2026.11.08.
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Life.huSokak szerint rengeteg jótékony hatása van, és aki teheti, él is vele. A rendszeres délutáni alvás nem okozója a betegségnek, hanem a kezdődő demencia jele lehet.
Egy friss kutatás szerint az idősebb embereknél a gyakori, különösen az akaratlan nappali elalvás magasabb demenciakockázattal járhat. A vizsgálat arra is rámutatott, hogy nem feltétlenül a hosszú pihenők jeleznek veszélyt, a félóránál rövidebb szundikálás is összefüggésbe hozható a betegséggel.
Forrás: 123.rf.com
Összefüggést találtak bizonyos nappali alvási szokások és a későbbi demenciakockázat között
A Johns Hopkins Egyetem kutatói közel ezer, 65 év feletti amerikai egészségi állapotát követték nyomon. Eredményeik szerint, amiről a HuffPost is beszámolt, a napközbeni alvás igénye korai demenciára is utalhat.
A vizsgálatban 995, legalább 65 éves amerikai vett részt, akiknél a kutatás kezdetén nem állt fenn demencia. A résztvevők 2013-ban számoltak be alvási szokásaikról, majd akár tíz éven keresztül, 2023-ig követték az állapotuk alakulását.
A kutatók azt vizsgálták, milyen gyakran szunyókálnak napközben, előre eltervezik-e a pihenést, illetve mennyi ideig tart az alvásuk.
Az eredmények szerint azoknál, akik a legtöbb napon vagy mindennap szundítottak, 48 százalékkal magasabb volt a demencia kialakulásának kockázata azokhoz képest, akik csak ritkán vagy egyáltalán nem aludtak napközben. Az összefüggés akkor is megfigyelhető volt, amikor a kutatók figyelembe vették a résztvevők életkorát, egészségi állapotát, valamint az éjszakai alvás jellemzőit.
Még feltűnőbb eredmény született az akaratlan elalvások vizsgálatakor. Azoknál, akik nem terveztek napközbeni pihenést, mégis elbóbiskoltak, 39 százalékkal magasabb demenciakockázatot figyeltek meg. A félóránál rövidebb ideig szundikálók csoportjában 40 százalékkal magasabb kockázatot mértek.
Nem mindegy, miért alszunk el napközben
A kutatás egyik fontos megállapítása, hogy nem minden nappali alvási forma kapcsolódott a demenciához. Az alkalmi szunyókálás és az előre eltervezett pihenés esetében a részletesebb elemzések után nem találtak statisztikailag szignifikáns összefüggést. A fél óránál hosszabb alvások és a demencia közötti kapcsolat pedig gyengült, amikor az éjszakai alvás jellemzőit is figyelembe vették.
A kutatás vezető szerzője, Adam Spira, a Johns Hopkins Bloomberg Közegészségügyi Karának professzora szerint a gyakori nappali alvás akár a már zajló agyi változások jele is lehet.
„A gyakoribb szunyókálás inkább az agyban bekövetkező változások jelzője lehet, mintsem azoknak az agyi változásoknak az oka, amelyek demenciához vezetnek” – fogalmazott.
Vagyis a szunyókálás nem feltétlenül kiváltó ok, hanem a már megkezdődött idegrendszeri folyamat egyik korai jele lehet. A szakemberek emellett óvatosságra intenek az eredmények értelmezésekor. A vizsgálat empirikus volt, ezért nem lehet belőle ok-okozati összefüggésre következtetni. A résztvevők maguk számoltak be arról, milyen gyakran és mennyi ideig alszanak napközben, így az adatok pontatlanságot is tartalmazhatnak. A kutatók szerint további, hosszabb távú vizsgálatokra van szükség, amelyek objektív mérésekkel követik a nappali és az éjszakai alvást is. Ezek segíthetnek tisztázni, hogy a gyakori elbóbiskolás valóban hozzájárul-e a demencia kialakulásához, vagy inkább a korai idegrendszeri változások egyik tünete.
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
