Megnéztük A firenzei rémet: a Netflix új sorozata bizonyítja, a valóság minden kitalációnál borzalmasabb − Kritika
2025.10.28.
Nem hittük volna, hogy egy olasz sorozat ennyire hidegrázósan tud mesélni a gyilkolásról. A firenzei rém nemcsak a bűnt, hanem az emberi gyarlóságot is boncolgatja, miközben hátborzongató képet fest a ’70-es és ’80-as évek Olaszországáról. Figyelem, az írás spoilert tartalmaz!
Egy gyilkos, akit máig nem kaptak el, és egy nyomozás, ami lassabban halad, mint a firenzei forgalom csúcsidőben. A firenzei rém úgy mutatja be a valóságot, hogy közben minden, amit látunk, annyira borzalmas, hogy szinte fikciónak tűnik.
Forrás: Netflix
Kritika A firenzei rémről: egy nyitott akta, amit a Netflix sem tud lezárni
Őszintén? Az első rész után azt hittük, ez is csak egy újabb netflixes „true crime”, ahol egy narrátor vészjósló hangja szolgál a fekete-fehér felvételek aláfestéséül, de A firenzei rém ennél sokkal több.
Ez nem csak egy sorozat – ez egy időutazás a hetvenes-nyolcvanas évek Olaszországába, ahol a romantika, a vallás, a nőgyűlölet és a vér egyaránt jelen vannak.
A történet valós események ihlették
A Netflix legújabb true crime sorozata, A firenzei rém (The Monster of Florence) egy valós, máig megoldatlan gyilkosságsorozat történetét dolgozza fel. 1968 és 1985 között legalább tizenhat embert gyilkoltak meg Firenze környékén, jellemzően szerelmespárokat, akik félrehúzódtak az út szélén egy kis romantikázásra.
A támadások kegyetlensége sokkolta az egész országot. A gyilkos – akit az olasz sajtó csak „Il Mostro di Firenze”-ként, vagyis a firenzei rémként emlegetett – precízen dolgozott, és szinte szimbolikus brutalitással ölte meg áldozatait.
A sorozat szépen építi fel ezt a fojtogató hangulatot
Az első epizód még csak sejtet, de ahogy haladunk előre, egyre mélyebbre áshatunk a történetben. A rendőrség tehetetlen, az ügyészek ellentmondanak egymásnak, a média pedig vért kíván. Közben a város – a turisták által imádott, képeslapra illő Firenze – mintha kettészakadna: az egyik fele a gyilkos utáni hajszát figyeli, a másik a saját titkait rejtegeti.
A sorozat egyik legnagyobb erőssége, hogy nem próbál hőst csinálni senkiből.
Itt mindenki gyanús, még azok is, akik a törvényt képviselik. A nyomozók között olyan rivalizálás és politikai játék zajlik, hogy néha már nehezebb ezen eligazodni, mint magán a bűncselekményen. Van, aki boszorkányt keres, van, aki démonokat – de közben az igazi gyilkos szinte szellemként lebegi körbe az egész történetet.
Az olasz táj szépsége sem enyhít a borzalmakon
A dokumentarista jelleg szerencsére nem veszett el, sőt – épp ettől működőképes az egész. A rendezés minimalista, a narráció visszafogott, és a színészek hitelessége adja a történet erejét. Nem dramatizálnak fölöslegesen, de pont annyira lépik át a dokumentumfilm határát, hogy a néző ne tudjon felkelni a fotelből. Minden képkocka gyönyörű, amolyan olaszos módon: a poros utcák, az elhagyott autók a domboldalon, a napsütötte mezők és az éjjeli sötétség kontrasztja szinte festményszerű. Az egész sorozatban ott bujkál az olasz esztétika, de a szépség itt is groteszk ellentétben áll a gyilkosságok kegyetlenségével.
Bár meg kell jegyezni, hogy a történetben nagyobb hangsúlyt is kaphatott volna a „valós sztori”, ha már a készítők minden rész elejére kiírták, hogy egy „még folyamatban lévő nyomozás” adja a sorozat vezérszálát.
Az epizódok során számos elmélet került elő
Ahogy haladunk előre, egyre több lehetséges magyarázat bukkan fel. Volt, aki szerint szexuális indíttatású gyilkosságokról volt szó, mások egy gazdag firenzei férfiakból álló szektát sejtenek a tettek mögött, akik vadászatként tekintettek a gyilkolásra. A néző próbálja összerakni a kirakós darabkáit, de a rendezés folyamatos bizonytalanságban tartja: sosem tudjuk, amit látunk, az tény, legenda vagy épp manipuláció.
Forrás: Netflix
A befejező epizód pedig… nos, ott már tényleg csak kapkodjuk a fejünket. A szereplők hazudnak, ellentmondanak egymásnak, az igazság pedig úgy foszlik szerte, mint a hajnali köd. A készítők mintha direkt azt akarnák érzékeltetni, amit a nyomozók is átéltek: a totális zűrzavart, ahol már senki sem tudja, mi az igazság, és ki a gyilkos.
És amikor végre jönne a katarzis, a sorozat egyszerűen lezárul – válaszok nélkül.
Ezt sokan frusztrálónak találhatják, de ez adja a történet valódiságát. A firenzei rém ügye ugyanis máig megoldatlan. Bár több embert is letartóztattak, elítéltek, majd felmentettek az évek során, az igazi tettest soha nem sikerült biztosan azonosítani.
Egyetlen dolog hiányzott igazán
Az, hogy a sorozat jobban reflektáljon a jelenre. 2025-ben is időről időre felbukkan az ügy a sajtóban, új DNS-vizsgálatokról és titokzatos tanúkról szóló hírekkel – de erről a Netflix változata már nem szól. Kár, mert ezzel teljesebb lenne a kép.
Értékelés: 10/8
Ha A martfűi rém magyar valósága hidegen hagyott, ez az olasz verzió biztosan nem fog. A különbség csupán annyi, hogy itt a brutalitás mellett megjelenik az olasz lélek is – a katolikus bűntudat, a társadalmi képmutatás és az a fajta elfojtott szenvedély, ami minden mondat mögött ott izzik, vérvörösen.
