Egy teória szerint már 16 éves korunk előtt már találkoztunk azzal, akivel később házasságot kötünk


Elképzelhető, hogy semmi hatalmas erőfeszítést nem kell tenned azért, hogy megtaláld a férfit, akiről kislányként is álmodoztál, és akihez egyszer majd te is feleségül mész. Egy friss teória szerint ugyanis már tinédzserkorban találkozhatunk azzal, akivel egyszer házasságot fogunk kötni, így csak türelmesen meg kell várnunk azt a pillanatott, hogy a véletlen végül elénk sodorja a leendő férjünket.

Az internetet valósággal felforgatta az a hihetetlenül népszerű teória, miszerint az emberek nyolcvan százaléka már 16 éves koráig megismerkedett azzal az illetővel, akihez később feleségül megy, és akivel végül örökre összeköti az életét.
Elsőre talán hihetetlenül hangzik, de ha jobban belegondolunk, a környezetünkben is számtalan példát láthatunk rá.
Legyen szó egy volt általános iskolai osztálytársról, egy gimnáziumi szerelemről, egy régi baráti viszonyról, vagy akár csak valakiről, akivel ugyanabban a városban, egyazon településen nőttetek fel, a sors a háttérben elképzelhetően már a legapróbb részleteket is elrendezte.
Amikor pedig évekkel vagy évtizedekkel később, felnőtt fejjel végre meglátjuk ezeket a láthatatlan összefüggéseket, hirtelen minden egyértelművé válhat, és ráébredhetünk arra, hogy a közös jövőnk magjait valójában már jóval korábban elvetették az égiek.
Bár jelenleg még nincsenek olyan hivatalos statisztikák vagy átfogó demográfiai kutatások, amelyek feketén-fehéren, százalékra pontosan igazolnák ezt az elméletet, a dolgok mögött azonban jóval több minden van puszta véletlennél. Létezik egy olyan pszichológiai elmélet, amely valóságos magyarázatot ad erre a jelenségre, így elképzelhető, hogy már jóval korábban összefuthattunk az életünk másik főszereplőjével.
A bizonyítatlan teória hátterében egy megdöbbentő pszichológiai folyamat, az úgynevezett puszta kitettség hatása állhat, ami alapjaiban határozhatja meg, ki lesz végül életünk társa. Az elmélet konkrét magyarázatot ad erre a jelenségre, ugyanis azt takarja, hogy az emberek sokkal nagyobb biztonságban és mindemellett konfortosabban érezhetik magukat olyanok mellett, akiknek a jelenlétéhez, az arcához, vagy a hangjához már hozzászoktak. Így ha valakit rendszeresen látunk a környezetünkben, az elménk automatikusan a „biztonságos” és „ismerős” kategóriába sorolhatja őt, ami észrevétlenül is növeli a szimpátiát és a vonzalmat felé.
Pontosan ez lehet annak is a magyarázata, hogy a házastársak nagy része a korábbi ismerettségi rétegekből kerül ki, még akkor is, ha korábban nem volt meg az a bizonyos szikra a baráti kapcsolatukban.
A tinédzserkori jelenlét egyfajta láthatatlan megalapozásként van jelen az életünkben, az évekkel később kialakuló szerelmet pedig a közös múlt nosztalgikus pillanatai, a megszokás ereje és az ismert arc megnyugtató érzése kovácsolja össze és tarja a végletekig egyben.



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.