A fiatalság végrendelete - Mégis mit kell még eltűrnünk a férfiaktól?

2016.04.09. 18:11

"Bevallom férfiasan, hogy most nem a komoly kapcsolat szándékával regisztráltam a Tinderre, bármennyire is meglepő. Ha van kölcsönös szimpátia, és működik a kémia, akkor érezzük jól magunkat. Beszélgessünk, töltsük együtt a szabadidőnket, mindamellett, hogy megmarad a saját kis életünk, terünk. Mi a véleményed erről?"

Szegezi nekem a kérdést a Tinderen a jól szituált, 30 éves Lóci, aki a bemutatkozása alapján pszichológiai képzésben részesült, táncol, és aki a képei tanúsága szerint lehet, hogy egy pinabubus, de azért csak behúztam tegnapelőtt, mondván: a remény hal meg utoljára. És mert azt gondoltam, hiába meccselünk, úgysem ír majd. (Tapasztalataim szerint ugyanis 15 matchből 3 ír, amiből egy nyíltan dugni akar, mint a mi Lócink, a második egy "ha még mindig a volt pasid után sírsz, vagy aranyásó vagy, akkor nem én vagyok az embered" típusú, sértődött agyhalott, a harmadik pedig az a srác, akivel végül találkoztok egy lattéra, de rohadtul nem illetek össze.) Na, de ne szaladjunk ennyire előre!

Forrás: Dreamstime

Lóci óriás lesz?

Aligha. Legalábbis nagyon remélem, hogy nincs olyan nő, aki kapva kap ezen a szánalmas, velejéig férfiatlan ajánlaton, és értékes perceket veszteget el a szabadidejéből egy ilyen Lócira, aki egyébként biztosan őszinte, nyílt lapokkal játszó, feddhetetlen férfiembernek gondolja magát, mondván ő pontosan leírta, mit akar, ha pedig ez valakinek nem tetszik, el lehet innen menni. Pasiaggyal ez tökéletes magyarázat lehet a suttyóságra, csak akkor van baj, amikor egy normális nő, aki rendszeresen használja az alkalmazást, heti 4-5 ugyanilyen degenerált bunkóval akad össze.

Egy ideig persze tűrünk, ahogy tesszük ezt már évek óta, mióta begyűrűzött hozzánk is a Tinder-láz. Hozzászoktunk, hogy hiába párosodunk, a felek nem írnak a másiknak. (Ha igen, akkor azt, mint Lóci.) Lenyeltük, hogy miután találkoztunk, és jól is éreztük magunkat az első pofaviziten, vagyis az úgynevezett "nulladik randin", bárki szabadon távozhat, vagyis a női magazinok világában úgymond magyarázat nélkül ghostingolhat. Szó nélkül belementünk abba is, hogy ez lazán bejátszható a második vagy a harmadik randevú vagy akár egy, esetleg több szex után is. Felmerül azonban a kérdés, hogy még meddig kellene lesüllyednünk a kedvetekért, kedves Lócik?

A szinglipokol mélyén

Persze, persze, van, akinek nem való a Tinder, és igen, bizonyosan a nők is tele vannak hibákkal, frusztráltsággal, hisztivel, amiről meg az urak tudnának mesélni. (Állítólag a csajok flegmák a Tinderen, ami egy tucat ilyen Ócska Lóci után annyira azért nem is meglepő.) És igen, kérdezhetjük, hogyha a Tinder nyíltan szextárskereső, akkor mégis miért sértődik meg valaki, ha ezen a platformon dirketszex-ajánlatot kap. Nos, azért, mert mint oly sok más területen, a nő itt is reménykedik. Abban hisz, hogy a sok ismerőssel megtörtént tindertündérmese után talán neki is szerencséje lesz. Hogy csak maradt még azon a húzogatós szaron pár normális hím, aki harmincévesen messzebbre lát a saját farkánál, ráunt már a tinderes randomszexekre, vagy ha mégsem, valami oknál fogva mégis többet lát majd benne egy nedves lyuknál. 

Forrás: Dreamstime

A 40 milliós kérdés persze az, hogy miért is kapaszkodunk ilyen görcsösen ebbe az alja alkalmazásba, ha úgyis tudjuk, tele van Lócikkal és egyéb díszfaszokkal? Nos, azért, mert ezenkívül nem sok esély maradt.

Lássuk be, az offline ismerkedés 2016-ra jóformán kihalt, ha azt, hogy egy szórakozóhelyen hátulról nekem dörgölöd a farkadat, nem számítjuk párkeresésnek!

Inkább egy rossz kapcsolat, mint Lóci valósága?

