Nem hülye, csak vak: ezért nem ismeri fel Benedict Sophie-t a Bridgertonban


Amikor a Bridgerton 4. évada végre megérkezett a Netflixre, sokan egyetlen dolgot vártunk: komolyodjon meg Benedict. A bohém, művészlelkű második Bridgerton-fiú eddig inkább sodródott az orgiák, flörtök és identitáskeresés között, mintsem valódi érzelmi kihívásokkal nézett volna szembe. Aztán jött a maszkabál, a Lady in Silver, és hirtelen minden megváltozott. Vagy mégsem?

A nézők jelentős része ott szakadt le a kanapéról, amikor Benedict képtelen volt felismerni Sophie-t – miközben mi pontosan tudjuk, hogy ugyanarról a nőről van szó. A közösségi oldalak felrobbantak, a mémek záporoztak, a „Benedict, vegyél már egy szemüveget” típusú kommentek pedig aranykorukat élték. Mi még külön cikkben is foglalkoztunk a negyedik évad egyik legnagyobb „bakijával”, miközben más elemzések a cselédek láthatatlanságát boncolgatták a 19. századi társadalomban.
Mennyire reális, hogy Benedict Bridgerton nem köti össze a szálakat? Egy maszkos éjszaka, gyertyafény, félhomály, lopott pillantások, meg egy adag alkohol. Ilyenkor nem arcvonásokat memorizál az ember, hanem érzéseket. Hangulatot. Fantáziát. Sophie ráadásul teljesen más társadalmi pozícióban jelenik meg újra: cselédként, lehajtott fejjel, „láthatatlanul”. Ebben a korszakban a szolgálók egyszerűen nem számítottak teljes értékű szereplőknek az elit világában.
A könyvben – amelyre az évad épül – mindez két év elteltével történik, Sophie külseje drasztikusan megváltozik, ami sokkal kézzelfoghatóbb magyarázatot ad. A sorozat viszont máshová helyezi a hangsúlyt. Jess Brownell (az egyik készítő) szerint Benedict vaksága tudatos karakterépítés: még ő sem tud túllépni az osztálykülönbségeken. Luke Thompson pedig találóan fogalmazott egy interjúban:
Benedict képtelen összekötni a fantáziát a valósággal
– és valljuk be, ebben mindannyian magunkra ismerhetünk.
A Bridgerton új évadai egyre gyakrabban nyúlnak társadalmi kérdésekhez, legyen szó woke-vitákról vagy Hamupipőke-szerű újraértelmezésekről. Sophie története pontosan ilyen. Nem csak egy elhibázott felismerésről szól, hanem arról, kit látunk meg – és kit nem – a saját világunkban.
Lehet Benedictre haragudni, sőt, néha kell is. De ebben az egyben talán érdemes egy kicsit kevesebb internetes lincselést, és több empátiát adni neki. Mert ha nagyon őszinték vagyunk: mi sem emlékszünk minden szexi idegenre az esti kalandjainkból.



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.