magaddal kapcsolatban megfogalmaztál valamilyen vágyat, amit aztán leírtál?

Hogy jó lenne megnyerni a Megasztárt. Leírtam, de közben azt gondoltam, hogy adásról adásra szeretnék előbbre jutni. Hogy is mondjam? Nem szerettem volna előre gondolkodni, de azért leírtam, hogy be legyek biztosítva. Hátha.

Nevetsz! Naná, azért legyen ott az üzenet az égieknek, hátha figyelnek!

Igen, és tényleg bejött! Anyukám azt is leírta, hogy egyszer milyen jó lenne kimenni Amerikába. Sőt azt is papírra vetette, hogy egyszer majd együtt énekelek Beyoncéval. Bárcsak az is teljesülne!

Inkább anyu fogalmazta meg a te vágyaidat is?

Igen, mert abszolút tudja, hogy mik azok, amik nekem fontosak.

Ha picit kegyetlen vagyok, és azt kérdezem, melyek a rossz tulajdonságaid, miket sorolnál fel?

Most igazából jól érzem magam a bőrömben, de amikor belenézek a tükörbe, még mindig azt látom, hogy hú, de nagy a hasam. Azt gondolom, fontos az, hogy lefogyjak, és hogy megpróbáljam magam szeretni. Minden agyban dől el szerintem. Amúgy sok esetben túl szerény vagyok, és nem tudok nemet mondani. Ez nagy bajom. Óriási a megfelelési vágyam. Mindenkinek meg akarok felelni, amiről persze tudjuk, hogy nem lehet. Emellett hiszékeny is vagyok és naiv, de ebben segítenek és vigyáznak rám a szüleim. De persze ezeknek a tulajdonságoknak megvan a jó oldala is - nem?

Bizony meg! Vegyünk egy képzeletbeli cetlit, amire felírhatod az álmaidat a távoli jövővel kapcsolatban...

Minden alakuljon jól az életben. Most nyilván a karrier az első, de én is szeretnék családias, boldog, nyugodt éveket. Még csak most indultam el az úton igazán!