Pár hete egy sajtóközlemény rávilágított arra, hogy 2015 első három negyedévében több mint 4000-rel több házasságot kötöttek, mint az azt megelőző év azonos időszakában. Ez pedig azt jelentette, hogy a házasság nem ment ki a divatból, sőt idehaza egyre többen kötik össze hivatalosan is az életüket. Ez meglepett, mert úgy vettem észre - és remélem, csak én látom rosszul -, hogy a randi-, illetve húspiac egy valódi csatatér, és hogy napjainkban a társkeresés és a pártalálás egy kvázi lehetetlen küldetés. Hogy a férfiak egyre inkább képtelenek az elköteleződésre, és mivel olyan gyorsasággal váltogatjuk a párkapcsolatainkat, mint az okostelefonjainkat, általában el sem jutunk a holtodiglan, holtomiglanig. Feltettem tehát a kérdést magamnak, illetve a párterapeuta szakértőnknek, hogy mégis miképpen lehetséges, hogy ha az emberek nem találnak párt, a tavalyi évben mégis lényegesen többen vonultak oltár elé, mint a korábbi esztendőben. 

Forrás: Dreamstime

A válasz itt is egyszerű, a megoldáshoz pedig nem kell pszichológusdiploma sem. Elég csak körülnézni a barátnőink, ismerőseink között, és megszámolni, hányan élnek szar kapcsolatban, házasságban. Ahol megalkusznak, tűrnek, elviselnek, mondván: később majd biztos jobb lesz, és

mert még a boldogtalan posvány is optimálisabb annál, mint hogy egyedül legyenek.

Elvégre találtam legalább EGY olyan férfit - gondolja a nő -, aki elvisel, normális, képes azonosítani és kikommunikálni az érzéseit, felismerni és elismerni, hogy velem akar lenni. Az, hogy nem illünk össze, más céljaink vannak, más életszakaszban vagyunk, eltérő utakon járunk, folyton veszekszünk és még csak a szex sem működik, az nem érdekes. Mert inkább ez, mint a hónapokig tartó görcsös tinderezés, meg a kretén Lócik, akik a saját terükből csak néha akarnak átjönni az én terembe dugni.

Ez a fiatalság végrendelete?

Egyedülállóként sokkoló látni, ahogy a környezetemben élő párok (szűkítsünk a 28-35 év közötti egészséges felnőttekre) ma sokszor csak azért táncolnak vissza a szakítás széléről, mert bármi jobb annál, minthogy facérok legyenek. Mert manapság a szingliség egy megalázottsággal teli, kompromisszumköteles állapottá degradálódott, ahol lassacskán tényleg kénytelenek vagyunk lemenni kutyába, és rábólintani Lócira, akarom mondani Lóci szánalmas ajánlatára, csak azért, hogy érezzünk egy kis valamit, egy kicsi törődést, azt, hogy szeretve vagyunk, hogy ideig-óráig legalább van bennünk mellettünk valaki, hogy nem lettünk szánni való (ronda, kövér, szerencsétlen, ostoba) idióták, akik senkinek sem kellenek. És akik vonakodunk belátni, hogy a végén mégis Csernus doktornak lesz igaza, aki majd egy évtizede szajkózza, hogy mindenki szeretetkurva, aki szétteszi a lábát, hogy fontosnak érezze magát... 

Forrás: Dreamstime

Valahol egyre inkább megértem azokat, akik ezekben a sötét percekben inkább a biztosat választják. Lehet, hogy a helyükben én is szívesebben javítanám a jövő évi statisztikát, férjhez mennék, aláírnám a csokot, és lebabáznék, minthogy éjjelről éjjelre Seggfej Lóci szavai szennyezzék be a részletre vett ájfonom kijelzőjét, és elölről kelljen kezdenem ezt az egész tortúrát ezen feltételek mellett...

Szóval, drága Lóci, ha már így rákérdeztél, az a véleményem erről, hogy óriási károkat okozol, miközben fasza gyereknek képzeled magad. Káoszt gerjesztesz a női elmékben, önmagukkal alacsonyíttatod le őket, a férfitekintélyt ásod alá, a bizakodás képességét csavarod ki a szinglikézből, mocskossá teszel egy egyébként teljesen élhető életformát és világot (az egyedülállókét), igába hajtod a bizonytalanokat, vagyis úgy is fogalmazhatnék, hogy aláírod a generációm halálos ítéletét, miközben őszintén hiszed, hogy te vagy a legnagyobb király a világon.

ismerkedésnőkférfiakTinderA fiatalság végrendeletetárskereséspárkeresés